Sokat gondolkodtam rajta, írjak-e egyáltalán a komolyzenéről. Azt tapasztalom, hogy egyáltalán nincs az érdeklődés középpontjában, a magyar blogokban sem találtam bejegyzést a témában.
Angol nyelven viszont rengeteg hasznos információ, játékos feladatlap, óravázlat, és egyéb dolog is elérhető. Például
Brahms korabeli Bécs. :)
Néhány hasznos link még, ahol sok segítséget találtam:
A
játékok között van ábécés hang gyakorló, és komponáló játék is.
Nehéz helyzetben voltam, mert az én gyerekkoromból kiamaradt a komolyzene élvezete. Az iskolai évek alatt inkább megijedtem, elfordultam tőle, mintsem érdekeljen. Azt hiszem, ezzel sokan így vagyunk. Mintha Kodály népe elveszett volna valahol az általános iskolákban ...:(
Végre a gimiben egy zseniális énektanárunk lett, Puskásné Ispán Franciska. A neve kicsit ijesztően hangzott, de végre kapizsgálni kezdtem, hogy a komolyzenei darabokkal valaki (mondjuk a zeneszerző) üzenni szeretne nekem egy oylan nyelven, amit nem ismerek. Ha meg szeretném érteni őt, akkor meg kell tanulnom a zene nyelvén. Franciska néni sokat mesélt nekünk a zeneszerzők életéről, szenvedéseiről, sokszor elment vele az egész óra is. Ezzel elérte, hogy érdekelni kezdett az ember, akiről mesélt. Aztán segített is elmagyarázni, hogyan fejezik ki eme emberek (szóval a zeneszerzők) örömeiket, bánatukat, és egyáltalán az érzéseiket. Fokozatosan kerültünk közelebb egymáshoz, végül nagyon megszerettem a komolyzenét. Azt már korán elhatároztam, hogy a gyerekeim nem fognak kimaradni ebből. Eddig rendben is volt, de mivel nem voltak korai emlékképeim, nehezen indult a dolog.
Eleinte itthon tettem be egy-egy cd-t, de a gyerekek hamar bevonultak a szobáikba. Sebaj, gondoltam, behallatszik ez oda is. Ekkor szépen, udvariasn megkértek, vegyem le a hangerőt, mert ott is hallják. :(
Aztán zeneiskolába jártak, meg kakaókoncertekre mentünk szombatonként. A kakaókoncertek neve is jól hangzik egy ovis gyereknek, ráadásul ki lehetett próbálni a hangszereket is.
Már egész szép gyűjteményünk van már belőle, havonta küldenek egy-egy csoamgot.
Minden kis könyvecske tartalmaz egy CD-t, a zeneszerző híresebb darabjaival, a zeneszerző életútját, a kor történelmét, és egyéb érdekességeket. A CD zenedarabjairól rövid ismertető is olvasható benne.
Amikor hosszabb autóútra indultunk, mindig eltettem egy kis könyvet. Mesélni kezdtem a zeneszerző életéről, a korról, amelyben élt, meghallgattuk a műveit, beszélgettünk róla. Magam is meglepődtem rajta, hogy az ovisok is élvezték! Most, hogy már mindenki iskolás, vannak kedvenceik, kifejezetten kérik, hogy hallgassuk meg a darabokat más előadásban is.
Emese és Soma nagyon szeretik a képen látható gyereke számára írt könyveket.
Sokat hallgatjuk Halász Judit: Varázsfuvola című CD-jét is, és sajnálom mindig, hogy nem jelent meg a többi opera is az ő tolmácsolásában.
Tegnap Egerben jártunk, hazafelé éppen ezt a CD-t hallgattuk, már vagy századszor. Sarastro áriájánál értünk az utcánkhoz, mikor Emese kérlelni kezdte Istvánt, menjen még egy kört, hogy végig tudja hallgatni az egész CD. :)
Ekkor határoztam el, hogy írok a komolyzenéről, mert úgy érzem, sikerült megszerettetni a gyerekeimmel.
Nagyon érdekel, ki mit tesz azért, hogy gyerekeink ne az igénytelen könnyűzenéken nőjjenek fel (persze van igényes könnnyűzene is!), ki hogyan tudja megszerettetni, és főképpen fenntartani a komolyzene iránti érdeklődést a gyermekeiben. Abban reménykedek, hogy sokan vagyunk, akik számára fontos ez a téma....:)