Vadas

A vadas nem olyan régen honosodott meg nálunk. Szeretjük. A mi családunkban egyáltalán nem készült. Bár tudtam a létezéséről, de akkor ettem először, amikor anyósom készített nálunk. Nagyjából ellestem az elkészítés módját, de azért jó néhány receptet átböngésztem, mielőtt hozzá láttam volna saját magam is. A legnagyobb különbség az olvasott receptekhez képest az, hogy mi a húslevesbe főtt zöldségekből készítjük. Aztán ellestem-megtartottam innen-onnan ezt-azt, s kialakult a saját vadasreceptünk. 

Hozzávalók:

• húslevesbe főtt zöldség: 3-4 sárgarépa, petrezselyem, 1 hagyma, darabka zeller, karalábé
• 1 kg sertéscomb, ami szintén belefőtt a húslevesbe
• 3 evőkanál tejföl
• 4-5 babérlevél
• 1-2 merőkanál húsleves
• 1-2 evőkanál  almaecet
• só, bors
• kevés olaj/ zsír
• kifőtt tészta

 Így készült:

A húsleves elkészítésének módját már leírtam. Ha az kész, onnan a zöldség passzírozása igényel több időt, de egyébként gyorsan kész van.

Szóval a megfőtt zöldséget szűrőn átnyomkodtam, s annyi húslevest kevertem hozzá, hogy ne legyen túl sűrű. Főni tettem a babérlevéllel, kevés borsot daráltam hozzá. Kóstolás után szükség szerint sóztam is. Ha főtt kis ideig, hozzákevertem a tejfölt is, meg kevés ecetet. 

A húst felszeleteltem, kevés zsíron, kevés sóval, borssal megszórva átpirítottam.

Sós vízben készre főztem egy csomag tésztát, s tálaltam: tészta, zöldséges szósz, főtt-sült hús.

Valahol van régebbi fotó is, ha útba esik, mellékelem azt is. 

Azért jó ez az étel, mert egy kalap alatt mindkét fogás elkészül. Nálunk a húsleves csak belefőtt tésztával vagy  grízgaluskával kerül a tányérba, a zöldség és hús külön tálalódik fel, vagy készül belőle másik fogás. 

Diós-narancsos kifli

 Azon morfondíroztam, hogy mi régen nem is tudtunk a tejérzékenységről. Biztos előfordult, csak nem tudták, épp mi baja az illetőnek, miért betegeskedik folyton. Először Fiam születése után -ez több, mint 26 éve volt- szereztem róla tudomást: az utcánkban szintén akkoriban született kisfiút hordozták orvostól orvosig, végül Magyarországon derítették ki, hogy tejallergiás. Családunkban most először "ütötte fel a fejét". Az utóbbi időben hangoztatják azt is, hogy a tej nem felnőtt embernek való, pedig vannak kultúrák, ahol alapélelmiszernek számít. Azért nagyanyáink korában is fogyott bőven belőle, a tej és tejtermékek napi szinten az étkezésük részét képezte. Nincs ez nálunk sem másképp- ha tej formájában nem is nagy mennyiségben, de tejföl, joghurt, túró, sajt meg főleg, bőven fogy. Így is marad addig, amíg nincs bajunk tőle. Akinek meg van, laktózmentes változatban fogyasztja.

Ez a kifli két hete készült, a maradék tojásfehérje felhasználása végett, mikor "leugrottunk" Szegedre elvinni Fiúnknak egy nagy adag holmiját, meg az új albérletét is szemrevételezni, ahol nagyon jól érzi magát. Akár Leányzó is ehetett volna belőle, mindössze a tészta összegyúrásához használtam tejfölt és joghurtot. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 60 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 15 dkg zsír
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 1 egész tojás
•  3-4 evőkanál joghurt és/vagy  tejföl

A töltelékhez:

• 4 tojásfehérje
• 20 dkg darált sió
• 10 dkg cukor
• 10 dkg cukrozott narancshéj

Így készült:

A tésztához a lisztet, sót, cukrot tálba tettem, elmorzsoltam a margarinnal, zsírral, hozzáadtam a tojást és annyi joghurtot-tejfölt, hogy összeálljon a tészta. Összegyúrás után 3 órányit pihent, mert közben készült a tepertős pogácsa is. 

