Túl vagyok

három szülőin és mindhármon azt hallottam, hogy jó kis osztályba járnak a gyerekeim:)
Így most örülök. Márkóéknál ez nem volt titok, jó kis csapat elsőtől kezdeve és két nagyon nekik való , jó osztályfőnökük volt a nyolc év alatt. A tanítónénijük okosan szerette  őket és úgy tanította, a felsős osztályfőnökük pedig keményen fogta a "sokfiús" osztályt.  Persze főleg a felvételiről és a továbbtanulásról  volt szó valamint  a kirándulásról, no meg arról, hogy vegyünk részt az iskolabálon, vegyünk támogatói jegyet stb. 
Én azonban nem megyek és nem veszek, mert haragszom.
Haragszom még mindig, hogy nem járnak oda a lányok ahová kézenfekvő  és kényelmes lenne, ahol otthon éreznék magukat és otthon lennének, ahol név szerint ismerek minden gyereket. Nem járnak oda, pedig szuper az iskola, gyönyörű, új és tiszta és szuper a tanárok egy része is, de van, aki határozottan nem az és ennek ellenére ott van és ezért nincsenek ott az én gyerekeim, valamint másért is, de ez inkább akkor lesz világos ha egy pár sorral lejebb is olvastok még. 
Viola szülőijén életemben először hallottam az iskolaátlagról, az osztályátlagról és a tantárgyankénti átlagokról osztályszinten.
Tudom, hogy ez csak számmisztika, hogy nem ez a lényeg, de mégis jó hallani, hogy fontos, hogy a gyerekek jól tanulnak és jól tanuljanak. Hogy egy tanár büszke arra, hogy jól át tudja adni a tudást a gyerekeknek és megmagyarázza azt, hogy ha nem  megy valami, akkor bizony az alapokhoz kell visszanyúlni, mégpedig úgy, hogy....
Ilyen világban élünk, hogy ez is számít, nem csak az otthonosság, cudar, de ez van. 
Közben elmondták azt is, hogy az ötödik osztály nagyon eleven, de okos és jó nekik órát tartani és most már lehet, akár 45 perceset is, ami az év elején még lehetetlennek tünt! Valamint, hogy szívesen szerepelnek, ezért mindig őket veszik elő, de ez nem baj, mert sikerélményük van és mert elbírják a tanulás mellett is.

Leiláéknál tegnap  voltam.
Alá kellett írni a dolgozatait és hát mulattam, nem kicsit. Lyanuár és társai bearanyozták az estémet, még ha a jegy, amit kapott nem is volt annyira vicces, lyanuáron ugyanis egy fél pont és ezzel egy ötös úszott el, de sebaj :)
Szóval megkövetem magamban Ági nénit, mert a gyerekem tényleg tud oltári marhaságokat írni, főleg környezetből, hiába tudja otthon amit tud, ha nem azt veti papírra.
Azt osztály náluk is ügyes és lelkes és öröm nekik órát tartani, pedig 29-en vannak és a kétharmaduk fiú. Elmondta a tanítónéni, hogy mire hasaljunk rá az elkövetkezendő időben és így is lesz. Megbeszéltük a kirándulást és a farsangot, ahol nem lesz jelmezverseny csak beöltözés és én ezért annyira nagyon hálás vagyok, hogy nincs rá szó!
A nagyoknál meg mozi lesz és bowling a farsang helyett,  ez is szuper.
Szóval az új iskolában kifejezetten jó érzéssel ültem végig a szülőiket, jó lesz ez nekünk, nehéz és teljesítménycentrikus, de hát ezt akartam és úgy gondolom lesz ételme végigdolgozni az előttünk álló éveket.

ő mondta

A fürdőszobában: 
- Anya az ott mi?
- Szellőzőrács.
- Ott jön ki a szellő?

-És akkor tessék elmagyarázni egy 4 évesnek, hogy miért is  van a fürdőkád oldalába építve egy szellőzőrács, mert én nem tudtam. Gy. szerint azért, hogy ha dugulás vagy akármi van, akkor ott be lehet nyúlni szerelni. Én Flórának valami olyasmit mondtam, hogy a párás levegőből lecsapodó víz el tudjon párologni és ne büdösítsen be mindent a kád körül.... ááá ekkora hülyeséget mondtam, de már mindegy:) -

Este tévézéskor: 
- Anya, már bocsi, de szerintem apa kopaszodik:)
- Ühüm, szerintem is.

