Egyszer egy gimnáziumi
tanár egy egyszerű, de nagyon hatásos leckét adott az osztályának a
kiváltságról és társadalmi mobilitásról.
Azzal kezdte, hogy
mindenkinek adott egy darab papírt és megkérte őket, hogy gyűrjék össze. Majd a
szemetes kosarat a terem elejébe, a tábla elé tette.
„A játék egyszerű -
mondta - ti képviselitek most az egész ország népességét. Az országban
mindenkinek lehetősége van arra, hogy gazdag legyen és bejusson a felső társadalmi osztályokba. Ehhez mindössze csak annyit kell tenned, hogy a papírgalacsinodat
bedobod a szemetesbe úgy, hogy a helyeden ülsz.”
A teremben hátul
ülő tanulók egyből felpattantak, hogy „Ez nem fair!”. Látták, hogy az előttük
ülőknek sokkal nagyobb esélye van, hogy megcsinálják a feladatot. Mindenki dobott
egyet és - ahogy várható is volt - a legtöbb elől ülő tanulónak sikerült a
dobás (nem az összesnek), míg a hátrább ülők közül csak néhány talált bele a
kosárba.
„Minél közelebb ültél
a szemetes kosárhoz, annál nagyobb volt az esélyed - foglalta össze a tanár. Ez
a kiváltság. Észrevettétek, hogy egyedül csak azok panaszkodtak amiatt, hogy
nem fair a feladat, akik hátul ültek? Ellenben akik elől ültek a teremben nem
igazán voltak tisztában azzal, hogy ők kiváltságosabbak. Ami a szemük előtt
lebegett az a szemetes és a köztük levő 3 méteres távolság, valamint a céljuk,
hogy bedobják a papírgolyót.
A ti dolgotok -
tanulók, akiknek van lehetőségetek tanulni - hogy tisztában legyetek azzal,
hogy ti mind kiváltságosak vagytok. Valamint, hogy ezt a különleges kiváltságot,
amit „oktatásnak” nevezünk, felhasználjátok arra, a tőletek telhető legjobban
tanultok és hogy elértek nagyszerű dolgokat, mindeközben kiálltok azokért, akik
mögöttetek ülnek a sorokban.”