én inkább

Én inkább kihúztam volna Józsefet. A veremből. A börtönből. A fájdalomból. És így nemzeteket fosztottam volna meg attól, akit Isten akart használni arra, hogy az éhínségtől megmentse őket.

Én inkább kihúztam volna Dávidot. Saul lándzsa dobó közelségéből. A barlangokból, ahol elrejtőzött. Az elutasítás fájdalmából. És így Izraelt fosztottam volna meg Isten szíve szerint való királyától.

Én inkább kihúztam volna Esztert. Nehogy kiragadják a családjából. Nehogy olyan helyzetbe kerüljön, amelyet soha nem kért. Egy gonosz, hatalomra éhes ellenség útjából. És így egy népet fosztottam volna meg attól a nőtől, akit Isten akart használni, hogy megmentse az életüket. 

Én inkább elhúztam volna Jézust. Le a keresztről. Le az útról, ami a szenvedéshez és a fájdalomhoz vezetett. Le az útról, ami a mezítelenséget és veréseket, a szögeket és töviskoronát jelentette. És így az egész világot megfosztottam volna a Megmentőtől. Az üdvösségtől. Egy olyan örökkévalóságtól, ahol nincs szenvedés és nincs több fájdalom.

És kedves barátom. Én inkább kihúználak téged. Megváltoztatnám az utadat. Megszüntetném a fájdalmadat. De most már tudom, hogy ez nem lenne helyes. Kilógnék a sorból. Mert így oly sok jótól fosztanálak meg téged és a világot. Mert Isten tudja. Tudja, hogy ez a fájdalom milyen jót fog teremni. Tudja, hogy ez a nehézség milyen nagyszerűt fog hozni. Ő figyel és vigyáz rád még ezek sűrűjében is. És azt mondja, hogy bízhatsz Benne. Akkor is, amikor úgy érzed, hogy ez több mint amit kibírnál. 

Szóval, ahelyett, hogy megpróbállak kihúzni, inkább felemelni próbállak. Letérdelek Isten előtt és kérem Őt, hogy adjon neked erőt. Adjon neked reményt. Kérem Őt, hogy védjen meg és mozdítson meg, amikor itt van az ideje. Kérem Őt, hogy segítsen imádkozni neked és adjon lelki látást. Azt kérdezem Tőle, hogyan tudnék leginkább segíteni neked és támogatni téged. Hiszek abban, hogy erővel és csodálatosan fogja életedet használni. Olyan módon, hogy a szíved telve lesz hálával és alázattal, azért az útért, amin jelenleg jársz.

Írta: Kimberly Henderson (Példabeszédek 31 Misszió)

felszállás

Egy kifutópálya egyben szép, egyszerű és egyben sivár is. Ha csak rápillantunk, úgy tűnik, hogy nem megy sehova. Úgy tűnik, ez csak egy zsákutca. Sőt úgy tűnik, hogy a végénél tragédia lesz és nincs tovább. Egyáltalán nem látszik, hogy nagyszerű célja lenne, csak egy hirtelen, tragikus vége.

És mégis annak a zsákutca kifutónak a végén...

...indul a repülés!

Néhány helyzet az életünkben, amelyek zsákutcának tűnnek...

...valójában csak kifutópályák, ahol a repülés kezdődik.

Ézs 48,17

"Ezt mondja az Úr,

a te megváltód, Izráel Szentje:

Én, az Úr vagyok a te Istened,

arra tanítalak, ami javadra válik,

azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell."

megadom magam

"God can do more through your surrender

than you can with your control."

"Isten többet tud tenni azzal, hogy megadod magad,

mint amit te, ha kezedbe veszed az irányítást."

Craig Groeschel

Az utóbbi időben egyre inkább azt látom meg, hogy nem okosságra van szükség elsősorban, nem jó ötletekre - persze azok is kellenek - hanem Isten Lelkének a munkájára. Azt meg nem tudom én megcsinálni, irányítani és befolyásolni. Csak kérni tudom, de azt bizony kéne.

