Tovább varrtam…

Nem könnyű ajándékot varrni férfiembernek.

Tavaly készítettem el ezt a faliképet. 

Nem volt egyszerű a dolgom, mert egy  férfiembernek készült,aki fémmel dolgozik, forgácsolással foglalkozik.
 Mit lehet ebből kihozni? A textil és a fém igen messze van egymástól. Nagyon sokat gondolkodtam rajta. Kétszer is nekiálltam, nem akart összeállni.
 Az első variáció  a rozsdaszínek lettek volna, nagyon unalmasra sikerült a festett anyagok összevarrása. Hamar félre is tettem. 
Kezdtem új színekkel próbálkozni. 

Amikor ez összeállt, akkor gondolkoztam hogyan tovább? Mit varrjak applikáljak vagy hogyan is lehetne utalni a mesterségére az ajándékozottnak. Ekkor jött az ötlet, hogy műszaki rajzokat kellene keresnem a forgácsolással kapcsolatban az interneten.Ki is nyomtattam őket az anyagra. 
Innen ismét egy kis megálló következett. Mivel ilyen messze állt tőlem a téma, a falikép inkább közben alakult, terveztem mindig tovább. 
Innen viszont elkapott a lendület és varrtam-varrtam.

 Aztán építettem, építettem tovább a kis mozaikokat.

A fedlap elkészült , kezdhettem a szendvicselést.

Amikor idáig eljutottam, jött az újabb dilemma hogyan is tűzzem?
Első körben géppel gondoltam, de elvetettem, mert a sok kis négyzetet eltolta volna a varrógép fogazata. Maradt a kézzel tűzés, nem bántam meg!  
Aztán Imrusom nagyon jó ötletet adott, mert nem gyönggyel díszítettem, hanem a forgácsoláshoz közelálló tárgyakkal. Menetes csavaranyák , szárnyas anyák,  forgácsolókés-lapkák kerültek fel dísznek. 

A  felvarrt díszítés után  az elkészült képet felakasztottam a falra. Így fogadtam Laciékat, akik örömmel vitték el az ajándékukat.

Ceruzával festeni?!

Igen lehet, csak a megfelelő ceruza kell hozzá. 

Karácsonyra kaptam ezeket a csodás ceruzákat, amiket Gillian ajánlott nekünk a tanfolyamán, 

amiről még nem írtam. Hamarosan ezt is pótolom.:)

 Egy kedves barátunk Péter , mint angyalka lépett közbe még karácsony előtt és súgott Imrusnak mire is vágyom. 

A fa alatt ott is volt az áhított ceruza. :) 

A watercolor ceruzáimhoz képest ennek a színei erősebbek és a színek száradás után rögzülnek a textilben. 

Most a lányom is elkezdett újra festeni, a watercolor cerkákkal. Már megérte ez az ajándék, örülök, hogy újra rajzol és fest. :) 

Gyönyörű színek vannak a dobozban. Karácsony hetében csak kinyitottam a dobozt és a színeiben gyönyörködtem csak. Nem akartam elkapkodni a használatát, itthon voltak a gyerekek mindkettő Először kipróbáltam egy régebbi saját festésű munkámon, az AKVÁRIUM-on . 

http://beszand.blogspot.hu/2012/01/meg-2011.html  

Kellett ez, hogy a pikkelyeket kicsit megerősítsem. Úgy látom nagyon jó kis móka lesz ez. Ennél a képnél egy kis zselatinos technikás festést is alkalmaztam. a régebbi bejegyzést, ha elolvassátok, ott a páfrány is azzal készült és ezzel nyomtattam erre a képre is. Ez a festés egyre jobban kezd újra és újra az eszembe jutni, márcsak egy kis időt kell kisajtolnom, hogy festhessek. :)
 Az ötlet már megvan, csak 
az idő az hiányzik. Régi fórumos sóhajunk volt mindig, hogy  időkibővítőre vágyakozunk.  Most is kellene. 
Péter, erre nem tudsz megoldást? :)

Elővettem a ceruzáinkat, azt hiszem kellene csak úgy rajzolgatnom  nekem is. Juli egy jó kis hétvégi rajzparty? Mit szólsz hozzá?

Aloha! Hawaii is készült még tavaly. Ez az elmaradt második bejegyzés

A csoportban a nyári házi feladatot Mónika javasolta az idén. Az öt keleti őselem közül bármelyiket megvarrhattuk.(víz, fa, tűz, föld, fém)   

A választásom nekem a VÍZ-re esett. 

