Levendulás-mentás limonádé

Gyakorta készítünk hasonló innivalókat nagy melegek idején. Az idei nyár eddig elég szeszélyes volt- volt részünk 18 fokban napközben, meg 34-ben is. Na ez utóbbi esetben jön jól ilyen kis hűsítő ital. Én gyakran elfelejtek inni. Ritkán érzek szomjúságot, úgy kell rábeszélni magam, hogy igyak. A napi két liter víz biztosan nincs meg. De ha ott van a konyhapulton valami szem előtt, hamarabb eszembe jut. 

Egész egyszerű elkészíteni, aztán mikor fogytán van, utánatöltöm, belefacsarva egy újabb citromot.

Hozzávalók:

• víz
• citrom
• néhány szál menta és levendula
• cukor

Így készül:

A kancsót felöntöm vízzel, belecsavarom egy citrom levét. 3-4 szál mentát és levendulát megmosok, fejjel lefelé a kancsóba teszem, egy evőkanál cukrot szótok bele. Rövid idő után iható is.

A cukor nem oldódik fel teljesen, nagy része az alján marad, így mikor fogytán van s megint felöntöm vízzel és citromlével - a "gazok" maradnak benne-, már nem cukrozom. De cukor nélkül is teljesen iható.

 

A növények íze enyhén érezhető rajta- készíthető csak egyikkel, vagy csak másikkal, mindenképp hűsítő innivaló. Jégkocka is dobható bele, aki hidegen szereti- én kihagyom. 

Nekem van a kertben mindkét növény, a mentát nem győzöm kigyomlálni, de itt-ott hagytam belőle. A levendulám meg őszig hozza a virágokat, igaz, így utólag kevesebbet, de folyamatosan tudok csipkedni róla. A többi száradva vár sorára- valószínűleg tea lesz belőle a hidegebb napokon.

Karácsonyi fehércsokilikőr

Még Gergő szülinapjára el akartam készíteni, de akkor kifutottam az időből, meg nem is hiányzott, volt itóka bőven. Hát elkészült a névnapjára. S mivel ajándéknak is tökéletes -lenne-, gondoltam, megfelel Katalin blogszülinapi játékára. Katalin ehető vagy iható, ajándéknak -is- megfelelő "készítményt" vár játékára. Én többnyire aprósütikből álló csomagocskát szoktam készíteni karácsonyra a családtagoknak, de azon kívül is lenne rengeteg ötletem, időm viszont nincs annyi.
Elsőként ez az édes-krémes itóka kerül terítékre:

  Hozzávalók:

• 15 dkg fehér csokoládé
• 2 dl tejszín
• 1 dl tej
• 1 evőkanál vaníliás cukor
• 1 rúd fahéj
• 8-10 szem szegfűszeg
• 1,5 dl szilvapálinka (eredetileg fehér rum)

Így készült:

A tejszínt, tejet, fűszereket kis lábasban főni tettem, közben beledaraboltam a fehér csokit. Néha megkavargattam, majd pár percig főztem, közben odafigyeltem rá, ki ne fusson.

Betettem a kamrába hűlni. Mikor kihűlt, hozzákevertem a pálinkát. Nekem nem volt itthon rum, lehet, azzal jobb is lenne, mert a pálinka íze érzik rajta. Ma már finomabb volt, s gondolom, pár nap hűtőben való érlelés után -a fűszereket benne hagytam, majd fogyasztás előtt szűröm le- még finomabb lesz.

A receptet (Receptözön, 2015/12.) már korábban kinéztem. Kéne még bele egy teáskanál mézeskalácsfűszer, ezt most kihagytam, nem szerettem volna, hogy az az íz domináljon. De ha karácsonyra is elkészítem, semmiképp sem hagyom ki! :-) 

Csokilikőr

Egy-kettőre kész "cicabenzin". Nemrég bővült a szókincsem ezzel a megnevezéssel Zsuzsa jóvoltából:-) Annyira tetszik, hogy beépült az aktív szókincsembe.
Persze ez is régebbi darab, de mivel gyorsan kész és finom, talán még jól jöhet... Persze, hogy finom, hisz jó édes és csokis:-)

Hozzávalók:

• fél vaníliarúd
• 2 dl főzőtejszín
• 15 dkg cukor
• 8 dkg étcsokoládé
• 2 dl szilvapálinka (vagy rum)

Így készült:

A tejszínt a cukorral és fél vaníliarúddal felfőztem. Utána felolvasztottam benne a csokit. Ha kihűlt, elkevertem a pálinkával s már fogyasztható is.