Az ima sajnos legtöbbször csak az utolsó mentsváram és kapaszkodóm, míg az első lövéseknek kéne lennie a harcban, küzdelemben. Mint egy ágyútűznek a csatában.

Beszélgetek emberekkel és annyi a nehézség, probléma, sérülés, hogy ezt ember nem is tudná kezelni, gyógyítani. Csak együtt tudok sírni és Istenhez menni, bízni az Ő kegyelmében és irgalmában.

célra tarts

2017-ben a távugróknál bizonyították, hogy sokkal távolabb sikerült rugaszkodniuk azoknak, akik a landolási pontra fókuszáltak az ugrási technikájuk helyett. Mire nézek, min tartom a szemem?

"Ezért tehát, ami engem illet, úgy futok, hogy a biztos célt mindig a szemem előtt tartom."

1Kor 9,26

"Közben le ne vegyük a szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője!"

Zsid 12,2

óceán

"Soha nem fogod átkelni az óceánt, hacsak nem lesz bátorságod, hogy levedd a szemed a partokról."

“You can never cross the ocean unless you have the courage to lose sight of the shore. ” ― Andrè Gide

csináld a dolgod

NE A GONOSZOK ELHALLGATTATÁSÁVAL FOGLALKOZZ;

NE POCSÉKOLD IDŐDET A GYÁVÁK KERGETÉSÉRE!

VÉGEZD MUNKÁDAT!

Hagyd, hogy a hazugok hazudjanak, a szektások vitatkozzanak! Legyen gondod arra, hogy semmi ne tarthasson vissza annak a munkának az elvégzésétől, amit Isten bízott rád! Ő nem azért küldött, hogy pénzt keress. Nem azért, hogy meggazdagodj. Sohasem adta azt a parancsot, hogy védd magad. Nem azért állított szolgálatba, hogy ellenkezz a hamissággal, amit a Gonosz szolgái terjesztenek. Legyen a célod, olyan világos, mint a csillag! Hagyd, hogy a világ civakodjon és nyüzsögjön! Talán támadnak, igazságtalanul bánnak veled, megsértenek, rágalmaznak, megsebeznek és elutasítanak; mégis legyen gondod arra, hogy szilárd elhatározásoddal, habozás nélküli buzgósággal vidd véghez életed dolgait és létezésed nagy célját, míg végül elmondhatod: Uram, elvégeztem a munkát, amit rám bíztál.

Harold Marshall Sylvester Richards, aki a korai vallásos rádiózás úttörője volt, ezeket tanácsolta fiának, amikor átadta neki a rádiós szolgálatot

negyedik folyatás

Ez az előző bejegyzés folytatása. Miközben vártuk a gyerkőcöt ezeket próbálta Isten megtanítani nekem.

"Ha Isten megfelelne az összes elvárásodnak, akkor sosem lenne lehetősége túlszárnyalni azokat."

"If God met all your expectations, He would never have the chance to exceed them."

Craig Groeschel, lelkipásztor, 6 gyermek apja, 51 éves

Mitől jó az Isten?

Ha van egészség, siker, és mindent gyorsan megad. Ha nem is mondjuk így ki, de mégis sokszor ezt gondoljuk vagy várjuk el Tőle.

Egy óceánjáró turista hajón már több napja sokan rosszul vannak az időjárás miatt. Utasunk a fedélzeten áll kint a korlát mellett és nézi a távolt. Egyszer csak megjelenik a pincér a vacsorával, de látja, hogy nincs túl jól a vendég így ezt kérdezi:

- Uram, tálaljam a vacsorát vagy egyből dobjam a vízbe?

Meg kell enni! Van egy sorrend. Nem lehet megspórolni a kellemetlen részeket.

Van egy régi ének (Az Úr csodásan működik című), aminek egyik sora ez: "Sorsod sötétlő árnya közt, szent arca rejtezik."

Most már jobban értem, hogy amikor nem úgy történnek a dolgok, mint ahogy azt elképzeltem vagy alig bírok talpon maradni, akkor is Ő ott van.