A töltelékhez a fehérjéket felvertem a csipet sóval, beleöntöttem a cukrot, diót, narancshéjat és összevegyítettem.

Pihentetés után 6 gombócra osztottam a tésztát. Mindegyiket vékony kerek lappá nyújtottam, amit 8 fele vágtam. 1-1 teáskanálnyi tölteléket pakoltam a végére, felsodortam, tepsibe pakoltam.

Az utolsó gombócba nem jutott diótöltelék, abba lekvár került.

180 fokos sütőben pirulásig sültek.

Még melegen kevés porcukorral szórtam be.

Finom kiflik lettek, a narancshéj kimondottan jót tett neki. De anélkül, citrom- vagy narancshéjjal ízesítve a tölteléket is finom lehet. A lekváros is ízlett, vagy mákkal töltve is el tudom képzelni.

Házi májkrém

 Nem egyszer eszembe jutott ez a kence, amit Anyukánk készített régen. Mikor legutóbb Nővéreméknél voltunk, újra átlapoztam a régi, lapokból álló, de igen értékes, Anyukám kézírását tartalmazó receptfüzetet. Jó néhány, még meg nem kaparintott receptet lefotóztam, de a fő cél a májkrém elkészítési módjának megszerzése volt. Ugyan nem határoztam el, hogy én most ezt el fogom készíteni, de úgy adódott, hogy két hozzávaló épp volt itthon, a harmadikat kevés zsírral helyettesítettem. Kíváncsian vártam a végeredményt, és.... sikerült elővarázsolni az évtizedek óta csak emlékeimben élő állagot és ízt. 

Persze nem tartottam be teljesen a receptet, de kétségeim ellenére felöntöttem tejjel, ami valahogy eltűnt, miközben főtt, s azon gondolkodtam, laktózmentes tejjel is működne-e? De miért is ne... Leírom, én hogyan készítettem, aztán azt, hogyan kellett volna.

Hozzávalók, nálam:

• 1 kg sertéscomb
• 1 kg sertésmáj
• 2 púpozott evőkanál zsír
• só
• 1 nagy fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• bors

Így készült:

A zsírt az edény aljára tettem.

A húst és májat felkockáztam. A húson rajta hagytam a zsírosabb részeket is, amit egyébként nem szoktam. A kockákat a fazékba tettem, rászórtam a megpucolt, felaprított hagymát és fokhagymát, felöntöttem annyi tejjel, amennyi éppen ellepi. Egy púpozott teáskanál sót tettem rá, később, kóstolás közben még szükség szerint tettem rá egy-egy keveset. A vége fele borsot is daráltam rá.

A legkisebb lángon 6-7 órán keresztül rotyogott, fedő alatt. 

Másnapig hidegre tettem. 

Másnap ledaráltam, átkevertem, kisebb dobozokba tettem, hűtőbe pakoltam. Fogok belőle fagyasztóba is tenni, mert nem fog gyorsan elfogyni, jó kiadós adag lett belőle.

Darálás után még lehet sózni, ha szükséges, de elég ízesnek éreztem.

Eredeti recept:

• 1 kg hús
• 1 kg máj
• 1 kg zsírszalonna
• 1 nagy fej hagyma
• só. bors
• tej

Mindent összeaprítva, tejjel felöntve, sózva egész nap kis lángon kell főzni, másnap ledarálva, üvegbe téve kidunsztolta Anyukánk. Így tovább elállt.

A leleményesség egyik példája ez a recept is- annyi minden készült régen házilag, amit ma el sem tudunk képzelni, hogy nem csak a boltok polcairól tudjuk levenni. Egyik leghétköznapibb példa a majonéz. Ehhez például a tojás is otthon" készült": a tyúkok gondoskodtak róla.

