ezek a mai fiatalok

„Fiatalságunk [...] rosszul nevelt, fittyet hány a tekintélyre és semmiféle tiszteletet nem tanúsít az idősek iránt. Manapság fiaink [...] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok.”
„Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”

„A világ válságos helyzetbe került. A gyermekek nem hallgatnak többé a szüleikre. Nem lehet messze a világ vége.”

„A fiatalság velejéig romlott. A fiatalok elvetemültek és semmirekellők. Sohasem lesznek olyanok, mint a régi idők fiatalsága. A mai fiatalok nem lesznek képesek megőrizni kultúránkat.”

Mintha a legfrissebb újságcikket olvasnánk. Azonban az első idézet Szókratésztől való (Kr.e. 470-399), a második Hésziodosztól (Kr.e. VII. sz. első fele), a harmadik egy egyiptomi szerzetestől (2000 éve), az utolsó pedig több mint 3000 éves, Babilon romjai között találták egy égetett agyagtáblán.

J. M. Petitclerc, szalézi pap, fiatalok evangelizációjáról szóló könyvéből

diploma

Megvan! Beértem. Győztem. Helyre állt az egyensúly az univerzumban! :)

 

Sok évnyi halogatás, lustaság és bénázás után megcsináltam végre. Diplomás ember lettem. Nem is ez a lényeg talán, hanem, hogy egy kolonc, amit húztam magam után, már nincs. Féltem, hogy rossz példa leszek a gyerekeim előtt, ha nem fejezem be. Ez a két fő motivációm volt, hogy végre megcsináljam.

Most januárban volt a védésem. Sok mindent tanultam az egész folyamat alatt, például, hogy mennyire bízhatok magamban és hol van, ahol már nem rajtam múlnak a dolgok...stb. Utólag visszanézve is nehéz volt. Egy kicsit :) azért büszke is vagyok magamra (jó volt kezembe fogni a papírt - ennyit arról, hogy a "papír nem jelent semmit"). Azért ezt nem mindenki tudja megcsinálni...persze sokan meg is tudják rajtam kívül is. Emlékszem, hogy milyen nagyra voltam magammal, hogy én voltam az első a családból, aki egyetemre járt...aztán én lettem az utolsó, aki felsőfokú képesítést kapott. Istennek helyre kellett tennie, hogy ne szálljak el magamtól. Lehet erre volt jó ez a tizen év..és még sok másra is.

Amikor elmúlt ősszel nekiálltam nem volt egyszerű. Tudtam, hogy "sokba" fog kerülni, nem csak anyagilag, hanem energiában, időben és még sok másban. Végül nagy ára is lett. De nem volt más választásom, azaz volt, de nem akartam mást választani. Aztán egyszer belefutottam egy igeversbe, majd egy fotóba. Összeraktam a kettőt, mert annyira kifejező volt számomra, hogy hogyan sikerült az elmúlt fél évet végig csinálni.

"...én tehát úgy futok mint aki előtt nem bizonytalan a cél..." 1Kor 9,26

Fejet lehajtva, összeszorított fogakkal, futni a cél felé, nem törődni a fájdalommal, az akadályokkal, nehézségekkel...csak így lehetett most már. Sok évvel ezelőtt ment volna valószínű "sétálva" is. De akkor elszúrtam.

És újra:

"AZ IGAZI KÜLÖNBSÉG A GYŐZTESEK ÉS A VESZTESEK KÖZÖTT, HOGY A GYŐZTESEK MÉG EGYSZER MEGPRÓBÁLTÁK."

 

Hálás vagyok, hogy kaptam még egy lehetőséget, hogy felállhassak és még egyszer megpróbálhassam. Köszönöm Istenem.

kövess

"Nekem nem okos emberekre van szükségem, hanem hűséges alattvalókra."

I. Miklós orosz cár

( a bejegyzés irónikus )