Soma és az írás

Akik régóta olvassák a történeteinket, azok tudhatják, hogy Soma legtöbbet az írással küzdött. 

A pedagógusok többsége azt az álláspontot képviseli az ilyen esetben, hogy sokat kell gyakorolni. 

Nem elég a házi feladatnak feladott 2 sor betűt vetni, hanem bónuszként még vagy 5 sort célszerű leírnia a nebulónak.

Több pirospont, vagy elismerés ugyan nem jár érte, csupán tanító néni kedves biztatása, hogy "szebben írj!"

Igen, még szebben. 

Hát ez a módszer kevés kódexíró szerzetest termelt volna a középkorban. És most sem lesznek gyöngybetűk azokból, melyek annyi, de annyi keservet okoznak a csúnyán író (esetleg diszgráfiás, vagy ennek határán járó) gyerekeknek.

Mert látom én, próbálja lassan, finoman kanyarintani, de a vége valahogy mindig macskakaparás lesz.

Szerencsére megismertem Pécsi Rita gondolatait, aki a családos közösségünknek is tartott egy előadást.

Ő határozottan kiállt amellett, hogy nem a gyerekeink gyengeségeire kell fókuszálnunk, hanem meg kell találnunk, melyek az erősségei. Ezekben kell segíteni őket, hogy kibontakozhassanak, és ezek a területek húzni fogják a gyengeségeiket is. Természetesen a képlet nem ennyire egyszerű, nyilván szükség van arra, hogy bölcsen árnyaljuk e gondolatot. Kis lépésekben én is azon igyekeztem, hogy Soma írásképe szebbé váljék, de nem ez volt a fő célunk. Nem emlékeztettem folyton folyvást erre a gyengeségére.

A lehető legnagyobb mértékben redukáltuk az írást, hiszen néha sírva fakadt, ha egy ötsoros tollbamondást lediktáltam neki. Megcsinálta, helyesírási hibái már alig voltak, de kétségbeesett a feladat nagyságától.Pedig negyedikben öt sor...szinte semmi...mégis, utálta...

Megbeszéltük, hogy csak annyit kérek, ami tényleg a minimum, de ezt elvárom, hogy hiszti és sírás nélkül megcsinálja, mert ennyit muszáj. Ez az egyezségünk jól működött.

Persze magától soha egy sort sem írt le...

Helyette tanulta a kémiát, kísérletezett, és én hagytam. Hagytam erősödni abban, ami érdekelte, amivel szívesen foglalkozott, amiben napról napra érezte, hogy megy neki.

Mígnem karácsonykor merész ajándék érkezett számára.

A periódusos rendszeres pólója mellé egy igazi penna, igazi tintával!

Nagyon örült mindkettőnek!

Az első dolog, amit leírt vele:

Ma reggel pedig ezt találtam az asztalán:

Igen, belekezdett egy saját kémia füzetbe! Teljesen magától, mindenféle külső kényszer nélkül. 

Estére persze szaporodtak a teleírt lapok. Csúnyának elég csúnya, erre a külalakra nem kap sehol ötöst, az biztos. Mégis azt érzem, ismét egy lépéssel közeledtünk a célhoz. :)

Az írásról

Vannak időszakok, amikor egy téma tálcán kínálja magát, valahogy éppen az az egy dolog érdekel sokakat.Ilyen volt a héten az írás.

 Igyekeztem összeszedni a gondolataimat erről, de nem volt könnyű. Igen-igen szerteágazó készségről van szó, rengeteg dolgonak kell pontosan működnie, összhangban lennie ahhoz, hogy egy elsős gyerkőc szépen írjon a füzet vonalközeibe.

Ráadásul talán nagyobb jelentőséget is tulajdonítanak a tanító nénik az írásnak, mint az olvasásnak. Holott, ha egyáltalán lehetne sorrendet állítani, én az olvasást fontosabbnak tartanám.
De hangosan olvasni kevesebbet hallják a gyerekeket, arra kevesebb idő jut, hogy minden gyerek sorra kerüljön az órán, de ugye az írást le lehet tudni 20 perc alatt, és minden füzet ott várja az ítéletet a tanári asztalon. Ott nincs mismásolás, nincs kecmec.

Pedig pedagógiai közhelynek számít, hogy az elsős gyerekek - különösen a fiúk - keze nem érett meg az írásra.

 Mégis, az iskolában meg kell fogni a ceruzát, és írni kell.

Ezért aztán sok szülő, óvónő abba a hibába esik, hogy már három éves kortól egyfolytában a rajzolást forszírozzák, mint egyedüli üdvözítő módját a helyes ceruzafogás kialakításának, illetve az íráskészség fejlesztésének  A tanító nénik pedig mintha nem ismernének más módszert, rengeteg gyakorlást írnak elő a gyereknek. Nade kéremszépen annak a gyereknek óriási kudarcélmény az írás, így bolond lesz azzal még többet foglalkozni. Fejvesztve menekül, ha ceruzát és füzetet lát.

Jó, de akkor mit és hogyan kellene csinálni, hogy végülis a lurkó megtanulja a betűvetést?
Mi az, amit a mai iskolai keretek között megtehet egy szülő a gyöngybetűk érdekében?

