Nem az a nyári sütemény, de imádom a fahéjat és volt néhány alma, ami nem nagyon csúszott nekünk és muszály volt valamit kitalálnom. Na meg ugy-e a tojásfehérjék a fagyasztóban már nagyon kiabáltak, hogy nem-e kicsit soká várnak a felhasználásra. Almás-habos süteményre gondoltam, de nem volt elég hozzá az alma. Mi más is jöhetne sürgős esetekre, mint a muffin. A recept a "Muffins & Cupcakes" könyvemből származik, amit annyit lapozgatok, hogy lassan elkopnak a lapok és mindig találok valamit ami épp megfelel.



A sütőt 180 fokra előmelegítjük és kibéleljük papírkapszlikkal a muffinformát.
A lisztet zabpelyhet, fahéjat és sütőport összevegyítjuk. Beleszórjuk a cukrot. A tojásokat a tejjel és az olajjal, vaníliával egyneművé kavarjuk. A száraz hozzávalókhoz öntjük és csak addig kavarjuk, amíg épp összevegyűlt. Az almákat meghámozzuk, lereszeljük és a masszához kavarjuk.
A formába kanalazzuk és 18-20 percet sütjük. Közben felverjük a tojásfehérjét a cukorral és a fahéjjal.  Habzsákba rakjuk , a muffint kikapjuk a sütőből néhány perccel azelőtt, hogy teljesen megsűlne és gyors mozdulatokkal rányomjuk a habot. Visszatesszük a sütőbe 2-3 percre, amíg a hab kezd enyhén megbarnulni. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni. (A hozzám hasonló türelmetlenek természetesen már langyosan megkóstolják:)



Fincsi lett, nekem nem volt megállj belőle:) A hab a tetején sajnos kihűlés után összeesett és (azt hiszem) a cukor kicsit kicseppesedett belőle (jól látszik a fotón), de az ízélmény megvolt. Túl sokszor is egymás után...
Vittem belőle a lányoknak, akikkel csodás vasárnapot töltöttünk el a Thorpe Parkban, ami Anglia egyik legnépszerűbb szórakoztató/vidám/kaland parkja. Ízelítőnek mutatok 2 fotót, ami csodásan tükrözi az aznapi élményeinket. Ja, és a muffin is ízlett a lányoknak:)

Ez nem egy receptes bejegyzés lesz, csak muszály megmutatnom miket alkottam. Rendelésre!!! A család nagylányának, ahol dolgozok, szülinapi partyja volt és kitalálták, hogy torta helyett legyen inkább mindenkinek egy tündértorta, avagy cupcake. El is mentek érdeklődni és elszörnyedve mesélte az anyuka, hogy darabját £1.50-ért készítik, de mivel én szeretek sütni megcsinálnám-e. Hát persze. Legalább addig is valami olyant csinálhatok amit szeretek és bár gyerekeknek való cupcake diszítésben nincs tapasztalatom, de ötleteim voltak meg utána néztem. Egyik nap megsütöttem az alap muffint, 46 darabot, fele vaníliás, fele kakaós. A vaníliásak szépek lettek, a kakaósak nagyon felpúposodtak, meg is voltam ilyedve, hogy nem fog tetszedni az anyukának. Szerencsére el volt ragadtatva, hogy milyen ügyes vagyok:))
Másnap jöhetett a diszítés, az igazi móka. Nagy adag vajkrémet készítettem, meg színes cukormázakat és volt ott minden amit csak diszítéshez el lehet képzelni: különböző cukrok, csokik, csillámpor, gyertya, pillecukor és még sok minden. Segítséget is kaptam, az ünnepelt személyében és csudajól elszórakoztunk ketten. A kérés az volt, hogy legyen minél színesebb, díszesebb, viccesebb, sok sok cukorral megpakolva. Na nesze nektek. Lettek szépek és kevésbé szépek. Később megérkezett a család és a két kisebb gyerek is be akart segíteni. Volt ott diszítés egészen addig, amíg szétterült az összes apró ezüst golyó a konyha padlóján. Aztán pucoltak fel az emeletre lefeküdni. A végére mindenki boldog és elégedett volt, beleértve engem is, mert féltem, hogy az anyuka kényes ízlésének mennyire fog tetszeni. Oda volt értük és főleg azért, hogy ezt ingyen megúszta:)
 Szívem szerint inkább egyformára diszítettem volna az összeset, nekem túl sok ez az összevisszaság, de nekik így kellett... lényeg, hogy örültek neki!

