Egy nagyon nehéz témát akarok elővenni, de muszáj kiírnom magamból. A poszt megírását sok-sok évvel (10+) ezelőtt kezdtem, de nem lett igazán befejezve. Majd most! :)
Egy fontos kijelentés mindjárt az elején:
"Isten vagy azt adja nekünk, amit kérünk, vagy azt, amit akkor kértünk volna, ha tudnánk mindazt, amit Ő tud." Timothy Keller
Még egy fontos kijelentés:
Tisztában vagyok azzal, hogy szubjektíven szemlélem a világot, hogy nem én tudom a tutit és hogy az álláspontom nem egyenlő az igazsággal, mivel azt lehet senki sem tudja teljességében megismerni. Tehát véleményem vitatható és
fenntartom a jogot, hogy azon formálhassak és változtassak.
Nehéz eldönteni, hol is kezdje az ember. Sok mindent látni a médiában, egyszer olyat, amitől nyílik a bicska az ember zsebében, máskor olyat, hogy nem győzi papírzsepivel törölni a szemét, orrát. De a helyzet ettől függetlenül az ami. A média szinte sosem ad valós képet, kiragadja azt ami érdekes, szenzációs lehet. Vagy akár olyan képet fest, amit mondanak neki az éppen hatalmon levők. A médiát érdekek irányítják (hatalmi vagy pénzügyi).
Aztán vannak az egyszerű művészek, vagy rosszakarók, vagy a "like vadászok", akik szintén a szenzációra mennek, s nem érdekli őket mibe kerül ez, milyen következményei lesznek. Például ott van a "kukás fotó". Nyilván, ha tényleg a korrekt tájékoztatásra akart volna törekedni az illető, akkor vagy több fotót is berak, például a környezetről vagy magáról a vélelmezett cselekményről, amit állít. De mivel ezt nem teszi meg, így nekem teljesen hiteltelen amit állít. Simán a fotós is bedobhatta a kukába azokat a kenyereket. (Persze az is lehet, hogy igaz, de mindenképpen megkérdőjelezendő!)
Úgy tudjuk magunkat sajnálni, a pár százezer menekült miatt (egész EU-ra nézve), míg Libanonban egyedül van 1,2 millió menekült (Libanon lakossága kb. 4,5millió fő). Ha ezt az arányt nézzük, akkor Magyarországnak 2,67 milliót kéne befogadnia, míg mondjuk az USA-nak 85 milliót. Ja és akkor a gazdasági helyzetét a befogadó országoknak nem is néztem, nem az alapján arányosítok, vagy terület alapján.
Aztán ott van a következetlenség, amivel sok magyar a helyzethez áll, még olyanok is, akik szintén menekültek már. Ez főleg az integrációval kapcsolatos. Ha magyarokról van szó, akkor milyen helyesnek tartjuk és bólogatunk, meg büszkék vagyunk, hogy nem akarnak integrálódni egy idegen országban (nemcsak az elcsatolt magyar részekről van szó - ami lassan 100 éve volt, hanem akik elmenekültek anno), milyen szép, hogy magyarként akarnak élni egy másik kultúrában. Persze, ha az arabokról van szó, akkor integrálódjanak egyből, egyenek disznóhúst, vegyék fel a kultúránkat...stb. Külön mérleget használunk magunknak meg a többi embernek...
Ráadásul az emberek 98%-a úgy dumál a témáról, mint a legnagyobb szakértő és egyszer sem látta személyesen ezeket az embereket. Semmi alázat nincs benne, hogy esetleg megkérdőjelezhető lenne az amit lát az interneten, vagy amit ő állít. Az emberek 99%-a nem lát be a színfalak mögé. De simán ítéletet hozunk és beskatulyázunk embereket.
Persze vannak szélsőséges esetek, de kiborítjuk velük a gyereket is a kádból. Sőt itt is jelen van az, hogy mással szemben egészen máshogy alkalmazzuk ezt az általánosítós technikát, mint magunkkal szemben.
De igazából nem erről akarok beszélni, hanem egy másik szemszögről, amiről nem beszélnek sem az emberek, sem a "keresztény" emberek. Isten szemszögéről.
Talán ott érdemes kezdeni, ahol ezek az emberek elindulnak: Szíriában (persze jönnek máshonnan is: Afganisztán, Irak...stb.). Nem tudom hányan gondoltunk bele abba, hogy vajon mennyire elkeseredett helyzet kell ahhoz, hogy egy csónakkal mondjuk nekivágj a Földközi tengernek, vagy elindulj a "keresztény" Európa felé, ahol menedéket remélsz. Szóval ahhoz, hogy én mondjuk a 1,5 éves gyerekemmel (plusz a két nagyobbal), a családdal nekivágjak a Földközi tengernek mondjuk úgy, hogy én nem is tudok úszni (és sokan nem tudnak), ahhoz nagyon durva helyzetnek kell lennie. Olyannak, hogy ne lássak más lehetőséget, csak ezt, hogy az életüket, életünket menteni tudjam.