Bodzaüdítő mentával/ gyömbérrel/ levendulával

Még a bodzaszezon idején készültek. Míg ontották a bokrok a virágot, egyik fazék üdítő készült a másik után, s közben kísérleteztem. Készült mentás, levendulás és gyömbéres is. Nekem a levendulás ízlett legjobban, Hédinek a mentás.
Már rég elvirágzott a bodza, lassan a bogyóit érleli, de elárulom, szárított bodzából is lehet készíteni, a hatás nem marad el. Mi minden évben gyűjtünk belőle.
Fotó csak akkor készült, mikor a gyömbéresen volt a sor:

Hozzávalók:

• 8 l víz
• 60-70 dkg cukor
• 1 csokor bodzavirág -8-10 darab (friss vagy szárított)
• 1 csapott teáskanál citromsav
• 3 citrom
• kisujjnyi gyömbér/ kis csokor menta/ néhány szál levendula

A cukorból 20 dkg-nyit karamellizáltam, majd 2-3 dl vízzel felöntve addig főztem, míg a cukor feloldódik.

A többi cukrot a vízzel és a citromsavval főni tettem, majd hozzáöntöttem a karamelles vizet is.

Mikor felfőtt, elzártam alatta a lángot, s ezután dobtam bele a megmosott bodzavirágot, valamint belekarikáztam az alaposan megsikált citromokat, vigyázva arra, hogy magja ne kerüljön bele. Ekkor tettem hozzá a mentát, vagy levendulát. A gyömbér feldarabolva került bele. 

Másnap leszűrtem. Hűtőben akár egy hétig is eláll, de nálunk 2-3 nap alatt mindig elfogyott, mert ezt ittuk tea helyett is, meg a gyerekeknek ezt vitték az iskolába innivalónak.

Cukor ízlés szerint kerülhet bele több-kevesebb. A karamell nem csak az íze, de a színe miatt is kell, így nem lesz hóka, szép sárgás lesz az üdítő.

Szörpöt nem is szoktam gyártani bodzából, éppen ezért, mert ha van szárított bodza, az év bármely szakában készülhet frissen innivaló belőle.

Azt hiszem, ma is gyártok egy adagot belőle:-)

5 perces Baileys

Az ilyen édeset még én is megiszom:-) Bár soha eszembe sem jut, azért van még mindig ott a hűtőben a maradék. Még Fiam konfirmálására készítettem, nekünk, "lányoknak" kontyalávalónak. Édes, kávés, jól lehűtve egész sűrű.
A receptet egy régi Príma Konyhában találtam, némi-nemű változtatással készült.

Hozzávalók:

• 2 dl főzőtejszín
• 2 evőkanál kapucsínópor
• 4 evőkanál cukor
• 2 dl házi szilvapálinka (eredetileg rum)
• 4 csomag vaníliás cukor

Így készült:

A tejszínt a cukorral, vaníliás cukrokkal, kapucsínóval felfőztem. Hozzáadtam a pálinkát, s kihűlés után hűtőbe tettem.

Tényleg 5 perces:-)

Az eredeti recept szerint nem kell főzni, csak turmixgépben összekeverni. Én úgy gondoltam, ha főzöm, tovább eláll. Számítottam rá, ismerve a család nőtagjait, hogy nem fog egyből elfogyni:-) 

Citromfű szörp

Tavaly nem akart elég nagyra nőni a citromfű, hogy szörp lehessen belőle. Idén sem, de kaptam Nővéremtől egy csomót. Náluk szó szerint kaszálni lehet.
Áttanulmányoztam egy csomó receptet, szinte mindenik ugyanúgy készül. Hát én is majdnem úgy készítettem.

Hozzávalók:

• 1 nagy csokor citromfű
• 2 l víz
• 3 citrom
• 2 kg cukor
• pici szalicil

Így készült:

Az alaposan megmosott citromfüvet beletettem a vízbe, s lefedve két napig hűtőben kell tartani. Nálam úgy alakult, hogy ez 3 lett.

Belekarikáztam a citromokat -arra vigyáztam, hogy magok ne kerüljenek bele-, beleborítottam a cukrot, s felfőztem. 

Leszűrtem, belekevertem a szalicilt, üvegekbe töltöttem.

Lekötöztem, száraz dunsztba raktam, itt hagytam kihűlni.

