Petrezselymes újkrumplileves

 Nem először fordul elő, hogy biztos vagyok egy bizonyos recept blogon való jelenlétében. Hogy valamikor már lefotóztam, az biztos. Pedig viszonylag gyakran készül, főleg nyár elején, amikor már megjelenik az újkrumpli, s mert Leányzó kedvére szeretnék tenni. Meg úgy mindenkiére, mert közkedvelt leveske. Ráadásul gyorsan is kész, néhány hozzávalóból. Régi recept, még Anyukánktól maradt ránk- már csak ezért is érdemes megörökítani.

Hozzávalók:

• 1 kg újkrumpli
• só
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 evőkanál tejföl
• 1 evőkanál liszt
• 3 dl tej
• 1 mokkáskanál pirospaprika

Így készült:

A krumplit megpucoltam, felkarikáztam és főni tettem annyi vízban, amennyi bőven ellepi. Egy teáskanálnyi sót is adtam hozzá. Közben a lisztet kevés tejjel csomómentesre kevertem, hozzáadtam a tejfölt, azzal is simára kevertem, majd a többi tejjel is.

A petrezselyemzöldet megmostam, apróra vágtam.

Mikor megfött a krumpli, hozzáöntöttem a tejfölös keveréket, belekerült a paprika is. Hagytam újra felfőni, legvégül a zöldet adtam hozzá, s el is zártam alatta a lángot.

Könnyű, jó ízű leves, ami langyosan a legfinomabb. Már készítettem öreg krumpliból is, de a fiatal, még kaparható héjúból az igazi.

S miért petrezselyemzöld? Mifelénk az egész növény petrezselyem -amúgy hivatalosan is-, a levelét pedig petrezselyemzöldként különböztetjük meg a gyökerétől. Amikor Anyuka főzött, rendszerint minket, az éppen közelben lévő valamelyik lányát szalasztotta le a kertbe egy csokor petrezselyemzöldért. Vannak szavak, kifejezések, szófordulatok, amelyektől nem tudok elszakadni akkor sem, ha errefelé másképp használják. De lehet, nem is akarok. Megérné egy bejegyzésben összegyűjteni a konyhai kifejezéseket, egy kis szókincsbővítés sosem árt. 😉

Előkerestem a régi fotókat is:

Fokhagymakrémleves

 Valamikor régen készítettem egy internetes recept alapján, s nagyon ízlett mindenkinek. Aztán feledésbe merült, míg csak Férjem egy egész zsákocska fokhagymával állított haza. Keresgélni kezdtem a hajdanvolt levest, de a fellelt receptek egyikét sem találtam azonosnak az akkorival. Így a több másik, kutatás közben átfutott hozzávalókból próbát tettem. Bejött. Azóta többször is elkészült, "bogyóval", azaz levesgyönggyel megszórva igencsak kedvelt leves lett.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 1 nagy fej fokhagyma (vagy kettő kisebb)
• 4-5 közepes krumpli
• 2-3 evőkanál olaj
• só
• 2 dl tejszín

Így készült:

A hagymát és a fokhagymát szeletelve. kevés sóval megszórva az olajon megpároltam- nem pirítottam, csak hagytam puhára párolódni. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, s addig főztem, míg majdnem elpárolgott a víz róla. 

Közben megpucoltam a krumplit.

A hagymákra úgy másfél liter vizet öntöttem, még kevés sót szórtam rá, beletettem a feldarabolt krumplit. Addig főztem, míg a krumpli is puha lett.

Botmixerrel simára kevertem, majd a tejszín hozzáadásával újra felfőztem. Ha szükségét éreztem, még sót is tettem bele.

Levesgyönggyel kanalaztuk.

Egyszerű és jó ízű leveske. A krumpli eléggé besűríti, liszt nem is került bele. A víz mennyiségével lehet játszani, több, kevesebb, ki mennyire sűrűn szereti, illetve mennyi levest akar főzni. 