Én inkább olyan vagyok, aki szereti befújni magát dezodorral, mint megfürödni. A jó illat így 2 másodperc alatt megvan...persze a bűz nem tűnik el, csak elnyomja a másik.

A Bibliában olvasok nagy hithősökről, mint Mózes, Jákob, József, Dávid, Pál vagy Péter (aki meg akarja menteni a Messiást, aztán ő az aki megtagadja). Ők annyiban voltak "hősök", hogy kimondták és megtették: "Tessék itt vagyok, használj!". Ha elolvassuk, megismerjük kicsit mélyebben az életüket, akkor rájövünk, hogy ugyanolyan emberek voltak mint mi, csak odaszánták magukat.

"Nem nagy hősök, hanem összetört emberek vezetnek másokat Krisztushoz."

Nem Istenben csalódok, mert Ő nem változik, Ő állandó, hanem a saját istenképemben. Én a körülményeimet akarom megváltoztatnia a hitem által, míg Ő leginkább a körülményeim által a hitemet.

2 Korinthusiakhoz 12,9

"ő ezt válaszolta: Elég az a kegyelem, amelyet kaptál, mert az én erőm a te erőtlenséged által éri el a célját."

Hadd olvassam másként, ezt a kérdést tette fel nekem:

Elég neked az a kegyelem, amit kaptál?

Vagy KELL az egészség, a pénz, a jólét, a biztonság, a jó kocsi, a karrier, a hatalom, a befolyás, a siker, az egészséges és jól tanuló gyerek, a problémamentes és hosszú élet...és még sorolhatnám.

Persze benne van a pakliban, hogy történnek jól a dolgok, ahogy én szeretném, DE az baj, ha úgy gondolom, hogy csak ekkor van rendben az életem. Illetve a ha rossz dolgok történnek, akkor az simán lehet az én hülyeségem következménye, ezzel sem szabad összetéveszteni...például ha nem mozgok szinte semmit és számítógép előtt dolgozok folyamatosan, akkor az hogy fáj a hátam és megnő az esélyem az infarktusra az következmény, nem olyan körülmény, amiben Isten engem formálni akar. Ugyanilyen a túlsúly is. Vissza a témához a kitérőből.

Nincs ok-okozati összefüggés egyre inkább úgy látom. Egyszerűen Isten kegyelmétől függ minden. Ez a legfontosabb, erre van szükségem a leginkább. A mélypontok, a nagy kérdőjelek nem az ÚT vége, nem is a HIT vége, hanem egyszerűen csak az én illúziómnak a vége, az én istenképemnek, aminek fejlődnie kell.

Sokszor csak az eszünkbe íródnak a dolgok, amiket tudunk, megtanulunk...de Isten a szívünkbe akarja írni azokat.

negyedik

"Én, az Úr, vagyok a te Istened, 

arra tanítalak, ami a javadra válik, 

azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell."

Ézsaiás könyve 48,17

Ez az igevers jött elém újra pár hete, amikor az istentisztelet végén felolvasta a lelkész. Aznap egyáltalán nem volt kedvem gyülibe menni, nem is figyeltem oda. Végigültem az egészet. De ez az utolsó mondat megütötte a fülemet, a szívemet. Mert már egyszer nagy üzenet volt ez a számomra.

Aztán másnap jött a meglepetés. Bár utólag végig gondolva nem is annyira volt az. Várjuk a negyedik gyerkőc érkezését a családunkba. :)

Őszintén: nem így terveztem/terveztük. Meg volt a tervem, a jó tervem, hogy hogyan fog az életünk alakulni. Most költözünk át az új lakásba augusztus végével, ami nem bőven, de azért megfelel ötünknek. Most lesz a harmadik olyan idős, hogy már másra is nyugodtan ott lehet hagyni, így végre sok év után magunkra is kicsit több időt fordíthattunk volna. Meg volt, hogy milyen autóra cseréljük a már korosodó Sunny-t. Meg volt, hogy Szi megy vissza dolgozni és így végre egyenesbe jövünk anyagilag, nem kell annyira odafigyelni a kiadásokra, tudunk többet félretenni, költeni olyan dolgokra, amiket nem engedhetünk meg magunknak most. Megvolt hogy hova megyünk nyaralni (Izland) a következő évben, meg volt a terv a tanulásra, képzésekre...és a többi és a többi. Az új csöppség érkezése ezt fenekestül felfordítja. Mindent.