Nagyon finom, sokkal, de sokkal finomabb, mint a bolti májkrém, amibe ki tudja, mi minden van. Jó néhány reggeli, tízórai, uzsonna vagy épp vacsora gondját megoldja. A kenyér is házi, csak a zöldség nem. 😉

Jegesmedve

 Eddig nem kellett odafigyelnem, miből, mit főzök. Eddig. De gyűlnek a tiltott dolgok, ha a fiatalok jönnek haza. Az csak a kisebbik dolog, hogy Hédi lovagja nem szereti a gombát, de csak nem szereti. Viszont Leányzóm laktózérzékeny lett, így újabban mindig van itthon laktózmentes tej, ráadásul a kakaó, így a csoki is tiltólistára került számára, ezt a bőre bánja. Hogy ne essen kísértésbe, csak olyankor sütök csokisat-kakaósat, ha nincs itthon. Így nagyobb kihívás lett a gyerekes hétvégi menü összeállítása: igyekszem olyan recepteket keresni, ami ezeket nélkülözi, illetve a tejet helyettesíteni. Manapság már nem gond, van alternatíva bőven.

Katinál leltem erre a receptre, s mivel teljesen tejmentes, lecsaptam rá. Meg azért is, mert igen finomnak ígérkezett. Az is volt!😊

Hozzávalók:

A tésztához:

• 25 dkg liszt
• 15 dkg margarin
• 10 dkg cukor
• fél csomag sütőpor
• 1 tojás
• 1 evőkanál víz

A töltelékhez:

• 8 tojás
• 8 evőkanál cukor
• 30 dkg darált dió
• 1 citrom lereszelt héja
• csipet só

A tetejére:

• 20 dkg porcukor
• citromlé

Így készült: 

A tésztához összemorzsoltam a száraz hozzávalókat a margarinnal, majd a tojással összegyúrtam. Egy evőkanál vizet is adtam hozzá, mert nagyon kemény lett a tészta.

A diós réteghez a tojásokat szétválasztottam. A sárgákat elkevertem a cukorral, citromhéjjal, jó alaposan. Hozzáöntöttem a diót. A fehérjéket a csipet sóval kemény habbá vertem, majd több részletben a sárgákhoz vegyítettem.

A tésztát tepsi méretűre nyújtottam, sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. (24×30 cm-es) Erre került a diós réteg.

180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Addig sült, míg a teteje pirulni kezdett, illetve tűpróbáig.

Mikor kihűlt, a porcukrot úgy fél citrom levével elkevertem, annyival, hogy enyhén folyós, kenhető masszát kapjak. Ezzel vontam be a sütemény tetejét. 

Finom, puha és nagyon diós sütemény lett, citromos-édes ízhatással kísérve. 

Nem követtem szó szerint az eredeti receptet, ilyen-olyan megfontolásokból, de csak kicsit tértem el. Így is, úgy is biztosan nagy sikert arató sütemény! Köszönöm a receptet, visszatérő lesz!

 

Fánk

Nagyon sok piszkozatban félig-meddig vagy egészen megírt bejegyzésem van. Ez kész volt, több, mint négy évvel ezelőtt jegyeztem le. Rábukkantam, s mivel épp farsang ideje van, s épp egy hete sütöttem fánkot, mikor itthon voltak a gyerekek, most megosztom. 

Ritkán sütök fánkot. Nem azért, mert kizárólag farsangkor készül, nálunk nem kötődött ehhez az időszakhoz. Csak mert mindig elfelejtődik. Pedig remek második fogás tud lenni kiadósabb levesek után. Gyerekkorunkban legalábbis így volt. Paszulyleves vagy lucskos káposzta után próbáltuk megtippelni, melyik töltött, s hogy örültünk, ha sikerült eltalálnunk, hogy az épp szilvalekváros! Most épp Nővérem juttatta eszembe, s néhány nap múlva sütöttem én is egy kiadós adagot, a család nagy elégedettségére. Én nem szoktam sütés előtt tölteni, majd ki-ki kedvére ízesíti magának porcukorral vagy ilyen-olyan lekvárral. Mondjuk csipkelekvárral- azzal de finom tud lenni!

 Hozzávalók:

• 1 kg liszt
• 10 dkg rétesliszt
• 1 mokkáskanál só
• 3 evőkanál cukor
• 1 púpozott evőkanál zsír
• 6 dl tej
• 4 dkg élesztő
• 1 egész tojás+3 sárgája
• porcukor, lekvár a tálaláshoz
• olaj a sütéshez

Így készült:

4 dl tejet kéznek kellemes hőmérsékletűre melegítettem. Elkevertem benne 1 evőkanál cukrot, belemorzsoltam az élesztőt s hagytam felfutni.

