Van olyan nektek, hogy csak megvesztek dolgokat anélkül, hogy lenne ötletetek mi lesz belőle, egy ideig ott vannak és nézegetitek őket ( na jó, nem olyan sokáig, hogy lejárjon a szavatosságuk:), aztán több ilyen hozzávalóból összejön valami mennyei? Na ez most olyan! Volt cannelloni jó régről és ricotta pár napja, de nem tudtam találni ki édes legyen belőle, vagy nem. Töltelék lett.





A cannelloni csöveket enyhén sós vízben félig megfőzzük. Leszűrjük, tányérra rakjuk, egymás mellé és leszárítjuk.
A szószhoz az olajat felforrósítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Időnként megkavarva puhára pároljuk. Belevegyítjük a paradicsomot, pürét, olivabogyót és sózzuk, borsozzuk. Lassú tűzön összefőzzük, majd egy olajjal kikent tűzálló tál aljára elterítjük.
A töltelékhez a gombát, fokhagymát és a bacont felaprózzuk, egy edényben felolvasztjuk a vajat, megpirítjuk benne a felaprózott hozzávalókat. Közben a friss kenyérmorzsát összevegyítjük a tejjel és az olivaolajjal, majd elvegyítjük a ricottával, a gombás eleggyel és  .kis maréknyi reszelt sajttal. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
A cannellonikat teáskanál segítségével megtöltjük a töltelékkel, a paradicsomszószra fektetjük, megkenjük olivaolajjal, megszórjuk reszelt sajttal és mandulalapocskákkal. 190 fokos sütőben 25 percig vagy addig sütjük amíg a szélei kezdenek enyhén barnulni.

Nekünk nagyon ízlett, bár az eleinte soknak tűnő paradicsom szósz valahogy eltűnt alúla, amire megsűlt. Nem ez volt az első alkalom, hogy cannellonit készítettem és máskor is ízlett, az egyetlen problémám, hogy kicsit macerás hogyha előre meg kell főzni a csöveket, mert valamennyire mindenképp összeesik és nehezebb tölteni. De a töltelék is nagyon finom volt, a paradicsomos alap nagyon jól kiegészítette a ricottát.

Néhány héttel ezelőtt. Dupla szülinapot. Nagy volt a tervezés, készülődés, hisz nem nagyon van tapasztalatom vendégségek lebonyolításában. Nem volt ez nagy parti, 6 személyre kellett készülnöm. Mindenkitől leérdeklődtem ki mit szeret, nem szerettem volna meglepetéssel találni szembe magam, kinek jó az? Nekem ugyan nem sok időm jutott az ünneplésre, inkább sütöttem, főztem, el is fáradtam rendesen, de megérte, szép hétvégénk volt. És remélem, hogy mindenki így érezte:)

Most pedig jöjjön az ünneplés ideillő része.
Ebédre étvágygerjesztőként, vagy inkább csillapítóként, amíg elkészül a főétel, padlizsánkrémet készítettem. Merthogy ki az az erdélyi aki azt nem szereti (és nem csak)? Viszont nem a hagyományos kenyérrel vagy pirÍtóssal tálaltam, hanem breadstickssel, ami nagyon népszerű itt. Fotó nem készült róla.
Főételünk gombás-baconös indiai pácban érlelődött csirkenyársak voltak grillen sütve. Köretnek ropogós, sütőben sült paprikás krumpli volt. Tzatzikivel tettem érdekesebbé az amúgy nem különösebben izgalmas menüt és salátát kínáltam mellé.  Receptet nem írok ezekhez, a leirással nagyjából el is mondtam mindent, de mutatom képekben is.






Két ünnepeltnek két torta készült, természetesen a tavalyihoz képest most saját gyártású. Magdinak, akinek nagyon köszönöm, hogy testvérével együtt meglátogattak minket, meglepetésként készült a mangós-epres torta. Szívem csücskének tejszínhabos-csokis tortát találtam ki, mert sem az édes, sem a gyümölcsös nem nagyon a kedvence. Eltaláltam.



Ezek az adagok egy piskótalaphoz  valók. 3 lapot sütöttem, 2-őt vaníliásan és 1-et kakaós-kávésan.
A tojásokat  a cukorral habosra kavarjuk. Én kézi turmixot használtam és addig vertem, amíg jó kemény krémes-habos massza lett belőle. Belekavarjuk a vaníliát és az olajat, majd a  sütőporral elvegyített lisztet. Kerek tortaformába töltjük és 180 fokon 25 perc alatt megsütjük.
Még egyszer megismételjük ugyanezt, majd a harmadikba pluszba még beletesszük a tésztába a kakaót és a kávéesszenciát. Ha nem akarunk annyit mérni, akavarni, egyszerre is elkészíthetjük a 3 adagot.
A lapokat hagyjuk teljesen kihűlni, majd mindegyiket kétfele vágjuk.
Közben elkészítjük a töltelékeket.



A mangót megtisztjtjuk, magjától elválasztjuk és leturmixoljuk vagy pürésítjük. A mascarponet kikavarjuk a porcukorral. A tejszínt kemény habbá verjük és belekavarjuk a mascarponet és a mangót. Vigyázzunk, hogy  a hab legyen jó kemény, mert a mangó ellágyíthatja a krémet. Veszünk egy tortalapot, megkenjük a krémmel, megrakjuk felszeletelt eperrel, feledjük egy lappal - krém - eper - lap. A tetejét és az oldalát ugyancsak ezzel a krémmel vonjuk be, majd tetszés szerint eperszeletekkel diszítjük.  




