Anyagpárosítás

Van, akinek nem okoz gondot, mert rögtön meglát, odarohan és megveszi... De nem mindenki ilyen szerencsés, tehetséges, jó szemű... Van úgy, - már én is jártam így- hogy tologattam egy-egy anyagot, fintorogtam, hogy ez nem jó. Nem láttam benne semmi fantáziát, semmi szépet. Aztán mellé került egy másik, de tökéletesen hozzá illő textil és rögtön ráeszméltem, hogy nem az anyaggal volt gond, hanem az én képzelőerőm nem működött elég jól. 

Az alábbi képen adva volt a szép halvány, fáradt rózsaszín virágos szatén, de nem találtam hozzá semmit, amivel jól esett volna összedolgozni. 

És akkor jöttek az indiai textilek. :) Elegánsak, pasztellek is, és még egyben vannak. :) 

Az áruházamban. :) 

Az áruház még nagyon gyerekcipőben jár, de fejlődik, higgyétek el. :)

Szekrényaljból ülőkét

A sok tennivaló közepette nem fotóztam le, hogy milyen volt- egyébként is rossz kedvem volt, lehangolt voltam a szekrénnyel együtt... Életemben egy alkalommal vásároltam szekrénysort. Romániában készült, fa utánzat, mára szétesőben van/volt  egy-egy eleme. Az egyik szekrény 3 darabból állt : egy széles alja részre lehetett tenni két hosszabb polcos részt. A költöztetéskor megtartottam az alja részt, és megálmodtam egy olvasókuckót. 

Jelenleg így áll a dolog: 

Az ülőfelület 150x 61 cm. 8 cm vastag szivacsot vágattam erre a méretre és huzatot varrtam rá, "ikeás" takaróból. Még lehet, hogy lesznek apróbb változtatások, de már most is igazán kényelmes. :)

Ezt most ide tettem fel, mert az új honlapom még olyan kis tiszta, még nem akarom összekutyulni- van erre 8 másik felületem. :)

Meskabala

A tegnapi ceruzatartót továbbgondolva eszembe jutott, hogy akár készíthetnék mást is még, ilyesmit... Lett belőle ez a Meskabala pályázatra készült ceruzatartó. 

Szavazzatok rá bátran. :)  

Ha előre megvarrt függönyt veszel...

És hazaérve nem átallod feldarabolni táskának, párnahuzatnak... akkor legalább az előre elkészített bújtatót mentsd meg, és dobj össze belőle egy ceruza és toll, és apróságtartót. :)

Ötlet és megvalósítás

Ahogy kötögettem a meleg radiátornak dőlve, és megláttam egyik gyönyörű utódomat, és azt a 20 centis rést a nadrág dereka és a pulcsi alja között... Szóval, eszembe jutott, hogy kéne neki egy derékmelegítőt kötni. Úgy képzeltem el, hogy: az alján legyen valami bolondos horgolás, hogy úgy tűnjön, mintha valami kis szoknyácska lenne. Különben pedig kötött, és a felső 10-15 cm-e legyen passzé kötéssel. Elöl vagy mellénykapoccsal záródna, vagy gombokkal.  És türkiz lenne, mert mi most betürkizelődtünk. :) Na jó, valami hozzáillő zöld még jöhet. :)

Csakhogy én most "benne vagyok" egy kardigánban, egy mellényben... és mire azokat befejezem, kitavaszodik. :) És nem tudok horgolást, sem komolyat, sem bolondosat. És nincs is kedvem hozzá, mert selyemképeken-kendőkön jár az agyam, meg selyemfestő technikákon...

Úgyhogy ha valaki a kedves Olvasóim közül vállakozna egy ilyen derékmelegítő megkötésére, és cserébe elfogadna valami varrományomat... Nagyon meg lenne oldva a derékmelegítős problémánk, így télire! Lánykám beleegyezett, úgyhogy tuti fogja hordani! Tán még divatot is teremt vele, ki tudja?

Ezt a nyakmelegítőt ma avattam fel- nagy sikerrel. :)

Nem volt jó kötni, mert erőlködtem vele, hogy két sima-két fordított legyen, de ez a fonal nem alkalmas rá. Ezt csak kötni kell, simán és lazán.

Ez mellény lesz, a páromnak.

Sokáig azért nem kötöttem neki, mert egy nagyon szép pulóvert elhagyott a 4-6 -os villamoson. Meg két jegygyűrűt, meg még egy csomó mindent. Nem is tudom, engem hogy nem sikerült elhagynia? ;)

Készülnek a PIF-es ajándékok is, legalábbis fejben... :)

Na jó, igaziból is. :)

A spanyol viasz

Vasárnap elmentünk az Ikeába, egy kis kellemes időtöltésre, egy kis kellemes pénzköltésre... Ki voltam ugyanis fogyva az egyik kedvenc anyagomból. Gondosan megnéztem a neten, a hozzánk közelebb eső áruház árukészletét... a csalódás akkor ért, amikor az eladó megmagyarázta, hogy ugyan van abból az anyagból, csak nem nekem, mert a dekoratőrök elvitték. Nekem csak egy kicsi jutott. :(
Nézelődtünk tovább, és megláttunk olcsón mályva színű takarót, meg zöldet, meg nyersszínűt...
Azon gondolkoztam, hogy eláruljam-e nektek ezt a tippet, s aztán láttam Zsukkánál, hogy milyen táskát varrt ő is belőle. :o)

Gyertek, libuskáim! :)

Ilyen libuskákat varrtam, a Tilda-féle szabásmintát használva.
Csak ő gombokat használt az egyik változatban- ami olyan gyerekjáték-szerű lett, én meg levegőn száradó gyurmát, mert a gomb nekem nem állt meg. Kis pálcikára szúrtam a kerekeket, és úgy szárítottam meg. Nem forog, de ha fiú lennék, biztos megcsinálnám forgósra! :)
Azért jól néz ki. :)
Ez pedig egy olyan kés, amivel könnyen lehet ívet vágni- nemrég fedeztem fel. Jó erős, cserélhető benne a kés, van hozzá biztonsági kupak is. Én akkor használom, ha nincs türelmem a nagy , kemény kartont forgatni és szenvedni az ollóval, amikor sablont készítek. De pl. képeslap készítéshez is jó, amikor áttört mintát készítünk és szép íveket szándékozunk vágni.
Festékboltban vettem. Szeretek nézelődni, kérdezgetni, és sokat lehet tanulni az eladóktól- ha valóban szakemberek.