Kihagytam a citromsavat, egy többletcitrommal akartam pótolni. De mehetett volna bele a citromsav is, hogy savanykásabb legyen. Így sem félek tőle, hogy nem fog elfogyni:-)

Levendulaszörp

Egy tő levendulánk van, az is Anyósom kertjében. Úgy 3 éves lehet, de idén már becsülettel kitett magáért. Egy csokorra valóból szörp lett, másik, nagyobb csokor szárad. Teába már tettem belőle, de kekszet még nem bátorkodtam ízesíteni vele. No de ami késik, nem múlik. Ez igaz a szörpre is, már tavaly dédelgettem a tervet, de csak idén valósult meg. Az íze kevésbé lett meglepő, mint a színe. Levendulaillat-íze van. A színe viszont nem lila, hanem sötét rózsaszín.

Alaposan utánaolvastam a témának, mielőtt nekiláttam a szörp készítésének. Egy, számos oldalon visszaköszönő recept mellett döntöttem.

Hozzávalók:

• 1 csokor levendula
• 2 liter víz
• 2 csapott teáskanál citromsav
• 2 kg cukor

Így készült:

A levendulát folyó víz alatt lemostam, a szárakat levágtam, s a virágokat 2 l vízbe beleszórtam. 2 napra a hűtőbe tettem, időnként átkavartam.

A két nap elteltével beleszórtam a citromsavat (lapos kanállal mértem, nem szeretek sokat használni belőle). Talán ezért volt, hogy a jósolt hatás nem következett be: a citromsav hatására lilulni kellett volna a víznek. Úgy, levendulástul melegíteni kezdtem, ekkor már kezdett színeződni a víz. Nem főztem fel, csak melegítettem. Mikor elégedett voltam a színnel, leszűrtem. Hozzáadtam a két kg cukrot, s felfőztem.

Pici tartósítószert is szórtam bele, tényleg picit, biztos, nem ettől fog elállni.

Még azon forrón üvegekbe töltöttem, száraz dunsztba raktam, ott hagytam kihűlni.

Már kóstolgattuk, osztogattam is belőle, mindenkinek ízlik. Különleges. Málnaszörpöt már tavaly sem főztem, mert unalmas lett, nem fogyott el, két év után kiöntöttem. Talán minden évben másfélét kéne készítsek:-) A mentaszörpnek is nagy sikere volt elsőre, másodjára már nem. Idén még citromfűvel próbálkozok. Talán vegyesen levendulával... még alszom rá egyet-kettőt, meg még a citromfűnek is nőni kell.

Hagymatea

Úgy az oviban, mint az iskolában nagyon sok a beteg gyerkőc. Inkább múlt időben mondanám, mert a héten már szépen megugrott a létszám. No és nem is lenne igazi, ha az én gyerkőceim megúsznák. Szerencsére nem volt vészes az egész, se láz, se orrfolyás, csak makacs köhögés. Az is Leányzónál, Fiacskám egyelőre kemény gyerek. Gyógyszerekhez akkor nyúlok, ha Doktor néni felírja vagy javasolja, így házi szerekkel próbáltam kúrálni. Többek között hagymateával. Anyukámtól tanultam az elkészítését. Gyerekkorunkban mi is részesültünk belőle, s szerettük. Nem úgy Leányzóm. Nem volt elragadtatva tőle, de itta, itta. Hogy használt-e? Még mindig köhécsel, lassan egy hete, de már közel sem annyit. De a gyógyszertári köptetőkkel sem volt jobb tapasztalatom.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 1 l víz + 1 dl
• 4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál méz

Így készült:

A hagymát megpucoltam, s néhányszor bevágva 1 l vízben feltettem főni. A forrástól számítva kis lángon 25-30 percig főztem, fedő alatt.

Közben a cukrot karamellizáltam. Mikor már az összes felolvadt, 1 dl vízzel felöntöttem, s addig főztem, míg feloldódott a cukor. 

A kész hagymafőzetet leszűrtem, s a karamellhez öntöttem.

Anyukám nem tett mézet bele, de én még belekavartam abból is egy evőkanállal, hogy hatékonyabb legyen.

Szerintem jó íze van, a karamell érezhető benne legjobban, bár utóízként ott a főtt hagyma is. Ráadásul jó édes lett, Hédikém pedig meglehetősen édesszájú. Most mégis húzta az orrát...