A liszteket elvegyítettem a sóval, többi cukorral. Elmorzsoltam a zsírral. 

Hozzáadtam az egész tojást és a sárgákat, az élesztős tejet és gyúrni kezdtem. Közben adagoltam hozzá még tejet, annyit, hogy könnyen gyúrható, inkább kicsit lágy tésztát kapjak. Még 2 dl-t öntöttem hozzá.

A tésztát megdagasztottam, majd letakarva kelni hagytam. Ehhez úgy egy óra szükséges.

Mikor megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. Nagy pogácsaszaggatóval kivágtam, kicsit meghúzgáltam a korongokat. 

Bő olajban mindkét felüket pirulásig sütöttem, közepes lángon, hogy legyen ideje átsülni.

Porcukorral megszórva vagy tetszés szerinti lekvárral fogyasztottuk.

A lehullott tésztadarabokat összegyúrtam, nyújtottam, szaggattam- míg elfogyott a tészta. Tényleg sok lett belőle, de nem maradt a nyakunkon egy darab sem. Még másnap is rájártunk. 😊

Papanas

Nem egyszer láttam ilyen sütit román blogokon, de egyszer sem jutottam arra az elhatározásra, hogy én ezt meg fogom sütni. Mindaddig, amíg közelebbről meg nem ismerkedtem vele: otthoni tartózkodás alatt barátnőmékkel étteremben ücsörögve, barátnőm ezt rendelt csak. Szép nagy adagot hoztak ki, így mi is megkóstoltuk- nem csak a látványa volt megnyerő, ízre is nagyon finom. Ugyanakkor, talán épp másnap Nővérem Sógornője fagyasztóból kivettet sütött nekünk, az is nagyon finom volt. Leányzóm le is adta a rendelést nálam, így többször készült már, a fotón látható Székelyföldről hozott áfonyalekvárral. Mert azzal az igazi. Semmi különös, csak olajban sült túrófánk, de a tejföl és lekvár különlegessé teszi. Nem tudom, ki találta ki, de dicséretet érdemel érte. 

Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 10 dkg cukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 2 egész tojás
• 30 dkg liszt
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 evőkanál citromlé
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• csipet só

A tálaláshoz:

• tejföl
• áfonyalekvár
• +sütéshez olaj

Így készült:

A túrót villával áttörtem. Összegyúrtam az összes többi hozzávalóval- a szódabikarbónát leöntöttem a citromlével előbb. Közepesen kemény, jól gyúrható, kissé ragacsos tésztát kaptam.

Eredetileg úgy csinálják, hogy gombócokat alakítanak a tésztából, azt kilapítják, közepét kilyukasztva formázzák koronggá. Én kinyújtottam, lisztezett deszkán, a legnagyobb pogácsaszaggatóval kivágtam, kilukasztottam a közepét, s forró olajban kisütöttem, a kis kivágott karikákat is. A tésztahulladékot összegyúrtam, abból is készültek fánkok.

Még melegen fogyasztottuk, simára kevert tejföllel és áfonyalekvárral megpakolva, pici fánkkal megkoronázva. Így együtt nagyon finom tud lenni!

Recept innen.

A papanasi a román elnevezése ennek a fánknak, de a túrógombócot is így nevezik- az a főtt papanas (kiejve: pápánás). Azt olvastam, hogy olasz eredetű a szó, utána is néztem: a pappa papit, pépet jelent, a pappare jelentése pedig zabálni. Méltó a nevéhez, zabálni való ez a fánk! 😀

Sajtos háromszögek

 Vajdasági sós néven találkoztam több helyen hasonló recepttel. Korábban készítettem már így formázott kelt tésztából készült süteményt, paprikásat biztosan. Most egy fotó juttatta eszembe, ami internetes barangolásaim során jött velem szembe, s eldőlt a hétvégi sütemény mibenléte. Csak ketten voltunk ezen a hétvégén, s próbálkozok ennek megfelelő adagokat sütni-főzni, persze többnyire sikertelenül- így "csak" hetven dkg lisztből dagasztottam tésztát. Még arra is rávettem magam, hogy sebtében lefotózzam a konyhai produktumaimat, mert az utóbbi időben ezt igencsak elhanyagoltam. Így -bár rengeteg elmaradás van korábbi évekből- van friss közzétenni való is. 

