Fonalat festek #1

előrebocsátom, hogy minden, amit a fonalfestésről tudok, ebből a könyvből van, illetve, mivel nem pontosan egyeztek az eszközeim, itt-ott módosítottam az eredeti recepten.

eredetileg vadgesztenyeburokkal akartam elsőnek kísérletezni, de esett az eső múlt hétvégén, amikor szedtem, és hiába terítettem ki egy nagy tálcára és tároltam száraz helyen, bepenészedett, úgyhogy azt ki kellett dobnom.
maradt a hagymahéj, amiből viszont a recept szerint nem volt elég, de korábbi tojásfestő tapasztalatomat alapul véve, nem kell hagymahéjból olyan sok, hogy színezzen, és én amúgy is a pasztell színeket kedvelem, szóval jó lesz nekem a 30g hagymahéj a 10 dkg helyett.
elméletileg annyi szárazanyag kell, mint amennyi fonal, és 10 dkg fonalhoz 4 liter vízmennyiséggel szoktak számolni.
nekem ehhez képest volt tehát 10 dkg pamut fonalam, 30g hagymahéjam, és egy 3 literes edényem, mert ezt az egy zománcozott lábost tudjuk kivonni az itthoni főzésből.

beáztattam a hagymahéjat, majd felraktam a lábosban a "cserzőlevet". 3 liter vízben 2 felaprított tölgyfagubacsot, meg egy evőkanálnyi tölgyfakérget. (eredetileg két kisebb meg egy nagyobb tölgyfagubacsot akartam, de a nagyot sehogy sem tudtam felaprítani, mert folyton kiugrott a kés alól, és nem akartam levágni az ujjam, ezért feladtam, és úgy döntöttem jó lesz nekem a tölgyfakéreg is, amit szárítva vettem boltban.)

majd fogtam a pamut fonalamat (amiről egyébként nem tudom biztosan, hogy teljesen festetlen-e, de valamelyik fonalas oldalon korábban láttam a festhető fonalak kategória alatt, erre alapoztam) áttekertem egy könyre hosszában, majd lehúztam róla és a két szélét lazán összekötöttem, hogy ne gubancolódjon a főzés közben úgy össze, hogy soha többet ne tudjam kibogozni

aztán csináltam neki egy fürdőt vízből és mosószódából, ennek egyrészt a vizezés puhítás, tisztítás, másrészt a vízlágyítás volt a célja. hagytam ázni arra a fél órára, amíg  a cserző-főzetet főztem. ami fél óra múlva kellemes barna trutyi lett.

leszűrtem, és beleraktam a vízes fonalamat takarékon főni fél órára. közben elhatároztam, hogy legközelebb a tölgyfagubacsot, vagy a kérget harisnyába kötöm, mielőtt betenném a vízbe, akkor majd nem kell szűrögetni.

fél óra múlva kivettem, kiöblítettem. a könyv szerint enyhe sárgás színezetet kellett volna kapnom a fonalon ezután, nekem ehez képest inkább barnásabb lett, de nem nevezném számottevőnek a különbséget.

ezután jött a rögzítő-fürdő. két teáskanál timsót és két teáskanál mosószódát feloldottam egy pohár vízben, majd a lábosba öntöttem, és felöntöttem vízzel, hogy tele legyen, beletettem a fonalat, és fél órát főztem benne, továbbra is takarékon. majd kivettem, kiöblítettem.

ez az egész nem ment ám ilyen gyorsan, mint ahogy a leírásból tűnik, mert annyit szöszmötöltem közben a szűréssel, meg mindennel, hogy időközben 2 óra telt el, vagyis a hagymám már két órája ázott, és barátságos narancssárgás színe lett  a vízének. miután kivettem a fonalat a rögzítőből kiöntöttem (ez rossz ötlet volt, el kellett volna tenni későbbre) átöntöttem bele a hagymát és főztem kb 45 percig. (közben a sütőben az vacsorámat sütöttem, szóval nem tudom, hogy pontosan mennyi ideig volt benne, mert amikor 45 perc után kimentem, a kajámat forgattam a sütőben, és csak utána fordultam a hagymahéjakhoz.)
aztán leszűrtem ezt is, visszatettem a tűzre a levet, beletettem a fonalakat és tovább főztem velük kb. egy órát.
igazából abban a pillanatban sárga lett a fonal, amit beletettem, és ennek nagyon megörültem, mert itt kezdett látszódni, hogy volt értelme az elmúlt 3 órának.

az egy óra alatt kimentem azért párszor ellenőrizni, és egyre sötétebb sárga, majd narancssárga lett. egy óra múlva már egészen sötét narancssárga volt, majdnem barna. (erről elfelejtettem képet csinálni) úgy ítéltem meg, hogy ez jó lesz nekem.
ezek után addig mostam folyó vízben, amíg már nem színezte a vizet sárgára, kivittem az erkélyre, és szépen, lazán feltekertem a szárítóra, hogy aztán könnyedén le tudjam majd tekerni egyből gombolyagba. (jó hűvös volt az erkélyen, ahogy tekergettem hallottam, hogy csöpög az eső is, meg közben be is sötétedett, szóval nem is nagyon láttam a színét se, úgyhogy miután befejeztem ezt a műveltet fogtam a szárítót és behoztam a szobába, mert arra jutottam, hogy ott gyorsabban fog megszáradni, mint kint a nyirkos hidegben.)