Rántott camambert áfonyalekvárral

 Leányzóm egyik kedvence ez az étel. Az utóbbi néhány hónapban többször készített, volt, hogy elment bevásárolni hozzá, s egyedül varázsolt az asztalra ételt. Ezúttal közös munka gyümölcse volt a vacsoránk, Hédi panírozta, sütötte a sajtot, a köretet én készítettem Gergővel. A lekvárt meg boltban vettük... Áfonyalekvárt főzni kicsit drága mulatság lenne. Bár idén másmilyent is az. Tegnap böngészgettem az internetet sárgabarack árakért. A legközelebbi gyümölcsösben, leszedve ugyan, ezer-ezerkétszáz kilója. Mennyi lehet akkor a boltban? Idén nem főzök sárgabaracklekvárt. Hátha jövőre nem fagy el, mert saját fánk már akkorára nőtt, hogy simán ellátna minket. Megint elkanyarodtam a tárgytól... Finom vacsorát hoztunk össze közösen:

Hozzávalók:

• 4 darab camabert sajt
• 2 tojás
• só
• liszt 
• zsemlemorzsa
• 1 kis üveg áfonyalekvár
• 6-8 nagyobb krumpli
• 2,5 dl rizs
• petrezselyemzöld
• olaj a sütéshez

Így készült:

A camambert sajtot kettévágva a szokásos módon panírozta Leányzó: lisztbe, nagy csipet sóval felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatta, majd bő olajban mindkét oldalát szép pirosra sütötte.

A krumplit megpucoltam, megmostam, hasábokra vágtam. Konyharuhán leitattam róla a nedvességet, majd bő olajban pirulásig, zörgősre sütöttem.

A rizset (vagy rizst?) kevés olajon átforgattam, majd kétszeres mennyiségű vizet öntöttem alá, sóztam és lefedve hagytam kis lángon megfőni. Közben kis csokor petrezselymet apróra vágtam, s a legvégén kevertem hozzá.

Tálaláskor a krumplit só-bors-paprika keverékével megszórtam. Mindenki ízlés szerint pakolt magának a tányérra a sajt mellé köretet, lekvárt.

Viszonylag egyszerű és finom étel, bár nem a legegészségesebb. Mert olajban sült a sajt is, a krumpli is. Meg bolti a lekvár, ami ... hát, tartalmaz áfonyát is. De néha belefér ilyen is. 

Szándékosan írtam rizset. Pedig aláhúzza a javító pirossal. A mi fülünknek ez a kötőhangzós ragozás hangzik természetesnek, a nyelvemnek is jobban esik így kimondani. Hédi sérelmezte, s valójában nekem is akkor tűnt fel, hogy "nem jól" használjuk ezt a szót, mikor földrajz dolgozatában a tanár az e betűt kihúzta ebből a szóból. Persze, hogy utána olvastam. A köznyelven a rizst az elterjedt, de a másik változat sem helytelen, ez tájnyelvi megfelelője az előzőnek. Mint ahogy mifelénk is így a megszokott. 

Krumplis-sajtos pogácsa

Még a nyár folyamán megírt bejegyzés, kis időutazás:

Fiam elhatározta, hogy dolgozni fog a nyáron, ahogy mondta: megszedi magát. Hát nem sikerült a terve. Valami diákmunkára jelentkezett, ahol elég érdekes beosztás szerint kellett menniük dolgozni. Vagyis inkább nem kellett. Hol egy hét leállás, hol nem volt műszak, mikor lett volna, fogorvoshoz szaladgált. Kis ízelítő az életből. S mindeközben nem volt itthon. Most végre hazajött. Igaz, úgy, hogy megy is tovább, nyaralni a barátokkal, de a következő hétvégén jön megint. 

Én meg, míg odakint igencsak felkúszott a hőmérő higanyszála, idebent fűtöttem a sütővel. Pogácsát is sütöttem- krumplisat, pihe-puhát.