Hozzávalók:

• 70 dkg liszt (ennek úgy harmada rétesliszt)
• 1,5 teáskanál só (egy púpozott meg egy csapott)
• 3 dl tej
• 3 dkg élesztő
• 1 teáskanál cukor
• 1 tojás
• 1,5 dl olaj
• 2-3 evőkanál tejföl

A töltelékhez:

• 10 dkg hideg vaj
• 20 dkg sajt (trappista)
• + 1 tojássárga lekenni
• szezámmag beszórni

Így készült:

A tejet megmelegítettem, annyira, hogy kellemes legyen a kéznek. Elkevertem benne a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Miközben ez tette a dolgát, a liszteket elvegyítettem a sóval, majd az olajjal elmorzsoltam. Belekerült a tojás és élesztős tej, gyúrni kezdtem. Előbb 2 evőkanál tejfölt tettem hozzá, de kellett még egy kevés, hogy ne legyen kemény a tészta. Megdagasztottam, hagytam megkelni. 

Mikor megkelt, kinyújtottam, téglalap alakúra, hosszúkásra. Ráreszeltem a hűtőből kivett vajat, majd a sajtot is, úgy ügyeskedve, hogy mindenhova jusson belőle. Felcsavartam a tésztát, mint a kalácsot, s felvágtam- egyszer innen, egyszer onnan átlósan, hogy háromszögeket kapjak.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam, egymáshoz egész közel, mert hajlamosak az eldőlésre. Lekentem tojássárgával, szezámmaggal szórtam és 180 fokos sütőben pirosra sütöttem.

Frissen nagyon finom, puhán roppanós volt, de másnapra is megőrizte puhaságát. Ma ez lett volna a tízóraim, ha itthon nem felejtem, meg Férjemnek a napközbeni energiaadója. 

Spenótos-túrós tekercs

 Eltelt, azaz inkább elrepült a két hét szünet, kevésbé jó hangulatú ünnepekkel, rohanós készülődéssel, gyerekek jövés-menésével- alig volt olyan nap, hogy mindenki itthon legyen egyszerre. Még egy temetés is jutott év végére, és csak remélni tudom, hogy az új év kevésbé "eseménydús " lesz. Egy darab ételfotó sem készült ez idő alatt, a blogra sem néztem rá. Így kénytelen vagyok a szorgalmasabb időkben lejegyzettekből élni, még mindig.

Első idei bejelentkezés, ezért most kívánok  minden idelátogatónak boldog új évet! Tényleg boldogat, békéset, sok örömteli pillanattal telit, szeretteinkkel körülvéve. 

Régen Anyukánk egyszerre több focilabdányi házi juhsajtot vett, ami konyharuhába kötve csöpögött, érlelődött még néhány napig. Aztán lereszelte, sózta, keverte-gyúrta, majd belenyomkodta edényekbe, s így fogyasztottuk. Ez volt a juhtúró. Paradicsommal odavoltam érte. Most is, csak ritkán van szerencsém hozzá. Ha otthon vagyunk, és hozzájutunk juhsajthoz, biztosan kihasználjuk. Most boltiból készült ez a sütemény, ami nem rossz ugyan, némileg emlékeztet is rá ízben, de mégsem olyan. 

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 1 teáskanál só (púpozott)
• 2 dl tej
• 2 dkg élesztő
• nagy csipet cukor
• 10 dkg margarin
• 5 dkg zsír
• 1 tojás 

A töltelékhez:

• 20 dkg juhtúró
• 20 dkg tehéntúró
• nagy csipet só
• kevés bors
• 1 szál zöldhagyma
• maréknyi spenót
• darabka csípős paprika
• + 1 tojás lekenni, szezámmag a tetejére

Így készült:

A tésztához a tejet megmelegítettem, elkevertem benne kevés cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.

