Miért csak a természetes lehet jó?

Előre is bocsánat a kirohanásomért! Mellesleg mindenki legyen szíves leírni a véleményét! :)

Mostanában egyre több helyen terjed az a hozzáállás, hogy kizárólag gyapjúból, pamutból, selyemből, bambuszból meg még ki tudja miféle természetes alapanyagból kötnek.

Jó, rendben értem én, de ez a kizárólagosság kicsit dühít! Szuper dolog egy gyapjútakaró, vagy a csipke gyapjú kendők, csodaszép kis kalapokat, táskákat lehet horgolni pamutból, nyári holmikhoz pedig roppantul jó alapanyag a bambusz, de kérem szépen! Mért kell lebecsülni az akrilt és más mesterséges társait?

Először is! Ma már nagyon jó minőségű fonalakat tudnak előállítani különféle műszálakból is!
Az is csak előítélet, meg általánosítás, hogy ezek alatt beizzadunk, hogy semmi tartásuk, és nem is szép, ami műszálasból készül! Nekem kimondottan szimpatikus némelyik!

És nem is szúrósak! Kimondottan puha, gyereksapkának is alkalmas fonalakkal is találkoztam már!

Kedves kötögető társaim! Ne tessék már sznobnak lenni, és lenézni azokat (a tömegeket), akik valóban csodaszép holmikat alkotnak, csak azért, mert a mondjuk a fonaluk akril!

Nem mindenki engedheti meg magának, hogy mindig és kizárólag csak természetes alapanyagból dolgozzanak!

Nem mindenki tudja ugyanis megfizetni a drága tengeren túli csodaszép fonalakat! Oké, hogy itthon is van elég olcsó gyapjú fonal, de abból se lehet azért bármit megkötni!

Szóval ha lehet, férjünk már meg egymás mellett békességben! Azok, akik szerelemből kötnek csak gyapjúból, azok, akik a természetességre esküsznek, azok, akiknek a pénz nem számít, csak a minőség, és azok is, akiknek nem telik mindenféle gyönyörűségre, viszont kicsi pénzből is szépeket készítenek!

Akinek meg nem inge, az meg, légyszi, ne vegye magára!