Hozzávalók:

• 3 dkg élesztő
• 3 dl tej
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 púpozott teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 4 evőkanál tejföl
• 3 nagyobb főtt krumpli
• 20-25 dkg sajt
• 1 tojás lekenni + csipet só
• köménymag szórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt.

Miközben felfut az élesztő, a liszthez adtam a sót, margarint, zsírt, összemorzsoltam. Belereszeltem a főtt krumplit, hozzáadtam az élesztős tejet, a tejfölt, és összegyúrtam. Annyi tejföl kerüljön bele, hogy a szokásosnál kicsit lágyabb legyen a tészta. 

Megdagasztottam, kevés liszttel megszórva letakarva hagytam megkelni.

A sajtot lereszeltem. 

A megkelt tésztát vékonyra nyújtottam, megszórtam a reszelt sajttal, hajtogattam. 

Fél órai pihentetés után újra nyújtottam, hajtogattam.

Újabb pihenés után jó ujjnyi vastagra nyújtottam. Tetejét bevagdostam, nagy csipet sóval felvert tojással lekentem, köménymaggal szórtam, majd derelyemetszővel felkockáztam.

Tepsibe pakoltam, 180 fokon világosra sütöttem.

Puha pogácsa, mint a krumplisok mindig, de nem az a fajta, ami napok múlva is élvezhető. Frissen igazán finom, meg még egy-két napig. Gergő vitt magával belőle, épp középiskolai barátokkal találkozott. 

Tárkonyos krumplileves

Míg egyhetes szabadságomat töltöttem, volt időm napi rendszerességgel főzni, sőt, még lefotózni is. 😉 A krumplileves egyik alapleves, ezúttal tárkonyosan készült. Egyszerű, laktató és finom. Szalonna nélkül is készíthető, de ha épp van otthon, ajánlatos tenni hozzá, sokat dob egy kis füstölt íz rajta. 

Mostanában épp azt gyakorlom, hogy kisebb adagokat süssek-főzzek, több-kevesebb sikerrel. Most sikerült nem tele főzni a fazekat- mert különben egy hétig ilyen levest ennénk! 😀 De így is elég volt három napra!

 Hozzávalók:

• 10-15 dkg kolozsvári szalonna
• 1 fej hagyma
• 2 sárgarépa
• só
• mokkáskanálnyi pirospaprika
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• 1-1 kanálhegynyi morzsolt petrezselyem, lestyán, kicsit több tárkony
• 6-8 krumpli
• 1 citrom leve
• tejföl a tálaláshoz

Így készült:

A szalonnát apró kockára vágtam, a fazékba pirulni tettem. Mikor már jónak találtam, rádobtam a közben apróra vágott hagymát, azzal is pároltam, míg a hagyma megpuhult. Felöntöttem két liter vízzel, adtam hozzá mokkáskanálnyi sót, a házi ételízesítőt, a paprikát. A répát megpucoltam, aprítottam, azt is beledobtam. Közben a krumplit is megpucoltam, s  mikor a répa már főtt vagy 10-15 perce, a krumpli is belekerült, meg a zöldfűszerek. Közben megkóstoltam, ha szükséges, még sózom, fűszerezem. Készre főztem, a legvégén adtam hozzá a citromlevet. 

Tejfölt, aki szereti, tesz bele magának. Nálunk mindenki szereti.

Szalonnás-krumplis pogácsa

Azt gondoltam, szombat délelőtt kitakarítom a tetőteret, aztán bevetem magam a konyhába. De mivel Leányzóék sütögetős-sátorozós napot terveztek az Ipolyra, előbb nekiálltam pogácsát sütni. Még előtte odatetettem a húslevest főni, az aztán magában elvan. S ha már belefogtam a főzicskézésbe, ott is maradtam egész napra. Mert időközben Férjem felvetette, hogy fogytán a kenyér, azt is dagasztottam. A málnás befőzős napon két tálka málnát betettem a hűtőbe, hogy a hétvégi süti meg legyen oldva. Meg még a szilva is ott volt, amit Férjem hozott, s megkérdezte, nem lehet-e belőle szilvás gombócot csinálni? Hát, így tölti az ember lánya egész napját a konyhába.