A lisztet elvegyítettem a sóval, összemorzsoltam a margarinnal és zsírral. Hozzáadtam a tojást és a közben felfutott élesztős tejet és összegyúrtam. Ha kemény lenne a tészta, még kevés tejet adjunk hozzá. Dagasztás után kevés liszttel megszórva, letakarva kelni hagytam. 

Közben elkészítettem a tölteléket: a hagymát, spenótot megmostam, apróra vágtam a néhány karika csípős paprikával együtt. A kétféle túrót a sóval és borssal elvegyítettem, villával összenyomkodtam-törtem, majd elkevertem benne a zöldségeket is. 

A megkelt tésztát enyhén lisztezett deszkán kinyújtottam. A tészta szélétől néhány centire a töltelékből raktam egy csíkot, ráhajtottam a tésztát és tekertem egyet rajta, hogy egymásra kerüljenek a szélek, majd ezt a csíkot levágtam és tepsibe pakoltam, ha hosszú, behajlítom. Újabb töltelékcsíkot pakoltam, tekertem, levágtam. Igyekeztem olyan vastagságban osztani a tölteléket, hogy elég legyen. Ha marad tészta, formázhatunk belőle néhány kiflit.

A tésztacsíkokat egymás folytatásaként pakoltam tepsibe, kicsit össze is nyomkodtam a találkozásnál. 

Végül felvert tojással lekentem, szezámmaggal szórtam.

190 fokon pirosra sütöttem.

A spenóttal ki lehet űzni a családtagokat a világból- legalábbis a főzelékkel, kis túlzással. Hédi azt mondta, Ő szereti a spenótot egyébbe, csak ne főzelék legyen. Ez az elszólása adta az ötletet- és valóban szerette Ő is, meg mindenki más is. Tényleg finom lett. A spenót amúgy elég jellegtelen ízű, a juhtúró volt a domináns íz, de akkor is benne volt kevés zöldség. Újzélandi spenót van a kertben, ami amellett, hogy újraveti magát, azaz a lehullt magokból a következő évben kikel, egész nyáron hajtja az újabb és újabb, nem túl nagy, de húsos leveleket. Azért évente egyszer-kétszer készül főzelék is, én megeszem, ha nem is a kedvenc fogásom. 

Kiflike

Valamikor, 3 évvel ezelőtt húsvétra készült sütemény, de miért ne kaphatna karácsonykor is szerepet? Közeledik, rohamosan, de most elmaradtak a karácsony gondolatára odabent röpködő angyalkák. Talán azért, mert 22 év óta először töltünk karácsonyt Leányzónk nélkül- más programja van, párja családjával síelni mennek. Talán ehhez is hozzá kell szokni, nem csak a gyérülő találkozásokhoz.

Szóval, egy három éve piszkozatban megírt recept- gyorsabb. mint újat írni:

Mert nincsen ünnep apró kiflik nélkül. Most nem lekváros lett, mert az szerepet kapott másik két sütiben: a mindig nagy sikerű hamis hájasban, amibe szilvalekvár került, a mákos linzerbe pedig narancslekvár. A kiflibe maradt a rahát. 

 Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• csipet só
• 1 evőkanál porcukor
• 25 dkg margarin
• 1 evőkanál zsír
• 1 tojássárga
• 3 evőkanál tejföl
• lekvár, rahát tölteni
• porcukor beszórni

Így készült:

A lisztet, csipet sót elmorzsoltam a margarinnal és a zsírral. Hozzáadtam a tojássárgát és a tejfölt, összegyúrtam. 

1-2 órai pihentetés után 6 gombócra osztottam. Sorra mindegyiket kinyújtottam, kerekre, 8-ba vágtam, mindegyik szelet tésztára 1-1 csík rahát került, majd felsodortam és tepsibe pakoltam. 

180 fokos sütőbe tettem, enyhe pirulásig sütöttem őket. 

Még azon melegében porcukrot szitáltam az egymás mellé pakolt kiflikre.

A kiflik is mindig kelendők, roppanósak, mégsem szárazak. Lekvárral szeretem a legjobban, de így is finom, vagy dióval, birsalmasajttal töltve. Másik nagy előnyük, hogy sokáig elállnak- egy-két hétig biztosan. 

