Van úgy néha, hogy a legbiztosabbnak hitt élethelyzetben egyszer csak beüt a ménkű. Azt hittem kerek a világ, de kaptam az élettől egy akkora sallert, hogy a fal, majd a komód és végül a padló adta a másikat. Van ez így néha. Még a legjobbakkal is előfordul, hát még velem. 2010 karácsonyán jött a hideg vizes zuhany, azt hittem csak egy futó dolog, de mára beláttam, hogy egyedül hiába küzdök, kell hozzá más is. Sok időmbe telt, talán sikerem is lesz (a jelen állás ezt mutatja), de ehhez még idő kell. Amint láthatjátok nem nagyon blogoltam és ennél is kevesebbet fűztem. Ennek mind ez volt az oka. Nem betegség ami húzza, és remélem csak múlt időben húzta az én szívemet, de ennél többet nem szeretnék róla írni, avagy szót ejteni. Szeretném, ha ez számomra tanulság maradna az élettől és a dolgok legvégén elmondhatnám, hogy a legnagyobb megnyugvással jól jöttem ki a dologból. Én is és a családom is.
Itt szeretnék még egyszer elnézést kérni azoktól, akiknek ajándékot ígértem. Lassan postára adom és kérem a megértésüket. Ebben az élethelyzetben a lelkem és én voltunk az elsők. Csak nagyon sokadiknak jöttek a gyöngyök!
A barátaimnak itt is szeretném megköszönni, hogy mellettem álltak, biztattak! Nagyon sokat jelentett! KÖSZÖNÖM!!!!
Itt szeretnék még egyszer elnézést kérni azoktól, akiknek ajándékot ígértem. Lassan postára adom és kérem a megértésüket. Ebben az élethelyzetben a lelkem és én voltunk az elsők. Csak nagyon sokadiknak jöttek a gyöngyök!
A barátaimnak itt is szeretném megköszönni, hogy mellettem álltak, biztattak! Nagyon sokat jelentett! KÖSZÖNÖM!!!!