A darabokra tört csokit a tejszínnel gőz fölött vagy mikróban összeolvasztjuk majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hülés közben nagyon kellemes állagú, sűrű csokikrémet kapunk.
A 3 dl tejszínt habbá verjük, ezzel töltjük meg a tortát, és minden lap között lecsorgatjuk kevés csokikrémmel. Alul- felülre kakaós tortalap kerül, középre pedig a vaníliás. A kihűlt csokikrémmel bevonjuk a tortát és fehér diszítő cukormázzal egyszerűen diszítjük.


 A tortákba természetesen csúszott hiba, amit lehet csak én láttam, éreztem, hisz megvolt az elvárásom velük szemben:) Ez a tészta egy számomra újfajta recept szerint készült és amint megláttam tudtam, hogy én pont ilyent akarok a tortáimhoz. Puha, fluffy, könnyű, tökéletes. És az is. Bizonyos esetekben. Sima tejszínhabbal, vagy más könnyű krémmel, azonnal fogyasztva tényleg tökéletes. De ha nehezebb krémet használunk, mint pl nálam a csokikrém, amit a bevonáshoz használtam... szinte vághatatlan. Annyira könnyű és puha, hogy a kés inkább nyomta, mint vágta. Ez ízben semmit sem rontott ugyan rajta, de engem zavart esztétikailag a felvágásnál. Azért érdemes kisérletezni vele, és én már meg is tettem az előző bejegyzésnél a muffinnal, nagyon finom lett.

Nos így telt a mi ünnepünk. Kicsit más, mint az angoloké, amolyan hazaias és hadd említsem meg, hogy a vendégeink is hazaiak voltak, tehát jöhetett volna akár, töltött káposzta, miccs és hasonlók. Mindenki örült volna neki. De én azt meghagytam a hazalátogatáshoz:)

A fotók sorban állnak, úgy várják, hogy bejegyzés készüljön róluk, de sajnos időm az nem nagyon akad, mert számomra ez a tevékenység eléggé időigényes. Sok minden történik velem mostanában, persze nem annyi, mint szeretném, de így sem adom fel és amint percnyi időm van, igyekezek behozni a lemaradást. Ami rengeteg van!

Rájöttünk, hogy imádjuk a gombát. Mindegy milyen, mindegy hogy van elkészítve, csak az legyen. Párom egyik nap (már egy jó ideje:) egy nagy táska gombával és nagy lelkesedéssel érkezett haza. Én nem voltam annyira elragadtatva, mert nem ismertem az illető gombát. Nem is hallottam soha róla. Rohantam a google-re, hogy utánanézzek, aztán megnyugodva tértem vissza a konyhába és kezdtem neki a tisztításnak. Gebe gomba. Nagyon ízletes. Ebből készült a következő vacsora.



Ismét gombapaprikás és ismét puliszka. De hát mit tegyünk, ha imádjuk. Most kicsit másképp készítettem el és ezúttal friss erdei gombából.
A recept egyszerű:
-gomba
-hagyma
-tejföl
-liszt
-petrezselyemzöld
-só, bors




A gombát előre sós vízben jól megfőztem, majd alaposan átmostam, mert eléggé nyálkássá válik. A hagymát apróra vágva, kevés olajban megpároltam, rátettem a gombát, kevés vízzel összeforraltam. A tejfölt elkavartam a liszttel, ráöntöttem a gombára, sóztam, borsoztam. A petrezselymzöldet apróra vagdaltam majd hagytam a tűzön, amíg az ízek összefőttek. És kész. Puliszkával tálaltam, mert nálam a gombapaprikás, legyen az bármilyen gombából, ezzel megy a legjobban.

Hirtelen ötlet. A legtöbb időt talán az vette fel, hogy el kellett menni az üzletbe gombáért. Mivel nagyon éhes volt a társaság, konzervgombához folyamodtunk. Tíz perc és már vacsoráztunk is.



Hozzávalók:
1 nagy doboz gomba
1 jó nagy fej hagyma, vagy 2
paradicsompaszta
liszt
só, bors, paprika

A hagymát apróra vágtam, olajon megpirítottam, majd kevés vízzel feltöltve hagytam készre párolódni. Közben sóva, borssal, pirospaprikával ízesítettem. Amint elkészült, beletettem a gombát, hagytam egyet lobbanni, 2 kanálnyi paradicsompasztával ízesítettem, színesítettem és 1 kanál liszttel besürítettem. Lehet tenni bele tejfölt vagy tejet is, amitől bársonyosabb lesz, én most nem tettem, így inkább savanykás lett a paradicsom miatt. Puliszkával tálaltam, ami személyes nagy kedvencem, sajnos a páromnak nem annyira, így nem lehet túl gyakori:)

Ki többet...


...ki kevesebbet...


...ki összekutyultan...


...ki elegánsabban...

...de mind elfogyott és mindenki jóllakott. És még dicséreteket is bezsbeltem:)