A cukrot így szoktam karamellizálni: egy evőkanálnyi vizet adok hozzá, ne locsogjon, csak éppen átnedvesítse. Időnként megkeverem, s mikor már az egész folyékony, nem darabos, de még szép világos (ha sötét, keserű lesz), felöntöm vízzel, s főzöm, míg feloldódik az egész. Így egyenletesebben pirul, mint víz nélkül. 

Fűszeres-mézes gyógylikőr

Karácsonyig még elkészülhet:-)
Sok évvel ezelőtt Férjem hozta nekem a receptet, egy kis cetlire írva, gyönyörű kézírással (ma már biztos kinyomtatva érkezne). Addig-addig készültem az elkészítésére, míg eltűnt a cetli. Aztán ráakadtam a NoSaltyn, szerintem még a hozzávalók szövege is ugyanaz. A "gyerekököl" mértékre legalábbis biztosan emlékszem.
Tegnap szűrtem le az elsőként elkészült itókát (érés közben azért időnként megkóstoltam), s oda is tettem a második adagot. Nekem ugyan az első mennyiség is elég lenne egy évre is, de ajándéknak is kitűnő. Amellett, hogy finom, édeskés és kellemesen csípős-fűszeres ízű, egész jó immunrendszer-erősítő, a benne lévő fűszereknek és a méznek köszönhetően, s a pálinka (igazi, nem bolti ilyen-olyan ízesítésű) gyógyhatása sem szőnyeg alá seprendő, persze mértékkel fogyasztva. A recept küldője azt mondta, a gyerekeinek is ad belőle egy-egy keveset, de én határozottan elutasítom az aprónép legkisebb mértékű alkoholfogyasztását is.

Hozzávalók:

• 1 tasak egész fahéj
• 1 tasak egész szegfűszeg
• gyerekököl méretű gyömbérdarab
• 30-50 dkg méz (én a középutat választottam)
• 7 dl (házi szilva)pálinka

Így készült:

A gyömbért vékonyan megpucoltam, egész vékonyan felszeleteltem.

Egy nagyobb csavaros üveg aljára szórtam a fűszereket, gyömbérdarabokat, ráöntöttem a mézet és a pálinkát. 

Lefedtem, s míg a méz feloldódott, naponta átkavartam. Néhány nap múlva már szép borostyánszíne volt.

Legalább 3-4 hétig kell érlelődnie, de akár 5-ig is. Az enyém több, mint egy hónapig állt a kamrában, egész sötét színe lett. Leszűrve kissé zavaros volt, de másnapra szépen leszállt. 

Persze a gyerkőcök is kíváncsiak rá, hogy milyen is, 1.1 nyalintást engedélyeztem is nekik. Leányzó megkérdezte, pálinka nélkül tudnék-e nekik készíteni? Rögtön szöget ütött a fejembe, már csak a friss gyömbér beszerzésére vár az ötlet megvalósítása.

Időközben, pontosan november 28-án volt két éve, hogy megírtam első bejegyzésemet. Azóta sok minden változott, a blogírási kedvem ugyan nem, de időm lényegesen lecsappant. Nem szándékoztam amúgy sem nagy hűhót csapni az ügynek, ennek megfelelően el is feledkeztem rendesen a "jeles" napról. Azt meg főleg nem terveztem, hogy alkohollal fogom köszönteni a blogot születésnapja alkalmából, de ha már így alakult, koccintsunk:-)

Rózsaüdítő

A 8. osztály végi bulira egyik osztálytársam anyukája több tíz liter rózsaüdítőt készített. Fogalmam sincs, hogyan készült, de nagyon fincsi volt. Tavaly néhány rózsás recept hatására felébredt bennem az emlék, s tettem egy próbát. Csak úgy, saját elképzelés szerint. S finom lett! Nem teljesen olyan, mint az a régi, de mindenkinek ízlett. Lehet, az is hibádzik, hogy nekem pirosban csak futórózsám van, ami nem annyira vörös s nem annyira illatos, mint a bokros rokona.
Tegnap újra készítettem. Megint csak a futórózsát téptem meg, de megvártam, míg amúgy is készülnek lehullani a szirmok. Azért nem a leghókábbakat szedtem le, hanem aminek még bársonyosan vörös színe van. Kellemes ízű és színű itóka lett belőle:

Hozzávalók:

• 6 liter víz
• 50 dkg cukor
• 3 citrom
• 25-30 vörös rózsáról letépett szirom

Így készült:

A vizet a cukorral felfőztem.

Mikor felfőtt, a rózsaszirmokat óvatosan átmostam, hogy ne törjenek össze. Mikor elzártam a lángot a fővő víz alatt, beleraktam a szirmokat. Azonnal kifakultak a forró vízben.

