Nyakláncok

Annak idején, amikor először láttam textilből "ékszert" azt gondoltam, én ilyet sosem... na és tessék, itt van! Van olyan ismerősöm, aki annyira bízik a kreatívitásomban, hogy megkért, ugyan készítsek már a tőlem kapott alkalmi táskájához egy nyakláncot is. Hogy én, meg ilyet... miért ne, végül összehoztam valamit. Nem vagyok járatos a gyöngyfűzésben, fogalmam nem volt arról, hogy a vékony bőrszalagot, vagy bármit csomózás helyett hogyan lehet nyakra tenni. Elmentem abba a bizonyos kézműves boltba és szépen elmondtam a kedves eladónak, mire is gondolok. Rögtön elém tett jópár csatot, miegymást. Csak ki kellett választanom a megfelelőt. Persze mindjárt beszereztem 3-4 félét is, jó lesz ez még valamire! felkiáltással. Mert azt tudni illik, hogy nálunk itthon minden megtalálható, ami kreatívkodáshoz szükséges (na jó, majdnem minden). Ez a gyüjtőszenvedély öröklődött, főleg a nagyobbik lányomnál mutatkozik erősen! De milyen jó is az, amikor bármilyen ötletük felmerül és hozzám fordulnak, mire én üdvözült mosollyal közlöm, ja, ilyen nekem van itthon valahol... és előhúzom diadalmasan. Pl. kaptam Márta nénitől pancsingolni nemezelő tűt, aminek örültem nagyon, de nekem még nem volt érkezésem kipróbálni. Kisebbik lányomnak - miután rákapott a nemezelésre, éppen jókor jött. Jól elkanyarodtam, a témától, szóval itt van a két elkészült prototípus. Kívánság volt a fehér blúzhoz a fekete vagy ezüst, na meg a táska is ilyen anyagokból készült. Én a leveleset gondoltam hozzá.
Ehhez a táskához készültek, mivel a hölgy inkább konzervatív, a yo-yosat választotta.