Mi másra hiszen imádom a kék színt,  a horoszkópom is vizes jegy, Halak.  A Hawaii technika mellett döntöttem. 

Az anyagot festettem hozzá. Ezt a technikát Lajos Katitól  egy tanfolyamon sajátítottam el pontosabban.. Megnéztem ez bizony 2012.-ben volt. :) Hú milyen jó hangulatú volt az a nap, visszakerestem a blogban itt elolvashatjátok! Ide kattints!

Az anyagok festése után aztán elkezdődött a mintavadászat és sikerült rátalálnom erre a vitorláshalra emlékeztető mintára. A varrása nem lett volna sok, de közben varrtam a takarómat, amit Gáborék kaptak meg most karácsonyra. Nagyon örültek neki. :) Volt a szokásos évi csoport-tábor Balatoncsicsón, ahol a levelet kezdtem el varrni, amit az előző bejegyzésemben mutattam. És amiről még írni fogok tutira, részt vettem Gillian Travis tanfolyamán, ahol szintén egy számomra nagyon kedves kép született, de erről majd később. :)

Ilyen szaggatottan varrtam , ám annál jobban szerettem. Imrusom által átalakított nagyítónak nagy hasznát vettem ismét. Már van egy ilyesmi színű képem , szintén csoport házi feladat volt. Azt a monochrom feladatra varrtam és szintén halas, és a molámon is van hal. Mondom én vonzódom a halakhoz :)))  

Most ez is nagy kedvencem lett, sokat keresgéltem és nagyon jó mintákat találtam , szerintem lesz ennek folytatása az biztos. Ez a kép teljesen kézzel varrt. Nevetve szoktam mondani, de lehet benne valami, mert nagyon szeretek kézzel ilyeneket varrni.

 "Előző életemben indián asszony voltam." 

Mérete 40x40 cm , ami a kikötés volt a feladatban. 

A vetítést a készítése alatt készült fotókból állítottam össze: 

Még 2011.

Igen elfelejtettem feltenni a fotókat a kiállításról. Sűrű volt a december , és talán most kezdek igazán visszatérni a kerékvágásba. Így a 2011-ben befejezett munkáimat sem láttátok.

A korak nagy kedvencem nyaraláshoz való jó kis elfoglaltság. A csoportunkban februárban fogom a lányoknak tanítani. Saját festett anyagaim kerültek bele, és egy textil dekupázs . Ez a szalvéta ide akart nagyon kerülni. AFRIKA lett a címe a fiam kapta a szobájába.


















Ezt a képet a Foltvarró Céh szervezte Veszprémi hétvégén kezdtem el Bornemissza Eszter tanításai alapján . Itthonra várt a befejezés , a KOZMOSZ címet kapta.



És kipróbáltam a zselatinos festést is, amivel a csoporttársaim ismertettek meg , akik részt vettek szintén a Veszprémi hétvégén.
A ZÚZMARÁS PÁFRÁNY ezt a címet találtam ki neki.















Az AKVÁRIUM a csoportba nyárra kapott házi feladat megvarrása. Kedvenc színemet választottam. Igyekezni kellett egy színt és árnyalatait felhasználni. Itt már próbáltam gyakorolni a zselatinos tecnikával a növényzetet megfesteni, és a szabad gépi tűzés tanfolyamon tanultakat alkalmazni.


És a Pasziánszom az enyém ilyen lett, most mosolygok mert a cím amit a fiam adott neki ez:
A részeg vadász látomása hajnalban a lesről. Hát igen valóban, mintha kicsit többet látnék a vidrából. Szóval katedrál üvegen át nézve ezt látjuk. Jó móka volt kipróbáltam.

"Jól kifőztük!"

Csütörtökön délelőttre megbeszéltük az én kedves foltos barátnémhoz, Icuhoz egy találkozót. Mindig beavat egy újabb dologba, hogy tovább léphessek ebbe a nagy-nagy és kimeríthetetlen foltos világba. Most a Procionos festés következett.
Persze tudom csak egy csipetet kaptam, mert ez a téma is megunhatatlan kimeríthetetlen, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy "szeretném még többször kipróbálni!"
Lázasan készültem, és vittem a befőttes üvegeimet. Férje persze viccelődött, hogy "Húsvétra készülődünk, tojás festés lesz?" Icuval jókat nevettünk rajta.