 Belekarikáztam az alaposan megmosott citromokat, vigyázva, hogy mag ne kerüljön bele. Lefedtem, s másnap leszűrtem.

Már majdnem el is fogyott, még maradt annyi, hogy holnap elviszik a gyerekek iskolába innivalónak. Készíthetem a következő adagot. De még van rózsaszirom:-)

Hankka répás üdítője

Hankka blogján leltem rá erre a remek receptre, s azóta legalább négyszer elkészítettem. Elsőként az eredeti recept alapján, aztán változtattam rajta egy keveset, aztán kicsit többet. Mindenképpen nagyon finom. Utoljára Leányzóm barátainak készült. Egyik gyerkőc kijelentette, ő nem szereti a répalét. De látva a sikerét, mégis kért kóstolót. Bevallotta, most már szereti a sárgarépás üdítőt. Akkor mégiscsak jó lehet:-)
Én a legutóbb készített változatot teszem közzé, az eredeti recept Hankkánál:-)

Hozzávalók:

• 1 kg sárgarépa
• 20 dkg cukor
• 7 dl narancsszörp
• 1 üveg őszibarackbefőtt
• 2 citrom leve
• víz

Így készült:

A sárgarépát megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepte, hozzáadtam a cukrot, majd lefedve puhára főztem.

Mikor már hűlt, összeturmixoltam. A barackot szintén, a levével együtt. Egy fazékba tettem, hozzáadtam a narancsszörpöt, citromlét, s annyi vizet, hogy megfelelően édes legyen. Felfőztem. Mikor kihűlt, fogyasztható.

Hankka nem főzte fel újra, de arra gondoltam, talán így tovább áll. Nem mintha ideje lett volna elromolni, mert minden esetben 2-3 nap alatt elfogyott. Igazán finom, egészséges itóka. Bár a narancsszörp bolti, felturbózva ezzel-azzal...

Mentaszörp

Mióta rákattantam az internetes receptekre, egyre több, számunkra új dolgot próbálok ki. Olyanokat is, amiket régóta szerettem volna, de most, hogy látom, másoknak sikerült, én is veszem a bátorságot... Nos, ez nem olyan,  ez eszembe se jutott soha, de mikor itt rátaláltam, másnap hozzá is láttam. Mert éppen megérett az újabb adag menta a kertben a nyírásra. Egy üveggel el sem raktam, már alig van belőle. A gyerekek rájárnak. Érdekes, mentás-citromos ízhatás.

Hozzávalók:

• 2 maréknyi friss menta
• 2 citrom
• 2 l víz
• mokkáskanálnyi citromsav
• 2 kg cukor
• pici szalicil

Elkészítés:

A megmosott mentát és a felkarikázott citromot 2 l vízbe tesszük. Beleszórjuk a citromsavat is. Másnapig hagyjuk állni.

Másnap felfőzzük. Leszűrjük, hozzáadjuk a cukrot s újra felfőzzük. Hozzáadjuk a szalicilt, üvegekbe töltjük, lefedjük.

Az eredeti recept beküldője nem használt tartósítószert, hanem paplanok közé helyezte. Én -remélhetőleg nem fogom megbánni- ezt a lépést kihagytam, ugyanis a zakuszka még mindig a tulipános ládában időzik, ahova ilyen célból szoktam bepakolni a télire valót. Ezért tettem bele szalicilt.

Szóval, finom lett, máskor is fog készülni ilyen.

Banános-málnás turmix - meleg napokra

Igencsak melegünk lett mára a kellemetlen lehűlést követően. Nem is tudom, melyik a rosszabb... Egy fagyi nem bírt eléggé hűsítő erővel a gyerekek számára, ezért rátettünk egy lapáttal- jó hideg turmixot készítettem nekik. Élvezettel szürcsölgették:-)

Hozzávalók:

• 2 banán
• 15 dkg mélyhűtött málna
• 1 nagy pohár natúr joghurt (375 g)
• 3 dl tej
• 2 evőkanál cukor vagy méz

Mindezeket a turmixgépbe borítjuk, a fagyos málnával együtt, s néhány fordulat után kész is. Azonnal fogyasztandó. A fagyos málnától kellemesen hideg, a fagyi és az átlagos turmixital közötti állagú.

Többnyire mézzel készítem, de ezúttal cukrot tettem bele. Akár cukor nélkül is elkészíthető, a banán eléggé megédesíti.