Reggeli közben: 
- Anya, apának  van mellkasszőre?
- Kérdezd meg tőle.
- Apa neked van mellkasszőröd?
- Igen, egy kicsi :) 

  

Elment Almuska is

Májusban lett volna 12 éves az én szőrös kislányom. 

Régóta tudtuk, hogy beteg, teli  volt daganattal és  nemrég babéziás is lett, de abból sikerült meggyógyítani.

A múlt héten azonban elfáradt, nem akart enni, csak  kézből evett keveset, de inkább csak lefetyelt. Szombaton délután még kijött a többiekkel a hóba, de már nagyon gyenge volt,vasárnap reggel pedig örökre elaludt. Tényleg elaludt, össze volt gömbölyödve a házban és még meleg volt a kis teste, épp csak nem tudott már felébredni. 

A szívem megszakadt egy kicsit, megint, újra, de már számítottam rá és furcsa, de egyszer csak elfogynak a könnyeink ahogy idősödünk, mintha  túl sokszor sírtunk volna.Viola azonban zokogott mint a záporeső és a kicsik is, nagyon. Eltemettük Almát a kertben, egy almafa mellé. A gyerekek elbúcsúztak tőle, megsimogatták, ahogy örök álmát  aludta és dobtak földet a sírjára. Flóra ezt fogadta a legnehezebben, hogy eltemetjük a föld alá, mert nem  baj ha nem él, attól még velünk maradhat! - és erre mit tud mondani, az ember, azon kívül, hogy ez így szokás?

Borzasztó vasárnap reggelünk volt, mert a vidám havas, játékos, közös  reggeli kutyaetetésből könnyáztatta, zokogós temetés lett. 

Almát a nálunk született első alomból választottam magamnak és úgy éreztem, hogy Ivánom lelke benne él tovább,  most már azonban azt sem tudom, hogy vele is mi lesz, ha Alma sincs már...   

Várnak rám a szivárványhídon túl Iván, Brendon, Mollyka, Hugi és most már Alma is a Nagymamáim és a Nagyapám oldalán, ja és ott vannak a cicáink is :) 

- Az a furcsa, hogy bárhányan voltak és mentek már el tőlünk élve vagy halva, még mindig itt vannak velünk, ha becsukom a szemem látom az arcukat a kennel kerítése mögött, vagy azt ahogy kergetőznek a füvön, mindegyikőjüket látom, akik velünk éltek egyszer és még Iván nyüszögő hangját is hallom - ha egy kicsit jobban figyelek - és ez így lesz örökké.  -

cseresznyére vár ...

Glória és Alma a boci szemű:)

Mindig túl sok kiskutyája volt ...

Tökéletes fej:)

Minden gyerek kedvence, a legbújósabb beagle a világon, itt Leilussal van 

Márkó legjobb barátja 

Flóráé is ...

ilyen is volt

Alma és Hugi ... ott várnak

meg ilyen is:)  Alma, Athos, Hugi, Dzsini, Molly, Felhő,Brandon

Ő volt az első kiállítási kutyám, örök másodikok voltunk :)

 

Hűha, hó!

De nagy és tényleg.
A gyerekek boldogok, mindenütt száradó overallok, kesztyűk és sapkák.
Én fáradt vagyok, minden csontom fáj. Lehet, hogy az idő hozta, de az is lehet, hogy csak elég lett a tornából amit huszon napja minden este nyomok, így ma nem fogok, hanem csak sétálok egy hatalmasat a gyerekekkel a hóban már amikor sötét lesz, mert akkor a legjobb.  

Anya, nem tudok elaludni!