Úgy éreztem, mint akinek a lába alól kirántották a talajt. Tanácstalan voltam. Nem tudtam mit csináljak. Sok minden átfutott az agyamon: attól kezdve, hogy milyen fejlett ma már az orvostudomány, s megoldható a "mintha mi sem történt volna" - persze ez nem alternatíva, mert a magzat már élet, de átfutott az agyamon. Aztán, hogy miből fogunk megélni, hogy fogunk elférni a lakásban...az az igazság, hogy a felmerült sok-sok kérdésre szinte egyikre sem tudom most a választ.

Milyen jó mi? Lehet azt mondani, hogy milyen felelőtlen, milyen béna, milyen lúzer...

Úgy gondolom, hogy lehet valaki véletlenül szülő, de egyetlen gyerek sem foganhat meg véletlenül. Isten tervében benne van az ő élete is. Ő nem az enyém, vagy a mienk. Persze azt mondom, hogy az én gyerekem, de elsősorban ő is Isten teremtménye, nem az enyém. Isten ajándéka, hogy részt vehetünk a teremtési folyamatában. Ő számára is van Istennek különálló, egyedi terve és szándéka.

Én jól kitaláltam a jövőnket. Kitaláltam, hogy hogyan valósulhat meg az, hogy "én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek" (Jn 10,10). Csak az én elképzelésem a "bővölködésről" és Isten elképzelése nem fedte egymást. Én elsősorban anyagi, fizikai síkon gondoltam el, hogy Isten megáld és minden jó lesz.

Arra jöttem rá az elmúlt hetekben, hogy egyszerűen bekorlátoztam Istent eddig. Azt mondtam neki, hogy az én terveim keretei között mozoghatsz, ott áldj meg, azokban segíts sikeres lenni. El sem tudtam képzelni, hogy Isten ezen túl, ezen felül gondolkodik. S ez a fajta gondolkodás működik a személyes életünk, a családi és a gyülekezeti szinten is. De akár még tovább mehetek, a városunk, országunk, Európa és a világ szintjén is. Istennek túl kicsik a mi általunk felállított kereteink.

Mint a logikai feladványban, amit csak úgy lehet megoldani, ha kimozdulunk a keretek közül.

Amikor éneklem, hogy "tiéd minden álmom", meg "mindenem tiéd"...annak semmi köze nem volt a valósághoz. Mondhatom, imádkozhatom, sőt szajkózhatom másoknak, hogy "legyen meg Isten akarata", de nagyon sokszor ez messze van a valóságtól. "Legyen meg a Te akaratod" - lehet ezt dörmögve és morogva mondani. De lehet úgy is, hogy "igen, legyen ez meg, mert az nekem a legjobb". Isten mindenre ráteheti a kezét az életemben, mert az az Övé. Ő az isten. Ebben akarok megnyugodni, hogy legyen meg az Ő akarta az életemben, mivel abban hiszek, hogy az a leges legjobb nekem. Akkor is, ha ez most nem látszik, ezért kell hozzá hit.