Nyaralásból visszahozott darabka szalonna és gombóchoz megfőzött krumpliból három darab ízesítette meg a mai pogácsát. Ami aztán Leányzóm elmondása szerint pikk-pakk elfogyott.

Hozzávalók:

• 3-4 evőkanál olaj
• 20 dkg kolozsvári szalonna
• 4 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 3 közepes főtt krumpli
• 1 teáskanál cukor
• 1 kg liszt
• 2 teáskanál só
• 25 dkg margarin
• 2 egész tojás + 1 lekenni

Így készült:

A szalonnát apró kockákra vágtam, az olajon megsütöttem. Hagytam langyosra hűlni.

A tejet megmelegítettem, annyira, hogy a kéznek kellemes meleg legyen. Elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt, hagytam felfutni.

A liszthez adtam a sót, margarin, összemorzsoltam, majd a szalonnát zsírjával együtt. Követte a két tojás és az élesztős tej, reszelt krumpli.

Megdagasztottam a tésztát (azaz most a gép tette ezt helyettem). Hagytam megkelni.

Mikor megkelt, kinyújtottam, hajtogattam, hagytam megint pihenni 15-20 percet.

Ujjnyi vastagra nyújtottam, a tetejét éles késsel bevagdostam.

Kis pogácsaszaggatóval kiszaggattam, tepsibe pakoltam, csipet sóval felvert tojással lekentem.

180 fokos sütőben pirosra sütöttem őket.

Finom pogácsák lettek, a szalonnától jó ízű, a krumplitól puha, külseje viszont frissen ropogós. Mire rászántam magam a fotózásra, csak ez a néhány darab maradt. Persze azért is, mert nagy részét odapakoltam Leányzómnak.

Pásztortarhonya

Madárlátta ebből-abból készült. Nem is akármilyen, hanem székely madarak látták a hozzávalókat! ☺ Annyi ennivalót vittünk magunkkal, hogy egy hétig még simán maradhattunk volna. De akkor idehaza karantén vár ránk. Jártunk még soha nem látott, illetve többször látogatott, meg majd 30 éve taposott ösvényeken-utakon is. Szép volt, jó volt.

Ott terveztem pásztortarhonyát készíteni, az egyszerűsített változatot, de nem került rá sor. Így hazajövetelünk másnapján az volt az ebéd. És másnap is, meg azutánra is maradt egy kevés. Szóval jó kiadós. Többnyire pörkölt is kerül bele, malaccombból, most anélkül, kolbásszal és szalonnával készült. Így is szeretjük!

Hozzávalók:

• kolozsvári szalonna (kb. 20 dkg)
• 1 nagy fej hagyma
• kevés olaj
• kolbász (kb. 50 dkg)
• 1 csomag tarhonya (50 dkg)
• 5-6 krumpli
• 1 evőkanál házi ételízesítő
• só
• bors
• petrezselyem

Így készült:

A szalonnát apró darabokra vágtam. Pici olajon sülni tettem. Mikor majdnem kész, hozzáadtam az apró darabokra vágott hagymát, fedő alatt együtt pároltam. 

Közben a krumplit megpucoltam, felkockáztam.

A hagymához-szalonnához adtam, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepi. 

A kolbászt felkarikáztam, azt is beledobtam. Kicsi sót, borsot adtam hozzá. Fedő alatt, kis lángon főni hagytam.

Míg főtt, a tarhonyát kevés olajon, kevergetve kissé megpirítottam. Felöntöttem kétszeres mennyiségű, azaz 1 liter vízzel. Sót adtam hozzá és a házi ételízesítőt.  Fedő alatt hagytam főni. 