Vió után  Márkó is elkezdte mondogatni mostanában, hogy "anya nem  tudok elaludni" én  pedig  nem tudok ezzel nagyon mit kezdeni.  - Soha nem  volt ilyen gondom gyerekként,  csak a terhességek alatt, de hát az nagyon más dolog :)

Van otthon sedatif ( homeopátiás szorongáscsökkentő, alvászavarokra is )  és ha már nagyon nyűglődnek, akkor bevehetnek belőle egyet, de ezen kívül nincs ötletem, így igyekeznek maguk kitalálni, hogy hogy jó nekik. 

Viola azt csinálja mostanában, hogy pontban nyolckor lefekszik, mert szerinte akkor tud elaludni, ha tovább fennmarad, akkor már biztosan nem. Így nyolckor rohan az ágyba és alszik, míg én a mellette levő szobában tornázom, mert az is fontos neki, hogy hallja, hogy a közelben vagyok és ébren. Márkó nem eszik csokit egyáltalán  és édességet se semmit délután, mert szerinte attól nem tud aludni, esténként ha nincs edzése, a szobabiciklit tekeri, de még így is  van, hogy elalszik, majd felébred és órákig csak a tévét bámulja éjszaka, mert nem tud visszaaludni. Az, hogy nem eszik csokit az hatalmas dolog ám,mert imádja, de inkább lemond róla, csak tudjon aludni.

Biztosan a kamasz test idegrendszeri érésével  függhet össze a dolog, de akkor is  rossz érzés, hogy nincs  rá  receptem és hiába biztatom őket hogy próbáljanak relaxálni, az nem nagyon megy nekik.   Ezt is kinövik majd remélem hamarosan, csak gondoltam írok róla, hátha másnál is előfordul és  van valami jó altató módszere.

Ja, és Vió emiatt nem akar menni az "ottalvós" osztálykirándulásra, mert mi lesz ha ott sem  bír majd elaludni és annyira aggódik emiatt, hogy már engem is sírva győzködött, hogy  szóljak a szülőin, hogy ő nem megy. Én viszont nagyon szeretném ha menne, mert jó buli lesz biztosan és már az osztálytársait is megszerette, nagyon kár lenne kihagynia.   

semmi különös

Amikor  így  nem  írogatok, akkor  csak vagyok, semmi különös. 

Márkó  tegnap  kapta meg a bizijét  két négyese lett, nyelvtanból és matekból, a többi ötös. 

Ennek  nagyon örülök, de a lényeg  az, hogy Ő is örül!  Negyedikig kitűnő volt, aztán viszont már inkább csak négyes szinte mindenből, mert nem igen tanult, inkább csak "gatott", most meg felszívta magát a beste kölyke! A lányok bizije még nincs meg, ők most angolból készültek  nagyon, mert szerepeltek egy színdarabbal a suliban. Iskolába csalogató mesét adtak elő angolul a jövendőbeli elsősöknek, Leila  virág volt, Vió pedig feketerigó. A tornaterem dugig volt nézőkkel és a gyerekek élvezték az előadást, ami a kép alapján is érthető, nagyon jól néztek ki szerintem. Még kő szerep is volt és neki is volt egy mondata ő a Vió előtti, szürke ruhás kisfiú :) 

A tornát  gyűröm és szeretem, most  azon töröm a fejem, hogy mi legyen a következő. Az 1200 Kcal -os  diétát  képtelen  vagyok betartani, ami  azért rossz, mert minden áldott nap, azaz csak délután, lelkiismeret furdalásom van miatta, amit utálok. Viszont arra jó ez az egész, hogy odafigyelek arra, hogy mit eszek, bár eddig is, figyeltem, de talán nem eszek úgy összevissza mindent.  

nyomok

Leiláék a háziállatokat  tanulják környezetből, szombaton gyakoroltunk.
A könyv az íróasztalon maradt nyitva.
A macska végiggyalogolt rajta sáros lábbal.
Azt nem  tudom, hogy kintről jött befelé, azaz a gyerekek engedték-e be az ablakon, vagy az udvaron és a házon keresztül egyenesen az ablakba sietett, mert a nyomok iránya megfejthetetlen volt az erős pacásságuk miatt,de hogy ő volt és ott volt az tuti.
/ Amúgy kire haragudjak? A gyerekre, aki beengedte, a macskára,  mert rálépett, vagy a sáros télre? Pfúj globális  felmelegedés, te  vagy a bűnös! /
Most már azt is tudom, hogy a popsitörlő, hiába jó mindenre, a sáros macskanyomokat nem  tudja eltüntetni a környezetkönyv oldalairól, de a piros  színes ceruzás  aláhúzásokat nagyszerűen  elmaszatolja és a vasaló sem tudja semmivel  sem szebbé tenni a lapokat.