Sok a kérdőjel, de megyünk előre, bízunk Istenben és örülünk már most az új családtagnak. :)

(Azért írtam le, mert hátha olyan élethelyzetben vagy, amikor ez segíthet.)

porszívó ügynök

Ezt olvastam ma egy blogon:

"A helyzet az, hogy maga a kereszténység pillanatnyilag senkit sem hoz lázba Magyarországon - tekintet nélkül arra melyik felekezetről van szó -, s talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy egész Európában ez a helyzet. Nem a fiatalok hiánya, a születési ráta vagy a rossz képzés az igazi okok - ezek csak fácskák, amelyektől nem látjuk a mögöttük égő erdőt. És nem is a homokosok, a transzneműek, a liberálisok, az ateisták, a szekulárisok vagy a muzulmánok a legyek az egyház levesében. Aki elsősorban ezeken a pontokon akad fent, és itt fedezi fel a problémák igazi forrását, szerintem egyszerűen elmegy a lényeg mellett. A lényeg ugyanis az, hogy a kereszténységnek nincs ereje és hitele az európai ember szemében."

Nagyon rátapintott a lényegre. Egyre inkább érzem azt magamban, hogy azért nem hatok másra, mert nincs mi hasson...egy langyos élet nem fog "megégetni" és változásra ösztönözni senkit sem. Égő. A tipikus porszívóárus esete, aki olyan porszívó akar eladni, amiről nincs 110%-ban meggyőződve, hogy a legjobb. Ez pár embernek megy így is, mert olyan a karaktere, képességei, de az emberek többségének nem.

Tényleg hiszem, amiben hiszek?

álomcél

"Az álmok ingyen vannak, míg a céloknak ára van. Idő, energia, lemondás és kemény munka. Míg az álmok csak álmok maradhatnak, az elért célok visszafizetik az árukat!"

Hosszú Katinka

isten akarata

Mi Isten akarata?

Isten akarata nem az út amin járunk, hanem inkább az, ahogy járjuk az utunk.

Amikor egy szobrász megalkot egy szobrot, sokáig kell vésnie. Nem csak megüti egyszer a kalapáccsal a vésőt, és hirtelen a felesleges kő leomlik, megjelenítve a csodálatos mesterművet. Folyamatosan üti és üti, rétegenként eltávolítva a felesleget.

S ez így van a való élettel is. Ami igazán ér valamit, az sosem jön könnyen az életben. Folyamatosan „ütöd", mész utána, és lassacskán az életed Isten kegyelmének mesterművévé válik. Az az igazság, hogy a kiemelkedő emberek igazából átlagos emberek, rendkívüli mértékű elszántsággal.

tenger

"Ha hajót akarsz építeni, ne azzal kezd, hogy elküldöd az embereket fát vágni, kiosztod a munkát és utasításokat osztogatsz. Ehelyett inkább arra vedd rá őket, hogy vágyjanak a hatalmas és végtelen tengerre."
Antoine de Saint-Exupéry 

diploma

Megvan! Beértem. Győztem. Helyre állt az egyensúly az univerzumban! :)

 

Sok évnyi halogatás, lustaság és bénázás után megcsináltam végre. Diplomás ember lettem. Nem is ez a lényeg talán, hanem, hogy egy kolonc, amit húztam magam után, már nincs. Féltem, hogy rossz példa leszek a gyerekeim előtt, ha nem fejezem be. Ez a két fő motivációm volt, hogy végre megcsináljam.

Most januárban volt a védésem. Sok mindent tanultam az egész folyamat alatt, például, hogy mennyire bízhatok magamban és hol van, ahol már nem rajtam múlnak a dolgok...stb. Utólag visszanézve is nehéz volt. Egy kicsit :) azért büszke is vagyok magamra (jó volt kezembe fogni a papírt - ennyit arról, hogy a "papír nem jelent semmit"). Azért ezt nem mindenki tudja megcsinálni...persze sokan meg is tudják rajtam kívül is. Emlékszem, hogy milyen nagyra voltam magammal, hogy én voltam az első a családból, aki egyetemre járt...aztán én lettem az utolsó, aki felsőfokú képesítést kapott. Istennek helyre kellett tennie, hogy ne szálljak el magamtól. Lehet erre volt jó ez a tizen év..és még sok másra is.