Citromos-narancsos kenyér és karamelles tej

Akkor jöjjön egy citromos recept is, ha már szó volt róla. S döntse el mindenki maga, hogy meri-e használni ezek után is a citrusok héját- mert mindez fennáll a narancs esetében is. Meg a banánra is igaz, csakhogy annak a héját nem fogyasztjuk el.

Hozzávalók:

•  15 dkg margarin
• 25 dkg cukor
• 4 tojás 
• 2 csomag vaníliás cukor
• 1 dl tejföl
• 1 dl tej
• 50 dkg liszt
• 1,5 csomag sütőpor
• 1 citrom leve és héja
• 1 narancs leve és héja

A margarint a cukorral és vaníliás cukorral, tejföllel kikeverjük. Hozzáadjuk a tojásokat, a lisztet, sütőport, tejet, simára keverjük. A massza felébe  a citrom leve és héja kerül, a másik felébe a narancs leve és héja. Kikenünk két püspökkenyérformát, elosztjuk benne a citromos masszát, majd a tetejére csorgatjuk a narancsosat. Előmelegített sütőben sütjük, tűpróbáig. Több sülés kell neki, mint a tepsiben sült kevert sütiknek.

Karamelles tejet ittunk hozzá, amely így készül: 3-4 evőkanál cukrot karamellizálunk, felöntjük kb. 0,5 dl tejjel, oldódásig főzzük, majd egy l tejjel felöntjük. A gyerekek nagyon szeretik.

Bodzaüdítő

Kedden arra jöttem haza, hogy udvarunkon nagy a nyüzsgés: Leányzóm három barátnőjével nagy munkában van. Megnéztem közelebbről, mit is csinálnak. Két kisvederbe kézzel-lábbal meg bottal kavargatnak, egyikben bodzavirág, másikban akácvirág, meg citromcafatkák, s, mint kiderült, cukor is van benne. Közben le-lenyalogatták az ujjukat, s nem győzték dicsérni, mennyire finom. S mikor már tovább nem lehetett fokozni a finomítást, kértek egy szűrőt. Arra készültek, hogy megisszák, de mikor megláttam a színét -mintha sarat is kevertek volna bele- , megtiltottam nekik, szerintem a kóstolás során a napi baciadagjuk bőven bekerült a szervezetükbe. Ezért biciklire pattantunk, az utca végén nagy adag bodzavirágot szedtünk, s gyorsan készítettem nekik biztonsággal iható üdítőt.
Tegnap már második fazékkal készült:

Hozzávalók:

• 12 l víz
• 1 kg cukor
• 1 mokkáskanál citromsav
• 2-3 citrom
• nagy csokor bodzavirágzat (10-15 virág)

A cukorból 15 dkg-nyit karamellizálunk, s 1-2 dl vízzel elfőzünk. A többi cukrot a vízzel és a citromsavval felfőzzük. Ha felfőtt, levesszük a tűzről, s beletesszük a megmosott bodzavirágokat s belekarikázzuk a citromot. Ha mag van benne, kipiszkáljuk, mert keserű lesz tőle az udítő. Másnapig pihentetjük, akkor leszűrjük, s hűtőben tartjuk. Kb. egy hétig eláll.

Anyukám így készítette a bodzát, s én is így szoktam. Szezonban sokat iszunk belőle, de szárított virágból is finom. Szárítok is belőle jó sokat, teának is jó.
A cukor mennyisége ízlés szerint növelhető, de inkább csökkenthető. Több citrommal meg a citromsav kiváltható. Van, aki talán élesztőt tesz hozzá, hogy "csípős" legyen. De én így szeretem.

Persze, ahány ház, annyi szokás.
A lányok üdítőkészítő szenvedélyének nem lett vége. El is akarták adni. Persze, nem amit ők készítettek, hanem  "biztonságos" készítménnyel álltak ki az út szélére a ház elé: a szomszéd kisfiú anyukája teát főzött, én pedig bodzaüdítőt adtam nekik árusítani. Azt hittem, csak szórakozni lesz jó az egész, de akadt vásárlójuk! Olyan is volt, hogy kifizette nekik a teát, s azt mondta, visszajön érte, de nem jött:-) De a szomszédok ittak egy-egy pohárral, a tegnap a limonádéjuk volt nagyon kapós.

Vásárlóra várva

 No de minden csoda 3 napig tart...
De legalább jól szórakoztunk látva lelkesedésüket, buzgalmukat...