így nézett ki vizesen, szárítóra tekerés előtt. közben besötétedett, úgyhogy ez a kép már vakuval készült, szóval nem biztos, hogy pont ilyen színe volt.

reggelre szépen meg is száradt, úgyhogy felgombolyítottam, és most csodálgatom. olyan szép lett! nagyon tetszik.

Az azért

mégiscsak röhej, hogy az ember beteszi az alig 4 négyzetméteres lakótelepi fürdőszobába a vadiúj mosógépét, és se a bevezetőcső nem ér el a csapig, se a kábel a konnektorig.
azt meg már csak halkan jegyzem meg, hogy beüzemelni se tudtuk csőkulcs hiányában, azok nélkül ugyanis nem tudtuk eltávolítani a dobrögzítő csavarokat.
aztán mikor ez végre másnap sikerült, és vettünk hosszabb csövet, meg bedugtunk egy hosszabbítót, (ami most nagyon igényesen lóg lefelé, és épp nem éri el a padlót), rájöttünk, hogy este 10-kor mégse kéne elindítani a használati utasítás szerinti tisztító mosást (pamut program, ruha nélkül,  90°-on), mert bár csak az eggyel kisebb hőfokú programnak szerepel a könyv táblázatában a mosási ideje, de az is 214 perc.
szóval végül a hamradik napon, reggel 6-kor sikerült az első mosást elindítani, fél 9-ig tartott. (gyanús, hogy a 60°-os program se tart 214 percig)

hát így mosunk mi.

A kisebbik laszti

kábé olyan kézilabda méretű lett.

csináltam egy fiúsabb színűt is, de azt elfelejtettem lefényképezni, mielőtt odaadtam.

Laszti

Úgy tervezem, hogy ez itt az én búcsúajándékom lesz főnökasszonyomnak, mert mindjárt elvonul szülni meg gyereket nevelni.

 

minta nélkül kezdtem el csinálni tegnap reggel. valahol a neten láttam egy képet egy ilyenről, és jól megfigyeltem, hogy ötszögekből van... szóval megszámoltam, hogy 7db ötszög elég is lesz, aztán elkezdtem összevarrni, és rájöttem, hogy mekkora marha vagyok, mert majdnem kétszer ennyi kell. szóval csináltam még ötöt.
Lehet, hogy túl nagy lesz, kb. 16 cm az átmérője. - 4-es tűvel készült, DROPS PARIS fonalból (meg DROPS <3 you #5-ből) - úgyhogy tervezek csinálni egy kisebbet is.

mióta kész van, ezt taperolom, görgetem, meg dobálom... lehet, hogy csinálok egyet magamnak is, nyugi-labdának.

Ma pont

tíz éve hiányzik nagyon...

...az én nagyikám. (nem, ő nem a horgolós. ő kötni tudott nagyon. meg szeretni.
az a kis fehér Buddha a kezében, az én vagyok)

Idén életemben először #3

• voltam Roxette koncerten

és ha lesz még, tuti leszek. minél többet nézem vagy hallgatom, annál jobban kedvelem Marie-t. nemcsak a hangját, az egész lényét.

"...when I've heard it for first time I tought... it was... too much POP!"

Tehát horgolok...

és erre a vízilóra most igen büszke vagyok:

 

 

...bár szerintem túl nagy a feje.

Az a baj

a részleges vádli-izomszakadással, hogy mivel fel kell polcolni a lábamat, nem férek ide a számítógéphez. vagy ha mégis, nagyon gyorsan elzsibbad a felpakolt (jobb) lábam.

persze van benne jó is. mert horgolok, meg olvasok... néha tv-t is nézek, bár egyértelműen megállapítható, hogy általában nincs benne semmi nézhető, szóval inkább filmeket nézek.

ami a legjobb az egészben, hogy a héten még biztosan nem dolgozom. ezt élvezem benne a legjobban. meg azt, hogy sokkal nagyobb kedvem lesz bemenni, ha ezt a semmittevést már meguntam itthon.

a legrosszabb pedig az, hogy itt van a tavaszom, én meg itthon... úgy terveztem, hogy ezen a héten kimegyek anyuékkal a telekre, mert ott is lehet pihentetni... de hát az időjárás, az nincs velem.

idén életemben először #2

• utaztam utasszállító repülőgépen

 

• és ennek eredményeként jártam Luxemburgban

 

 

 

 

 

Mostanában

többször is gondoltam arra, hogy rendesen kéne ezt a blogot írni, úgy, mint ahogy 10 éve csináltam amikor rácuppantam a blogolásra. (aztán a blogdizájn gyártásra)
de mindig arra gondolok, hogy biztos senki nem kíváncsi arra, hogy gyakorlatilag semmi nem történik velem. és így telnek el hetek, meg az élet...
aztán arról szoktam győzködni magam, hogy akit nem érdekel, amit írok, az majd nem olvas - mint ahogyan ez látható is a statisztikából: a kutya nem nézett erre nem is tudom mióta. persze, mert minek, ha nem írok semmit.
nahát, majd igyekszem, hogy másképpen legyen.

Idén életemben először #1

nem feltétlenül jegyzettelés szempontjából, csak azért mert ez egy jópofa lista, de év végén már nem fognak a jelentéktelen apróságok eszembe jutni.

szóval:
idén életemben először

• aludtam karácsonyfa alatt.
• részletre vettem mobiltelefont