Áfonyalekváros-csokikrémes kocka

 Még ez is korábban készült sütemény. De jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy felidézzem az év eseményeit. Sokminden történt. Jó és nem jó felváltva, így: férjem unokatestvérének élete párja tíz évnyi küzdelem után feladta a harcot, nem bírta megvárni fia esküvőjét, melyet két évig terveztek-szerveztek. Így néhány hónap különbséggel sírtunk és mulattunk. Az élet nem kíméletes... de közben megy tovább. 

Én meg sütök rendületlenül. Ha van kinek. Ha csak ketten vagyunk, bizony előfordul, hogy nem kerül sütemény az asztalra. Ha itthon vannak a gyerekek, akkor pótolom: mindjárt többféle készül, egyrészt kedvükre téve, meg fel is kell őket pakolni, hogy néhány napra bebiztosítsam nekik a hazait. Ez a süti is többedmagával készült még áprilisban:

Hozzávalók:

A tésztához:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 30 dkg liszt
• 1 csomag sütőpor
• 2 púpozott evőkanál kakaó
• 1,5 dl olaj
• 1,5 dl tej

A töltelékhez:

• 1 üveg áfonyalekvár
• 8 dl tej
• 2 csomag vaníliaízű pudingpor
• 2 evőkanál kakaó
• 10 dkg csokoládé
• 20 dkg vaj
• 20 dkg cukor

Így készült:

A tésztához a tojásokat a cukorral alaposan elkevertem, majd a többi hozzávalóval együtt sima tésztává kevertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, majd 180 fokon tűpróbáig sütöttem.

Miután kihűlt, vízszintesen kettévágtam.

A krémhez a pudingporból, kakaóból, tejből sűrű pudingot főztem. Még forrón elkevertem benne egy tábla csokoládét. Sűrűn megkeverve hagytam kihűlni.

Közben a vajat elkevertem a cukorral és kanalanként hozzáadtam a kihűlt kakaós-csokis pudingot.

A tészta alsó lapját megkentem áfonyalekvárral, erre simítottam a krémet, s beborítottam a felső lappal.

Hidegen dermesztést követően szeletelhető.

Így is finom, de csokival a tetején az ünnepi asztalon is megállná a helyét. 

Pisztáciás- erdei gyümölcsös torta

 Ha már tortáknál tartunk, itt a legutóbbi is, ami csak néhány hete készült. Nem csak Leányzónk, Fiúnk is öregszik: Ő már 26 lett. Utánaszámoltam, tényleg annyi. Már jó néhány éve felnőttnek számít, s saját útját járja távol tőlünk, de még mindig nem áll a saját lábán. Azaz félig-meddig. Épp a doktori cím megszerzésén dolgozik, az ösztöndíj pedig arra elég, hogy ne kopjon fel az álla, de közel sem fedezi egy életet kezdő fiatal szükségleteit. Persze támogatjuk terveit, a sok tanulás általi ígéretesebb jövő reményében. 

Megkérdeztem, milyen tortát szeretne születésnapjára. Átküldött egy receptet, amit aztán jelentősen leegyszerűsítettünk. Pedig elszánt voltam, hogy én azt elkészítem neki. De bevásárlás során úgy döntöttem, jó lesz az kevésbé drága alapanyagokból is. Jó is lett.  ( Megkerestem, ez az a recept, ami az ihletet adta.)

 

Hozzávalók:

A piskótához:

•  8 dkg pisztácia
• 4 tojás
• 1 csipet só
• 4 evőkanál cukor
• 1 evőkanál liszt
• 1 mokkáskanál sütőpor

A gyümölcsös réteghez:

• 1 csomag erdei gyümölcs (50 dkg)
• 3 evőkanál cukor
• 3 dl víz
• 1 csomag vaníliaízű pudingpor

A krémhez:

• 2 csomag tejszínes pudingpor
• 6 dl tej
• 18 dkg cukor
• 20 dkg vaj
• 10 dkg pisztácia

Így készült:

A fiúk megpucolták a pisztáciát, késes aprítóban megdaráltam- 8+ 10 dkg-ot belőle.

A piskótát Gergő készítette: a tojásokat szétválasztotta, a fehérjéket előbb a csipet sóval, majd a cukorral kemény habbá verte. Elvegyítette benne a sárgákat, majd belekerült a 8 dkg pisztácia, liszt, sütőpor.

