Sárgarépa a sütiben régóta foglalkoztat, de ugyanúgy, mint a sütőtök, megmaradt gondolati szinten. Eddig. Muszály volt megtudnom, hogy milyen is az. Nagyon finom! Igaz megrepedezett a teteje és nem rejtettem el...



A lisztet, sütőport, vegyes fűszert és sót összevegyítjük egy tálban. (A vegyes fűszer nagyon hasonló az otthoni mézeskalács fűszerkeverékhez és készen kapható) Belevegyítjük a cukrot, répát, diót és mazsolát. A tojásokat felverjük, hozzákavarjuk a tejet, olajat, a narancs levét és reszelt héját. Ezután összekavarjuk a lisztes eleggyel épp csak annyira, hogy összevegyüljön.
A sütőforma alját kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, beleöntjük a tésztát és 190 fokon 35 percet sütjük. Fogvájót szúrunk a közepébe és ha nem ragad rá a tészta akkor kész.
10 percig hagyjuk a formában hűlni, majd kiborítjuk, lehúzzuk róla a papírt és hagyjuk teljesen kihűlni. Kétfele vágjuk és megkenjük a közepét barack lekvárral. A tejszínt habbá verjük, hozzákavarjuk a datolya krémet. Ez a krém nekem megmaradt a Datolyakrémes piskótakorongoktól és ezzel gazdagítottam, ízesítettem a tejszínhabot.
A torta oldalát és tetejét tetszés szerint díszítjük ezzel a krémmel. Eléggé amatőr lett az én munkám, mondhatom ismét, hogy ez volt az első. Most szereztem be egy tortadíszítő szettet, ezen próbáltam ki. Hát majd lesz jobb is.


Kicsit a mézeskalácsra emlékezetett az illat sütés közben, a fűszerkeverék miatt remek illatokat árasztott. Nem tudom répa nélkül milyen lett volna ugyanez a süti, de én nem éreztem benne, hogy pont az van. Párom mindent felsorolt kérdésemre, hogy mi van benne, csak a répát nem. A diót imádtam, a mazsola adta magát, a répa a tészta állagán változtatott (nyílván az ízén is, csak nem volt kivehető, hogy az a sárgarépától van). A középen megbújó lekvár csak érdekesebbé tette és a díszítésként használt datolyás-tejszínhabos krém lágyította, selymesítette a sütit. Nem mondom, hogy mindennapi vendég lesz, de tényleg ínyemre való desszert.

Trollanyu datolyakrémes piskótatekercse nem hagyott nyugodni. Ugyaninnen értesültem, hogy a sticky toffee pudding érdekes ízét bizony a datolya adja. Nem tudtam, nem szégyellem, folyamatosan tanulok, még jó, hogy van ahonnan:)
De annyira nem hagyott nyugodi, hogy bár gyakorlatilag csak a datolya volt kéznél hozzá, valamit rögtön kezdenem kellett vele. Nem bírtam kivárni a következő bevásárlást, hogy minden meglegyen. Így született meg ez a nagyon édes, csorgós, ragacsos süti.






A piskótához a tojássárgákat habosra kavarjuk a cukorral, majd hozzáadjuk a vizet és az olajat és elkavarjuk. Beleöntjük a szódaporral elvegyített lisztet és mixerrel addig verjük, amíg kezdenek levegőbuborékok megjelenni a tetején. A tojásfehérjéket egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük és három részben nagyon óvatosan a lisztes tésztához kavarjuk. Sütőpapírral bélelt gáztepsibe terítjük. Eléggé vékony réteg tészta lesz és nem is nő meg igazán, de nem probléma, erre a célra most éppen ez kell. 180 fokra előmelegjtett sütőben 20 perc alatt megsütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd kerek sütikiszúróval kivágjuk.



Amíg hűl a piskóta elkészítjük a krémet. A datolyát turmixgépbe tesszük és apróra daráljuk. Ez eléggé csattog és hangos és nem is megy olyan hamar, food processorba hamarbb menne, de az hozzám még nem érkezett meg:) Miután apró, beleöntjük a sürített tejet, ami nálam cukrozott volt, de ha nem akarjuk nagyon nagyon édesre a krémet, akkor anélkülit is használhatunk. ) Összedolgozzuk, hozzáadjuk a sajtkrémet és a lime levet és ezekkel is alaposan elvegyítjük.
A piskótakorongokat egy-egy kanálnyi krémmel összeragasztjuk. A csokit megolvasztjuk és ezzel lecsorgatjuk a piskótákat. Hagyjuk megdermedni a csokit, majd kínáljuk.
A krém nem dermed meg, evés közben kicsorran itt-ott, de épp ez benne a jó. Radag és csepeg és csúszik és imádtuk! A piskóta magában nem édes, mert a krém nagyon is az. Amint megkóstoltam a krémet és megéreztem az ízét máris tudtam, hogy tényleg ez az a jellegzetes íz, amit a sticky toffee puddingban is éreztem. Köszi az ötletet Trollanyu, bár nagyon elkanyarodtam tőle:)