Két keréken

Mára beterveztem egy nagyon nem szeretem dolgot, amit húzok-nyúzok megcsinálni. Tegnap hazafelé fölvetődött a gondolat, hogy menjünk ma el  biciklizni.  Nagyon nem voltam lelkes, nem is adtam egyértelmű választ.
Gondoltam is, hogy menjen egyedül, akkor nem kell hozzám alkalmazkodni tempóban, kilométerben, semmiben.

Aztán csak elmentem.

Innen indultunk, Bajáról a Szentháromság térről.

Átmentünk az újonnan átadott biciklis  hídon. Bajaiak, ugye direkt csinálták ilyen hepe-hupásra?  Mert az nem létezik, hogy egy hét alatt lett ilyen. Vagy ilyen lett.

Sok hajó várakozott a Sugón.

Igen, óvtuk és védtük.

Vár ránk az út.....

Szeremlén kecskékkel is találkoztunk:)

Egyszemélyes komp:)

Itt a kompkikötőnél egy csónak mellett találtunk egy mocsári teknőst.  Hagytuk szépen békességben.

Egy  helyen le lehetett menni a Duna partra.  Buja növényzet volt végig mindenhol, ez pl. farkasalma.

Ezt ha jól tudom bárány pirosítónak hívják, teli volt vele a gát oldala.

Na ilyeneket találtunk.  Aztán jöttek halászok is, biztos ők használják a házikót.

Ez tetszett jobban :)

A Duna.

Csónakok. Jók és rosszak egyaránt voltak.

Magas a vízszint, valószínű eza kiszáradt fatörzs is azért van a vízben.

Útirány és távolság. Ez legalább a fele odaútnál volt.

Ilyen dús és virágokkal teli a töltés oldala.  Épp kaszáltak is pár helyen, micsoda finom lehet az állatoknak a sok gyógynövénnyel és virággal teli széna !

Őt nem ismerem, de sok volt belőle.

Újra lekanyarodtunk a Duna partjára.

Megettük a kis elemózsiát is.

Szemközt Dunaszekcső. Keskeny és gyors sodrású a víz itt.

Katonás rendben a széna.

Dunafalva. 

Nem kamilla, margaréta.

Érsekcsanád, Révcsárda.

Fől a halászlé. Ott frissen, ahogy megrendelik.

Szemben pedig Veránka, az üdülő hely.

Több mint 40 km-t tekertünk, sík terepen, nem volt megerőltető.

Baján szerettünk volna visszafelé halat enni, de minden hely teli volt.  Így Érsekcsanádon próbálkoztunk. Másfél órát legalább vártunk, mire megkaptuk a halászlét, ami jó volt, de nem az ami után másnap is visszamennénk.

Holnap meg bezárok ajtót, ablakot, magam elé teszek egy üveg pálinkát, ahogy a Pali bácsi, nem, nem meginni, csak nézni, és megcsinálom az elmaradt munkát. Tuti.

Szeretünk Rábcakapi!

Két évvel ezelőtt is voltunk náluk, akkor ezt írtam róla. Igazából, nézzétek meg azokat a képeket is, nagyjából most is megfelelnének.

Egyik legrégebbi  biogazdaság, ez itt a honlapja.   Születésnapi bionap volt, 20 éves a gazdaság.

Nagyon sokan voltak akik eljöttek.  Kiállítók, kíváncsiskodók.  Bionapon ennyi embert még nem is láttam. Jól reklámozták, jó a hírük, vagy csak érdekli az ottaniakat amit ők csinálnak.

Minket mosolyogva, öleléssel vártak, maradtunk is egész estig.

Ilyen fordított kemencét még nem láttam, egyébként is fura volt a túl kicsi szája. Olyan sötét van benne, zseblámpával kellett bevilágítani.

Készül a langalló tésztája félbarna tönkölylisztből.   A cél az volt, hogy majd a gyerekek jönnek és segíthetnek dagasztani.  Jöttek is, de nem akaródzott nekik, pedig egyik anyuka nagy bölcsen megjegyezte, hogy most aztán összekoszolhattad volna magad !  Én meg rászóltam, hogy beszél hülyeséget! Ez nem kosz!

Készülődnek a szakácsok. Ők vendégek voltak, csak főztek is:)

Itt pedig a gazdaság dolgozói főznek .

Marhafelsálból készült vadas zsemlegombóccal.  Egyik volt amit megkóstoltam és ami leghamarabb elfogyott, nagyon NAGYON finom volt !

Birkapörkölt, ennek csak az utolja jutott, de az is a helyén volt !

Ebben a bográcsban pedig halászlé főtt, bajai módra :)  dícsérték többen is :)

Húsgombócleves gombócai, ezt két éve ettem, az isteni volt, gyanítom most se főzték rosszabbra.

Volt több hústalan étel is, kölessel, hajdinával, ez azok közül az egyik.

Földes Pista barátunk nem ette le magát :)

Néhány kiállító:

Zöldház biopanzió Gyenesdiásról és a finom süteményei.

Széles:) választék volt biohúsból:)

                                                        A házigazda zöldségei.

Gyöngyössi Sanyi  ganoderma gombája.

Rábcakapi lisztek.

Kecskeméti paprika és paradicsom.

És a Boronyák mézek. 

Volt gazdaságnézés, és voltak szakmai előadások, ezekről, mivel dolog volt, lemaradtam. 

DE. Mivel nyitva volt, közel volt, érdekel is , természetesen a Tájházat megnéztük.

Mutatom.

 A ház kétszáz éves, és eredeti berendezési tárgyai vannak.  Az előző képen látható hölgy és a férje tulajdona, sajt erőből építgetik, szépítgetik.

Este 6-kor indultunk haza, nem autópályán. Mindegy, mert sehogy nem rövidebb, 4 óra az út.  Pápa, Veszprém felé jöttünk,  a gannai útelágazásnál szép emlékek jöttek elő, Balatonalmádi felé  egy  dombra felérve és előre nézve ott a Balaton ! És Almádi! Fűzfő után a vízparton megyünk szinte......ohh, mindenkire gondoltam közben:)

Nagyon klassz nap volt, köszönjük a meghívást, kívánunk sok termékeny évet és sok sikert a Rábcakapi Biogazdaságnak!