Megérkezett a résztvevő Verus "Jöhet a desszert?... Játékra fel" elnevezésű játékára.  Próbáltam olyan gyümölcsöt választani, hogy ne legyen ismét csalódás. A málna valahogy finomabb, ízesebb, mint az eper. Az áfonya meg... az sem annyira rossz:) A végeredményt elnézve igencsak dekoratív lett, a többit meg hagyom a bejegyzés végére. Nemrég szülinapokat ünnepeltünk, két torta is készült rá (igyekezek hozni majd őket sorjában...), ahhoz próbáltam ki egy újfajta piskóta receptet és annyira megtetszett, hogy muszály volt muffinnak is kipróbálnom. Igaz, elég kevés lett az egy adag piskótához valóból, de bevált.




A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, majd beleforgatjuk az átszitált sütőporral vegyített lisztet. Néhány szem málnát és áfonyát is belekavarunk a tésztába. Muffinpapírral bélelt formába kanalazzuk a téstánkat, úgy, hogy mindegyikbe jusson gyümölcs is. 180 fokon 25 percig, vagy sütéspróbáig sütjük. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben elkészítjük a krémet. A mascarponet a porcukorral kikavarjuk. A tejszínt kemény habbá verjük. A kettőt mixerrel összedolgozzuk. Kis maréknyi málnát beleszórunk és ezzel is összemixeljük. Nem volt szükség a málnát külön letörni, így is jól összetörött.
Ha a muffinok kihűltek egy jó kanálnyi habot elsimítunknk rajtuk és tetszés szerint formázzuk. Én a csíkozást egy villa segjtségével készítettem, és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nekem van habformázóm! Na majd legközelebb:)) Egy szem málnával és 3 szem áfonyával diszítjük.


Ez a tészta annyira könnyű és puha, hogy szeletelésre nem igazán alkalmas. Enni viszont valóságos élvezet. Elkészíteni meg... nem is hittem, hogy ebből jó lehet. Az eredeti recept semmilyen zsiradékot nem tartalmaz, de én, félve, 2 ek olajat adtam hozzá. Anélkül is kipróbálom!
Muffinjaim akkora sikert arattak (kettőnk körében), hogy nemhogy a reggelt, (mivel este jött rám a süthetnék), de még az éjfélt sem érték meg. Még szerencse nem vártam reggelig a fotózással. Aztán törhettem volna a fejem, hogy ismét mit találjak ki Verus játékára:) A kellemes, élénk látványon túl nagyon jzletes, krémes, gyümölcsös muffin lett belőle, csak úgy etette magát, amíg volt belőle.

Ismét szép kis gyűjteményem keletkezett, amelyek bemutatásra várnak. Másféle elfoglaltságaim miatt csak főztem és fotóztam, na meg tartalékoltam, majd az is kiderül miért. Nem nagyon jut idő blogolásra, de igyekezek! A hagyományos, paraszteledelem után jöjjön egy nagyon nem tradicionális de annál inkább imádott és egyre jobban elterjedőben levő muffin. Mert nem lehet megunni és minden egyes alkalommal akkora sikere van, mintha első lenne. Párom nem túl édesszájú, bele kell diktálnom egy-egy sütit, de ha krémes-habos, akkor általában nincs probléma. Ezért is tuningoltam fel ezt az amúgy is mindennel megrakott muffint egy csinos, finom, habos-krémsajtos toppinggal (erre nem találtam magyar szót, kérlek segítsetek!).




A még Húsvétról megmaradt tömör kis csokitojásokat összedaraboljuk. A pillecukrot szintén, ha nagyobb darabost használunk. A száraz hozzávalókat összekavarjuk, belekavarva a csokit és a pillecukrot is. A tojásokat külön felverjük és  hozzáadjuk a  tejet és gyümölcslevet. A kettőt összetöltjük és épp csak annyira kavarjuk, hogy összeálljon a massza. A muffinformát kapszlikkal kibéleljük, 3/4-ig megtöltjük a tésztával, vigyázva, hogy mindenikbe jusson csoki és pillecukor darabka is. 200 fokon 20 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Rácsra szedve teljesen kihüttjük.
Közben elkészítjük a toppingot. A fahéjas csiga készítésétől megmaradt vajas-krémsajtos mázat 2 dl tejszínből vert habbal összeturmixoljuk. Akinek nem maradt meg ebből a mázból:) az így készítheti el:

Itt van a második Blogkóstolós receptem is. Adél(Afra) Sajtos-hagymás-szalámis muffinja alapján. Nem tudom mennyire van értelme magyarázni, hogy miért muffin. Mert imádom! Nekem is ez volt az első sós, akárcsak Adélnak és mondhatom, ha lehet még jobban belezúgtam a muffinokba. Mennyire egyszerű és mi minden kihozható belőle...




A hagymát és a szalámit felaprítjuk és az olajon megpirítjuk. Borsozzuk, megszórjuk a fűszerkeverékkel, belekavarunk 2 ek kechupot és hagyjuk hűlni.
A lisztet összevegyítjük a sütőporral és egy kávéskanál sóval, hozzákavarjuk a hagymás keveréket és a felkockázott mozarellát. A tojásokat felverjük, összevegyítjük a tejjel majd a lisztes keverékhez öntjük, összekavarjuk. Muffinformába adagoljuk, megszórjuk a tetejét reszelt sajttal és kevés piros paprikával. 180 fokos sütőbe tűzpróbáig sütjük.

Mennyei illatok áradtak a konyhába már sülés alatt. Nem is bírtam ellenállni csak amíg nem égetett. Aztán meg azért nem mert annyira finom volt. Egyszerűen ellenállhatatlan. Régóta kacérkodtam a sós muffinnal, örülök, hogy Adél receptjét kipróbáltam! Megsúgom, holnapra is be van tervezve egy adag, a mai böjt után jöhet a dőzsölés:)


A mozarella kicsit melléfogás volt, elnehezítette az egészet, ahogy megolvadt, a muffin aljára tömörült és üresen maradt a helye. Legözelebb más sajttal próbálkozok, vagy csak a tetejét szórom sajttal. Ezenkívül a papírhoz is hozzáragadt kicsit, nem értem mi az oka? Máskor is ugyanezt a kapszlit használtam. De az az íz kárpótolt mindenért!

Mutatom Adél(Afra) képét is erről a gyönyörűséges-finomságos muffinról:



Minden kedves olvasómnak, renszeres látogatónak és betévedőnek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! A húsvéti receptek, ami lesz, az késni fog, mert nagy napok vannak minálunk, itt vannak anyukáink látogatóba. Jött finom otthoni töltött bárány, töltött káposzta, kalács, kolbász, stb. Ajjjj alig várom a vasárnapot:)

Ismét muffin. Még nem a nagyon sokadik, de szépen gyarapszik a gyűjtemény.
Ha valaki (mint én), azt hitte, hogy a glazé cseresznye (aminek valószínűleg létezik nagyon szép magyar megnevezése, és ha valaki kisegít, azt nagyon megköszönöm) csak díszítésre alkalmas, akkor most én ezt meghazudtoltam. Egy ideje ott lapul a hüttőben egy majdnem ép doboz és nem tudtam mit kezdjek vele. Lett hát muffin!
És itt egy kis történet is: Péntek este. 7-ig dolgozok, 7:02 perckor belépek az ajtón. 8:10-kor már az asztalnál űlünk, a vacsorát majszolgatva és már sül a muffin. Hát nem vagyok egy konyhatündér?:))




Összevegyítjük a liszet, sütőport, sót és cukrot. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejet és az olajat és összekavarjuk. A száraz hozzávalók közepébe mélyedést készjtünk, beleöntjük a nedves hozzávalókat. Csak addig kavarjuk, amíg összevegyűl, nem szabad túlkavarni. A cseresznyéket félbe vágjuk, a banánt is feldaraboljuk és néhány mozdulattal a tésztába kavarjuk. Egy muffinformát kirakunk papírkapszlikkal és belekanalazzuk a tésztát. 180 fokos sütőben 20 perc alatt gyönyörűen megsül.