Mikor mindkettő kész, összeborítottam, ha szükséges, még sóztam, az apróra vágott petrezselyemmel együtt összefőztem, csak rövid ideig.

Uborkasaláta készült hozzá.

Legtöbbször husi is kerül bele, mint már említettem, pörköltnek elkészítve. Akkor nem párolok hagymát külön a szalonnával. Van úgy, hogy akkor a kolbász marad ki, de van, hogy mindent pakolok bele. Mindenképp viszonylag olcsó, és igen kiadós. Jó sok lesz belőle, de szeretjük, meg a cica is az esetleges maradékot. 

Azért néhány fotót mutatok a több, mint ezerből, ami készült. Első fotón lévő házikó az otthonunk volt egy hétig. Többin néhány Erdély csodái közül:

Sárgaborsó főzelék

Ez is egy olyan étel, amit minden szökőévben egyszer készítek el. S nem túlzok. A gyerekek még nem is ettek ilyet, s tartottam tőle, nem is fognak. De azt mondták rá, finom, s meg is ették, emennyit kivettek. Nekem sem a kedvenc ételem, ha az lenne, gyakrabban készülne. De nem is ehetetlen. Hogy ilyen fogadtatása volt, lehet, eztán minden évben főzök! 😀

Hozzávalók:

• 1 csomag sárgaborsó
• só
• bors
• 1 gerezd fokhagyma
• 3 kisebb krumpli

Továbbá:

• 4 fej hagyma
• 1-2 dl olaj
• paprika
• só
• házi darált pirospaprika

Így készült:

A borsót megmostam. Annyi vízben, amennyi bőven, 2-3 ujjnyira ellepi, főni tettem. Sót, nagy csipet borsot és a gerezd összezúzott fokhagyma is belekerült.

A krumplit megpucoltam, megmostam, hasábokra vágva beletettem.

Kis lángon hagytam főni. Időnként megkevertem, ha szükséges, még önthetünk rá vizet, illetve kóstolás után sózni is lehet.

Közben a hagymákat megpucoltam, felkockáztam s jó bő olajon fedő alatt párolódni tettem. Sóztam. Hagytam puhára párolódni, az sem baj, ha kicsit megpirul. Végül tettem hozzá kevés fűszerpaprikát és teáskanálnyi darált paprikát.

Mire a borsó puhára fő, már a krumpli szét is fő, alig marad leve. Krumplitörővel összetörtem.

Sok hagymával a tetején tálaljuk. 

Kezdetben lágy, elterülő állaga van, kihűlés után megdermed. Én már akkor fotóztam, de felmelegítés után a maradék is finom.

Nyúlhús főtt krumplival és birsalmaszósszal

Egyik ismerősünk nyulakat tart. S ha Férjem segít neki valamiben, egy-két konyhakész nyuszival hálálja meg. Most, hogy átnéztem, miből élünk az elkövetkező időben, a fagyasztó egyik fiókjának aljában megtaláltam egy ott lapulót közülük. Lett belőle vasárnapi vacsora.
Mikor még az elsőt kaptuk, felcsaptam az internetet recept után kutatva, hogyan is készítsem el. Valami zöldséges változaton akadt meg a szemem, ami ugyan elfogyott, de senki sem volt elragadtatva tőle. Legközelebb nem cifráztam: borsosan-fokhagymásan készült, ahogy minden húst szeretünk. Legegyszerűbb s legfinomabb . Azóta mindig így készül, csak a köret más.
S ha már említem a nyúlhús forrását is, ki ne hagyjam a birsalmabefőtt eredetét sem. Mikor az ősszel otthon voltunk, Apukánk Húga, aki mindig is közel állt hozzánk, felpakolt minden földi jóval, többek között birsalmabefőttel is. Készült belőle már leves is, ettük is csak úgy, s az utolsóból készült ez a szósz- mindenki elégedettségére. Most, hogy említem Nagynénénket, el is fogott a honvágy. Ők laknak most a nagyszülői házban, ahova annyi, de annyi emlék fűz...
A krumplihoz nem tartozik semmi sztori, az a boltból van!😀 Úgy hogy jöhet is a recept:

Hozzávalók:
A húshoz:

• 1 konyhakész nyúl
• 1 evőkanál zsír/ kevés olaj
• só
• 2-3 gerezd fokhagyma
• bors

A krumplihoz:

• 6-8 nagyobb krumpli
• só

A szószhoz:

• 1 üveg birsalmabefőtt
• nagy csipet só
• csipet fahéj
• 5-6 szegfűszeg
• 2-3 dl tej
• 1 evőkanál étkezési keményítő

Így készült:

A nyulat darabokra vágtam, egy serpenyőbe tettem a zsírt/olajat, s egymás mellé helyeztem a húsdarabokat. Sóztam, a megpucolt és apróra vágott fokhagymát rászórtam, megborsoztam. Mokkáskanálnyi került rá. Fél dl-nyi vizet öntöttem alá, s kis lángon, lefedve párolódni tettem. Néha átkevertem. Mire elpárolog a víz alóla, rendszeresen puha is a hús. Hagyom még kicsit sülni, pirulni, s kész is.

A krumplit megpucoltam, mostam, hasábokra vágtam, s annyi vízben, amennyi bőven ellepi, főni tettem. Sóztam persze. Mikor megfőtt, leszűrtem.

A szószhoz a befőttet főni tettem a sóval és fahéjjal, szegfűszeggel. Kevés vizet is öntöttem még hozzá, mert kevés leve volt.

Pici tejben simára kevertem a keményítőt, majd hozzáadtam a többit is, fokozatosan. Mikor felfőtt a birsalma, hozzáöntöttem a tejet s felfőztem. Cukrot nem tettem hozzá, épp kellemesen édeskés-savanykás volt.

Anyukánk leginkább levesben főtt húshoz készített gyümölcsmártásokat, második fogás gyanánt. Készült meggyből, ribizliből, köszmétéből, meg persze birsalmából, tehát savanykás gyümölcsökből, Én szerettem őket, mégis olyan ritkán jut eszembe! Most is csak a birsalma sugallta. S a családnak is ízlett!

Paprikás krumpli

... azaz bő lére krumpli. Ez is egy egyszerű, olcsó és kiadós étel. Bármilyen maradék felvágott kerülhet bele, szalámi, sonka, virsli, kolbász- ez utóbbival a legfinomabb. Szerintem, de volt idő, amikor csak a pirított hagyma és petrezselyem ízesítette meg, és úgy is finom volt. Én szeretem. Leányzó nem szokott neki örülni. Nem is készül gyakran, de néha, mikor nincs sok időm meg ötletem az ebédhez, bevetem.

Hozzávalók:

• 1 nagy fej hagyma
• 2-3 evőkanál olaj/kevés zsír
• 6-8 darab krumpli (közepes, nagyobb méretű)
• só, bors
• 1 teáskanál házi ételízesítő
• 1 teáskanál házi darált pirospaprika
• kolbász/más felvágott
• petrezselyem

Így készült:

A krumplit megpucoltam, hasábokra/kockára vágtam.

A hagymát megpucoltam, apróra vágtam. Az olajon/zsíron megpároltam.

Hozzáadtam a krumplit és annyi vízzel felöntöttem, amennyi ellepi. Sóztam, nagy csipet borsot szórtam bele.

A kolbászt felkarikáztam, azt is hozzáadtam, valamint az ételízesítőt és paprikát. 

Mikor a krumpli puhára főtt, megkóstoltam, ha szükséges, még sózom, esetleg pirospaprikát szórok még bele, de a kolbásztól többnyire elég paprikás lesz.

Végül petrezselymet szórok bele- most csak szárított volt, de a friss ad neki igazán jó ízt.