Tanácsátcsát miután kikértem készülő munkámhoz elkezdtük a festést. Persze kesztyűt nem vittem, de egész jól megúsztam nála a kezem átfestését.

Aztán sorba bekerültek az üvegekbe 20 percenként az anyagok a festékbe. (sárga, piros, kék) El sem tudtam képzelni mi lesz ebből.Közben festettünk még pirost, sárgát, kéket, türkizt, terrakottát, és pinket is.

Így néztek ki már itthon, némelyik inkább beszáradt befőttre hasonlított. Nagyon izgultam mit is veszek ki majd az üvegekből.

A festék kimosására is kaptam tanácsokat, így nem fröcsköltem össze a csempét sem, hiszen szemeteszsákkal tapétáztam a falat a csap körül.. Azonban a gumikesztyűkbe befolyt a festék, így a kezem igen csak kék lett. Hát igen a kék szín az megpróbált legyűrni, de nem sikerült neki.

Ilyenek lettek a kivasalt anyagaim:

Újabb színek

A hétvégén festettem még három színt. A sötétebb zöldet, a púder rózsaszínt ( nem találtam rá jobb nevet) és a kéket.Így kibővült a repertoár.
Természetesen fellelkesülve az anyagoktól vettem még pár színt hozzá. Egyenlőre ez az egyszerűbb festéstechnika is nagy örömet okozott.
Egyre jobban érlelődik bennem egy festős tanfolyam.

A natúr molinó átalakulása a fazékban

Hát nagyon tetszik az anyagfestés. Ezeket kotyvasztottam. És lesz még, mert vettem még további színeket.


Lesz ennek még folytatása!

Anyu, neked annyi táskád van már!

Hát, igen erre a kicsit szemrehányó mondtra nem tudtam okosan válaszolni, csak annyit:
"és milyet szeretnél. "
Tényleg igaza van mert varrtam egy futkosós tatyit. Kicsikatónál láttam hasonlót. Marikától kaptam hozzá jó kis instrukciót. Ilyen lett:

Julcsim lerajzolta, elmagyarázta mit is kér. A lényeg, hogy zippzár legyen a záródása. A szín narancssárga legyen. Ezen most könnyen tudtam segíteni, mert éppen a közelmúltban szereztem be ilyen anyagot.A mintát végül is a japán kis szürke táskája alapján szabtam ki. Egyszerű, de praktikus táskát akart, ami nem nagy, és ne legyen hosszú a füle, és olyan virágot varrjak rá, mint a szürkére,ezek voltak a legfontosabb kritériumok.
Ilyen lett:


A táskáról csináltam részfotókat ezeket a képtáramban megnézhetitek.

Szombaton neki álltam életem első festésének. Illetve már régebben próbálkoztam vele, de mivel fogott nagyon nem kaptam kedvet a festéshez. Sokan festenek anyagot és bártoságot kapva, ill. Ági bíztatott, hogy a nyáron próbáljam ki. Hát tegnap eljött az idő. Kaptam MARABU festéket pisztáciazöldet és bordót. Este próbáltam ki a zöldet. Hát ez a festék csúcs, azt hiszem beleszerettem. Az hogy befogta az anyagot egy dolog, de hogy első öblítéskor is csak minimális festék jött ki az anyagból. Örvendeztem, mert kinnt a kertben csináltam nehogy ússzon a lakás a zöldben, de feleslegesen aggódtam. Az anyag mellé bedobtunk egy pólót is. Kicsit bátortalanul kötöztük, nem is gondoltuk végig milyen legyen, de nagyon tetszik a végeredmény a lánykámnak. Segített madzagolni, keverni a festékben az anyagot, szóval igen, igen tüsténkedett körülöttem. A pólója ilyenre sikeredett, mindkettőnk nagy örömére:

Ma, vasárnap neki is láttam a bordónak. Minden úgy ment, mint tegnap. Ma ugyan többet kell öblögetni, de a végén már nem ereszt. Már kinnt lógnak a szárítón. Ma is tettünk bele egy pólót, egy darabka csipkét és madeirát. Majd holnap mutatok ezekről is képet.
A mai napnak viszont nagy tanulsága:
HÚZZÁL GUMIKESZTYŰT, ÉS NEM KELL MINDENKINEK MAJD MEGMAGYARÁZNI, MIT CSINÁLTÁL TEGNAP!