Óvatos összevegyítés után kikent, 24 cm-es kapcsos tortaformába került. 180 fokos sütőben tűpróbáig sült.

A gyümölcsös réteghez az erdei gyümölcsöt a cukorral és 1 dl vízzel kis lángra főni tettem. Közben a pudingport simára kevertem a többi vízzel, a gyümölcshöz öntöttem és felfőztem. Hagytam kicsit hűlni, ne legyen forró.

A piskótát tányérra tettem, köré kattintottam a forma oldalát, beleöntöttem a gyümölcsös réteget.

A krémhez a pudingporból, tejből sűrű pudingot főztem. Ha kihűlt, kanalanként belekevertem a vaj és cukor keverékébe, jó habosra kikevertem. Végül belevegyítettem a többi darált pisztáciát.

A tortaformába, a közben kihűlt gyümölcsös rétegre kentem.

Néhány órára hidegre került, majd levettem a tortaforma oldalát, szeleteltük és jóízűen megettük.

Nem vettem a fáradságot normális fotót készíteni róla, mint általában, ha itthon vannak a gyerekek. Csak tessék-lássék megörökítettem. 

Sajttorta sütés nélkül

 Nem telhet el szülinap torta nélkül. Kivéve a sajátom- magamnak nem szoktam tortát sütni. De mindenki másnak igen. Olyat, amilyet tudok. Igazából nem tettem próbára magam, hogy ha rászánok fél napot, tudok-e valami menőt varázsolni, mert soha nincs rá fél napom. De nem is erőlködök, ezek a kis egyszerűek is finomak szoktak lenni. Ez Leányzóm 22. születésnapjára készült, még áprlilisban. Mindig megdöbbenek, mikor kimondom ezeket a számokat, hogy mennyire öregszenek ezek a gyerekek. Mostanra végzős egyetemista, s nagyon várja, hogy maga mögött tudhassa ezt az utolsó évet. Mert közben dolgozgat is, és unja, hogy olyat tanul, amit már a gyakorlatban alkalmaz. De ahogy repül az idő, azon kapjuk magunkat, hogy szemünkkel követjük a feldobott talár sapkát.

Leányzó ötlete volt a torta, sütés nélküli sajttorta áfonyaöntettel. Kitaláltuk, kiviteleztük, megettük.

Hozzávalók:

• 25 dkg darált keksz
• 10 dkg vaj
• 1 evőkanál porcukor
• 50 dkg mascarpone
• 4 evőkanál cukor
• 5 dl habalap
• 1 citrom lereszelt héja
• 2 citrom kicsavart leve
• 1 csomag zselatin (20 g) + 1 dl víz

Az áfonyaöntethez:

• 1 csomag fagyasztott áfonya (45 dkg)
• 3-4 evőkanál cukor
• 3 dl víz 
• 1 púpozott evőkanál keményítő

Így készült:

A darált kekszet az olvasztott vajjal és 1 evőkanál porcukorral elmorzsolva, tányérra helyezett, 24 cm-es tortaforma keretébe nyomkodtuk. 

A zselatint 1 dl vízben addig melegítettem, egészen kis lángon, míg a zselatin felolvadt. 

A mascarponát elkevertem a 4 evőkanál cukorral, citromhéjjal és citromlével. A habalapot felvertem, és több részletben, óvatos keverő mozdulatokkal elvegyítettem a mascarponéval. Végül a zselatint kevertem bele, ami addig nagyjából kihűlt, de még nem kocsonyásodott meg.

A krémet a keretbe öntöttem, a kekszes alapra. Letakarva hűtőbe tettem dermedni.

Az öntethez az áfonyát a cukorral és 2 dl vízzel melegíteni kezdtem. A keményítőt 1 dl vízben elkevertem, az áfonyához öntöttem s hagytam felfőni.

Tálalás előtt eltávolítottam a keretet. Szeleteltük, s öntetet kanalaztunk rá.

Finom, könnyű, magát etető torta lett. Az áfonya is jót tett neki. Másmilyen gyümölccsel is jó lehet, málnával, meggyel...