Savanyúság jól jön hozzá, bármilyen, ami kéznél van, amit szeretünk.

Előfordul, hogy olyankor főzöm, mikor nincs már leves, s csak palacsinta kell hozzá, vagy tarkedli.

Krumplis-sajtos párnák

Az előző sütiből kimaradt főtt krumpli sós harapnivalóba került. Hogy még biztosabb legyen a siker, sajtot is reszeltem bele, meg köménymaggal ízesítettem.

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 2 teáskanál só (közepesen púpos)
• 1 csomag szárított élesztő
• 30 dkg reszelt főtt krumpli
• 20 dkg reszelt sajt (trappista)
• 20 dkg zsír
• 2 tojás
• 3 evőkanál joghurt
• 1 evőkanál köménymag 
• +1 tojás lekenni

Így készült:

A krumplit előző nap megfőztem.

A lisztet, sót, reszelt krumplit, zsírt, élesztőt összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat, köménymagot, reszelt sajtot, s annyi joghurtot, hogy összeálljon a tészta. Nekem három evőkanállal kellett.

Fél órai pihentetés után kinyújtottam a tésztát, úgy kisujjnyi vastagra, kockákra vágtam, tepsibe pakoltam, felvert tojással lekentem.

180 fokon pirosra sütöttem.

Két nagy tepsivel lett belőle.

Az egy felvert tojás bőven sok a tetejére, én az előző sütire is ugyanabból a tojásból használtam, így is maradt belőle. Elég a sárgáját használni, a fehérjét el lehet tenni, akár le is fagyasztani, ha néhány napon belül előreláthatólag nem használjuk fel.

Krumpliska

Már hetek óta rakosgatok egy összmarék apró krumplit, amit nem volt kedvem pucolgatni. Végül megfőztem, hogy majd csak lesz belőle valami. Lett is! 😉
Felsejlett lelki szemeim előtt egy recept, amit valahol valamikor láttam: krumplis tésztalapok lekvárral összerakva. Nem kerestem meg hozzá az eredeti leírást, elképzelés szerint készült el. Azért a hűtőben sorakozó megkezdett lekváros üvegek is játszottak némi szerepet a hétvégi süti létrejöttében!

 Hozzávalók:

• 45 dkg liszt
• nagy csipet só
• 1 csomag sütőpor
• 10 dkg cukor
• 20 dkg reszelt főtt krumpli
• 20 dkg zsír
• 2 tojás
• 1 citrom lereszelt héja és leve
• 3-4 evőkanál tej
• lekvár tölteni
• maréknyi durvára darabolt dió+1 tojás a tetejére

Így készült:

A krumplit előző nap héjában megfőztem, de a lényeg, hogy kihűljön, mire felhasználásra kerül. Melegen megpucoltam.

A lisztet, sót, sütőport, cukrot, zsírt, a lereszelt főtt krumpliból 20 dkg-ot összemorzsoltam. Hozzáadtam a tojásokat, a citrom héját és levét, összegyúrtam. Pici tejjel lazítottam a tésztát.

3 részre osztottam. 

Egy 28×32 cm-es tepsit kikentem (előbb zsírral kentem ki vékonyan, majd beszórtam liszttel úgy, hogy minden hova jusson egy vékony réteg, meg is rázogattam, az esetleges felesleget kiborítom), beletettem az első kinyújtott lapot. Vastagon megkentem lekvárral, erre került a második lap, megint lekvár, s befedtem a harmadik lappal.

A tetejét felvert tojással lekentem, darabolt dióval beszórtam.

180 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

Kétféle lekvárt használtam, sárgabarackot, második rétegnek pedig őszibarackdzsemet. De el tudom képzelni másmilyen, ízlés szerintivel.

Finom lett, jó puha tésztájú, ropogós-pergelt diódarabokkal, sok lekvárral... Szóval érdemes tenni egy próbát! 😊

A maradék főtt krumpliból pedig sós süti is készült...