Terveztem, hogy készítek rá valamilyen mázat (icing), de olyan szépen megnőttek, hogy nem láttam értelmét. Így is elfogyott másnap délutánra. A glazé cseresznye, ami magában is édes és ragacsos, sütés után nagyon kellemes ízt kölcsönöz a muffinnak. Ahogy a cukros-cseresznyés máz beleolvad a tésztába, plusz még a sült banán... nagyon jó választás volt újra. Talán ez volt az első muffinom, amivel úgy alakra, mint ízre, teljes mértékben meg voltam elégedve.

Van amikor valami finomságot kívánunk, de mégsem azt az édeset. A citrom nem olyan nagy vendéh nálunk, mindig van, de... ritkán használom. Inkább csak a levét. A lemon curdöt egy ideje akarom kipróbálni, így jött az ötlet, hogy ha citrom, legyen tripla. És ez egy olyan muffin lett, amin következőben sem változtatnék semmit. Pont így volt jó, ahogy volt.




A lisztet, sütőport és sót egy tálban összevegyítjük. Egy másikba tesszük a tojásokat, joghurtot, olajat, cukrot, citromlevet és citromhéjat és összedolgozzuk. Ezután hozzáadjuk a lisztes keveréket és tésztává kavarjuk.
A muffinsütőt kibéleljük papírkapszlival és egy kanálnyi tésztát teszünk minden mélyedésbe. Erre, középre, kávéskanálnyi lemon curd kerül, amit én készen vásároltam, de házilag is el lehet készíteni. Jó barátunk a Google ha valakit érdekel:)
A krémet befedjük még egy kanálnyi tésztával és mehet a sütőbe 180 fokon 20-25 percre. Amint kivesszük a sütőből, enyhén lereszeljük friss citromhéjjal. Hagyjuk kicsit hűlni mielőtt kiszedjük a formából.



Nekem ez a tészta 12 közepes(normál) és 6 mini muffinra volt elég. A kicsikbe nem került töltelék, hanem a tetejét kentem be citromkrémmel. Páromnál ennek nagyobb sikere volt, mert az olyan pont falatnyi és minek bíbelődni, fogogatni, morzsálni, amikor egybe eltüntethető:)

Karácsonykor adtam egy kis tányér kóstolót a süteményeimből az itteni angol családnak. Nagyon örült neki, különösen az apuka. Meglepett amikor mondta, hogy remélte is, hogy fogok adni. Nem értem miért, a nő azt hiszi még főzni sem tudok... Eljegyzésünk után meghívtuk őket egy pohár pezsgőre és felbuzdúlva, hogy ízlett nekik a sütim, akartam valami gyorsat, finomat és számukra sem annyira idegent sütni. Az új muffinformámat is ki kellett már próbálni, így lett a következő. Nevet akartam adni neki, de végűl nem sikerült:)






A vajat megolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tojást kikavarjuk a cukorral, vajjal, tejföllel és vaníliaaromával. A lisztet elvegyítjük a reszelt csokival, a szódabikarbónával és a sütőporral. A kettőt összevegyítjük és egynemű tésztává kavarjuk. Egy muffinformát kirakunk papírral, mindegyikbe teszünk egy kanál tésztát, a csokikockákat kétfele vágjuk és a muffinok felének közepébe belehelyezzük őket. A másik felébe fél kávéskanál gyümölcspürét rakunk. A maradék tésztával beborítjuk a tölteléket és mehet is a sütőbe, 180 fokon, 20-25 percre.
Hagyjuk teljesen kihűlni. A tejszínt kevés porcukorral és a vaníliaaromával felverjük. A muffinok felére ebből a habból halmozunk, másik felére porcukrot szórunk. Az egészet csokireszelékkel diszítjük.



Kicsit kiábrándultam, na nem a muffinból, hanem a kedves család hozzáállása miatt. Az anyuka természetesen rájuk sem nézett, az apuka örült, de ők inkább reggelire esznek ilyet, ez meg este volt... így hát a gyerekek sem nagyon estek neki. De amikor mentek el az apuka követelte, hogy ő bizony visz el egyet reggelire... a gyerekek is. Másnap délután még az asztalon voltak... két nap múlva valaki megette őket. Nos akkor mondtam azt, hogy soha semmit többet nekik... Ennyit az angolokról.
A muffinom vizsont remek lett, miután elmentek, a maradékot mind bekaptuk. Az a reszelt csoki a tésztában csodát tett vele. Kicsit olyan volt, mintha diós lett volna, ahogy azok az apró csokidarabok megpirultak benne.