Amikor elmúlt ősszel nekiálltam nem volt egyszerű. Tudtam, hogy "sokba" fog kerülni, nem csak anyagilag, hanem energiában, időben és még sok másban. Végül nagy ára is lett. De nem volt más választásom, azaz volt, de nem akartam mást választani. Aztán egyszer belefutottam egy igeversbe, majd egy fotóba. Összeraktam a kettőt, mert annyira kifejező volt számomra, hogy hogyan sikerült az elmúlt fél évet végig csinálni.

"...én tehát úgy futok mint aki előtt nem bizonytalan a cél..." 1Kor 9,26

Fejet lehajtva, összeszorított fogakkal, futni a cél felé, nem törődni a fájdalommal, az akadályokkal, nehézségekkel...csak így lehetett most már. Sok évvel ezelőtt ment volna valószínű "sétálva" is. De akkor elszúrtam.

És újra:

"AZ IGAZI KÜLÖNBSÉG A GYŐZTESEK ÉS A VESZTESEK KÖZÖTT, HOGY A GYŐZTESEK MÉG EGYSZER MEGPRÓBÁLTÁK."

 

Hálás vagyok, hogy kaptam még egy lehetőséget, hogy felállhassak és még egyszer megpróbálhassam. Köszönöm Istenem.

mi a cél?

"Még a leglassúbb is, ha célját nem téveszti szem elől, szaporábban halad, mint az, aki céltalan bolyong."

Lessing

riadó

"Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?"

Jóel könyve 2,15-17

Azt hiszem április 11.-e volt. Akkor olvastam először ezt az igét és nagyon szíven ütött. Aztán én elhessegettem a gondolatokat. Ma újra eszembe juttatta Isten.

Ez már tuti nem véletlen. Csinálni kell.

fordít a világon

JJ ma ezt kiabálta egyik szobából a másikba rohangálva:

"Én leszek az, aki majd fordít a világon!"

alkalmas vagy elhívott?

Jákob csaló volt, Péter ingerült, Dávidnak viszonya volt, Noé részeges, Jónás elfutott Isten elől, Pál gyilkos volt, Gedeonnak kisebbségi érzése volt, Miriám pletykás, Márta aggódó, Tamás kétkedő, Sára türelmetlen, Illés szeszélyes, Mózes dadogó, Zákeus alacsony, Ábrahám öreg és Lázár halott volt...

...Isten nem az alkalmasakat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá!

vasárnap délelőtti gondolatok 1.

A kör és a spirál

A rajzon látszik, hogy ez a karika, ha csak 2 dimenzióban vizsgálom, akkor egy újra önmagába visszaérkező vonal, aminek nincs iránya. Egy monoton, ismétlődő, mondhatnám unalmas dolog.

De ha oldalról is megnézem, kiterjesztem 3 dimenzióba, akkor már láthatom, hogy ez a karika már egy spirál valójában. Ennek van iránya, halad valamerre (akár lefele, akár felfele).

Ilyen az életünk. Olyan nincs, hogy egy dolog csak önmagában van és mindig ugyanaz történik velem. Pl. monotonon munkába járok céltalanul, napról napra a mókuskerékben vagyok, vagy újra és újra ugyanabba a bűnbe esek és sínylődök (bűn, aztán megbocsátás, aztán megint...). Ezeknek mindig van irányuk, a fenti esetekben lefele viszik az életem, egyre mélyebbre. Ugyanígy, ha valamiért küzdök, megfeszítem magam, ha naponta olvasom a Bibliát, ha újra és újra időt fektetek mondjuk a kapcsolataimba (házastárs, gyerek, barátok...), ha időt, energiát fektetek a gyülekezetbe, akkor annak is van iránya, jelen esetben felfele.

Amúgy érdekes, hogy sokan gondolják úgy, hogy ha nem járnak gyülekezetbe, akkor annak nincs következménye, nem visz semerre, nem befolyásolja az életüket...pedig az hogy újra és újra úgy dönt valaki, hogy nem megy el, nem kell neki a közösség, annak vannak következményei, mégpedig lefelé ható.

Valamerre mindig visznek a dolgok, amiket csinálsz.

látás

szavak nélkül

Aki nem tud bánni a szavakkal, az is elérheti a célját.