Nézzük, hogyan kellene írni tanulni?

Akik a 4.X éveit tapossák, biztos emlékeznek, mi hogyan tanultunk annak idején...
Emlékszem, Margit néni egy madzagot ragasztott le a földre celluxszal, és azon végig zakatoltunk valamilyen mondókát kántálva.  Aztán mesélt nekünk valamilyen mesét, melynek főhősét pont az aznapi betűvel lehetett összekapccsolni. Felírta a táblára, jó nagy méretben, bele-vagy hozzárajzolta a főhőst. Aztán felálltunk, és a levegőben vázoltuk azt a betűt, amit ő a táblára írt. Aztán jött az újságpapírra írás, majd írólapra. A füzetünkben elő volt írva belőle néhány sor, azt átírtuk, és csak aztán kellett magunknak kanyarintanunk.
Hááát, szerintem kevés iskolában tanítanak egy-egy betűt ilyen hosszadalmasan és körültekintően.
Aztán persze időről időre meg is kérdőjelezik ezeket a módszereket, mert pl. a levegőben való vázolásnál a váll izmai mozognak, míg a füzetben való írás során inkább a csukló izmai.
De kétségtelen, hogy manapság nincs ennyi bevezetés egy-egy betű írásánál, és ez egészen biztos, hogy baj.

Sajnos Soma esetében szembe kellett néznem azzal a problémával, hogy a leggondosabb odafigyelésem ellenére is az írással nehezen jött egyenesbe. Így írt tavaly év elején...

Egy dologban biztos voltam: ha sokat forszírozom nála az írás gyakorlását, akkor abból sok jó nem sül ki.

Nagy szerencsém volt a tanító nénit illetően, mert nem adott Somának kétszer annyi gyakorlást, és tudott/mert türelmes lenni az írását illetően. 

Én pedig gondosan figyeltem arra, hogy úgy fejlesszem az íráskészségét, hogy se papír, se ceruza ne kerüljön elő közben.  Tulajdonképpen az volt a cél, hogy ne vegye észre, mire megy ki a játék, és jókedvvel, örömmel tudjunk dolgozni.

Én úgy érzem, ez sikerült. Anyák napjára kaptam tőle ezt a versrészletet. Ő másolta az olvasókönyvből.

Nem tudtam, mivel foglalatoskodik, de azt láttam, hogy nagyon koncentrál. :)

Egyébként vonalas füzetből még mindig elsős vonalazásút használok neki, és éppen a héten sikerült azt is elérnünk, hogy hibátlanul, kis híján gyöngyírással másolt le egy versszakot. Igen, még csak egyet egyszerre. Nem szeretném, ha rohamléptekkel haladnánk, mert akkor a következő évünket rombolom..."a papír türelmes..." - ezt nyomtatták Mesi egyik munkafüzetében a lap aljára...és milyen igaz! :)

Hogy Somával mit csináltunk?

Összeszedtem nektek pár oldalon, innen letölthetitek.

Semmi különös nincs benne, csak egyszerűen kivitelezhető gyakorlatok, rendszeresség, és türelem. :)

Ha oldalakon át gyakoroltatjuk a gyereket, borítékolható a kudarc, a sikertelenség, és a dac.

A kézfej izmai ugyanis még görcsösebb állapotba merevednek.

A gyakorlatok, amelyeket Somával naponta végeztünk segítenek, hogy ujjaikat egymástól függetlenül tudják mozgatni, és ezáltal finommotorikájuk fejlődjön. Erősítik a kéz izmait, segítenek megelőzni a merev, görcsös állapotok kialakulását. Ezen kívül fejlesztik a szerialitást is, akamasak a balról jobbra haladás kialakulásának megerősítéséhez.

Nem találkoztam még olyan gyerekkel, aki ne végezte volna szívesen ezeket az egyszerű, rövid, de nagyon hatékony gyakorlatokat.

Ezt a nagyob vonalközökkel vonalazott lapot is érdemes letölteni, kinyomtatni, és az első próbálkozásokat ezen tesztelni.

Természetesen az írástanulás egy nagyon összetett folymat, az esetleges problémák számos egyéb területen jelentkezhetnek.

A megfelelő szinten való íráshoz rengeteg területnek kell összehangoltan működnie.

Ezek például a

helyes testtartás, egyensúlyérzék

izomtónus-szabályozás,

ujj- és kézmozgás,

szem-kéz koordináció,

külső szemizmok,

a testfeleket összehangoló kétoldali integráció,

a kinesztetikus, auditív és téri észlelés megfelelő fejlettsége 

Annak kiderítése, hogy a gyermekünk esetében hol található a probléma forrása, a szakember feladata. Ebben a posztban nem vállalkozhattam arra, hogy arról írjak, amiről nálam sokkal okosabb emberek is évtizdekig gyűjtötték a tapasztalataikat. Mindazonáltal remélem, segíteni tudtam azoknak a szülőknek-gyerekeknek, akiknél komolyabb probléma nem húzodik meg a háttérben, csak hát "sokat kellene gyakorolniuk..."