Milyen képet mutatunk be a kereszténységről ezeknek az embereknek? Azt hogy hogy utálja őket itt mindenki és zavarná vissza a tengerbe, amint csak lehet? Szép. Ezzel aztán máris jól indítunk egy "integráció" felé, vagy mondjuk afelé, hogy megtalálják az igazi Istent, Krisztust.
Aztán lehet vitatkozni azon is, hogy mi okozta ezt a helyzetet. Lehet vitatni a nyugati, jóléti államok felelősségét, az amcsikat, franciákat...stb. De ez nem oldja meg a helyzetet, csak találunk valaki mást, akit hibáztathatunk. Ebben mi magyarok jók vagyunk, mindenki hibás csak mi nem. Azon döbbenek meg, hogy magukat kereszténynek valló emberek (lelkészek is!) milyen gyűlölettel vannak más emberek iránt, akinek más a vallásuk, bőrszínük. Ezt hogyan egyeztetik össze a Bibliával? Egyszer sem teszik fel a kérdést:
"Mi van, ha Isten küldi ezeket az embereket? Mi lehet Isten célja ezzel az egésszel?"
Az emberek egyből a veszélyt látják nyilván, hogy a mi kis nyugodt európai, jóléti életünk veszélyben forog. Így is van, de ez hogy jön össze Isten igéjével? Ma bármelyik (legszegényebb) magyar emberrel is a világ 70-80%-a kapásból cserélne! Bármelyikkel! ( www.globalrichlist.com - nézd meg mennyire gazdag is vagy valójában - 2012-es adatokkal számolva) És hú de féltjük ezt a jólétünket, s még megosztani sem akarjuk.
"Mi van, ha Isten azért küldi ide őket, mert mi keresztények nem mentünk oda a jóhírt megosztani?"
Szóval, ha Isten szemszögéből nézzük, akkor én úgy látom, hogy ez a krízis egy
kegyelmi helyzet.
Isten változtatni akar rajtunk "keresztény" európaiakon és ehhez az arab menekülteket akarja használni. Mi meg rugódozunk minden apró változás ellen. Isten meg akar szabadítani minket valamiből, például a jólétben való hitünkből, a bűneinkből, amiket elkövetünk nap mint nap, szabaddá akar tenni, hogy merjünk cselekedni a rászorulók érdekében, akárki is legyen az.
Ha Isten küldi ezt a népet (és a Biblia szerint, ő mozdít, indít hatalmakat, népeket mozgásra), akkor építhetünk bármilyen kerítést, annak nem lesz értelme, nem fogja őket megállítani.
Csomó, ráadásul keresztény nő mondja azt, hogy miért nem maradnak ott ezek a férfiak harcolni a szabadságukért, a családjukért. Attól félek ezek az önző nők lennének az elsők, akik kizavarnák a férjüket, fiaikat a frontra, hogy öljék mások férjeit és fiait, hogy védjék az ő becses életüket, jólétüket, életszínvonalukat. Vagy ha nem, akkor megint ott vagyunk, hogy képmutatók vagyunk.
A beléptetés és ellenőrzés nem rossz dolog. Isten szereti a jogosságot és a rendet. Nekünk is kell. Csak lehetne ez tiszta és átlátszó. Nem úgy, ahogy a kormány csinálja, hogy közben "betelepedési kötvényekkel" kémeket, maffiózókat...stb. juttat be az EU-ba, mert ezzel csurran-cseppen egyeseknek valami. Ez az igazi baj, hogy vannak az ország vezetésében olyanok, akik szó szerint eladják a hazájukat, s aki ez ellen tehetne, aki a legfőbb vezető, az pedig ezt hagyja és nézi, vagy talán még a saját marzsát is leszedi a dologból. Mellébeszélés van és a nép becsapása, kihasználása.
Annak idején az akkori "EU" azt imádkozta: "A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!". Mi van, ha Isten egy újabb nemzetet a magáévá akar téríteni? Ahogy a pogány magyarok is "keresztény" nemzet lettek (most nem megyek bele, hogy milyen minőségben). A magyarok, hunok is elég messziről indultak mint fizikailag, mind szellemileg...és még nem is értek célba.
Ha megnézzük a történelem menetét, akkor az emberek "békéje" sosem lett maradandó és valódi béke. Jegelt feszültségeket és elodázott konfliktusokat. Pedig amikor béke van, akkor jólét van.
A közelünkben levő orosz-ukrán háborúnak mi lenne a megoldása? Milyen béke lenne jó? Milyen felételek mellett? Egy háború esetén nincs win-win, csak vesztes-vesztes helyzet.
Az egyetlen valódi megoldást az hozná, ha az emberek megtérnének. Ha a szívük változna meg...abból indul ki az élet. Ha a szív megváltozik, akkor minden más is körülötte.
"De még most is így szól az Úr : Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úr hoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!"
Jóel 2,12-13 RUF