Jobban jártam volna ha hozzá sem  nyúlok a sáros mancsnyomokhoz az emlősökön, végül is a macska is emlős és háziállat is, akár gyűjtőmunkának is fel lehetett volna fogni a  dolgot, de így?
Ezt elcsesztem... 

Hogy megy?

Sehogy, tegnap és tegnapelőtt ügyes  voltam, még ma reggel is, de az ebéd* és a maradéka  roma döntötte az akaratomat, de leírtam azt is, szóval ott van  feketén kéken fehéren a füzetemben a bűnöm.
Voltunk viszont kutyát sétáltatni Vióval majd egy órát baktattunk a szép időben és  még  este tornázom is. Ma csinálom a harmadik szintet először, azaz ez a 21. tornás napom. Kíváncsi  vagyok, hogy milyen lesz, mert még bele sem  néztem a videóba sem.
Amúgy  fogyni nem  fogytam,  de szerintem sokat alakultam, legalábbis a  tükör szerint és ez is valami, amúgy is  Norbi is megmondta, hogy az izomsejtek háromszor olyan nehezek mint a zsírsejtek és hát én ezek szerint én baromi izmos vagyok :D

*Gyuszi krumplit sütött tárcsán és  hurkát, kolbászt mellé, én meg zsemlefelfújtat készítettem, amit mindenki nagyon szeret.

dietetikus

Tegnap  voltam dietetikusnál. 

Érdekes volt, bár  én úgy  mentem oda, hogy mit is mondhatna  nekem a diétákról, hisz én már összeolvastam mindent! Ehhez képest  1  órát beszélgettünk, de még  tudtunk volna. 

Azt kérte  tőlem, hogy  vezessek étrendi  naplót és  kb 1200 Kcal-os  diétát kell tartanom  öt étkezéssel, úgy hogy a reggeli és a vacsora 300 kcal, az ebéd 500 és a két nasi egy- egy gyümölcs lehet. A 1200 kcal fele  szénhidrátból kell hogy álljon, így  nem  tilos sem a rizs, sem a tészta, sem a kenyér, csak épp oda kell figyelni, hogy mennyit eszem belőle. Nem kell kifordítani az életemet a sarkából, hanem alaposnak kell lennem és eleinte bizony méricskélnem kell, hogy  tisztába legyek a mennyiségekkel mert pl. a megengedett  5 dkg rizs szárazon kevésnek tűnik, de ha megfőzzük elég.  

Kicsit, azaz  nagyon kétségbeestem, mert elmondta     azt is, hogy az én  extrém mód lassú anyagcserémmel ( pm alulműködés ) mínusz 7000 Kcal -val  ( azaz annyi meg nem evésével ) érhető el 1 kg fogyás.

Az étrendemben tehát napi 300-400 kalória mínusszal kell   számolni és  így fogyok  majd 1 kg-t 1 hónap alatt:( Nahát, ez  nem gyors  fogyás  valóban ... 

Viszont  azt mondta, hogy nem vagyok még nagy bajban, szerinte ha betartom, amit kér menni fog, és nagyon kedves, okos, odafigyelő és optimista volt, míg én egyre jobban kétségbeestem. 

Persze  voltak kérdéseim is, amikre  válaszolt, így  tudtam meg, hogy  a kókuszzsír nem egészséges, Kubában, ahol termelik,  csak a testükre és gépekre kenik az emberek, mert májkárosító, így semmiképp se vegyek, valamint, hogy a Magyarországon gyártott margarinokat nyugodtan lehet fogyasztani, mert bevizsgálják őket a transzzsírsavakra és nem egészségkárosítóak. 

Elmondta még, hogy inkább zsírban süssünk, ha már sütünk, mint olajban valamint, hogy a rántást a főzelékekhez szárazon is el lehet készíteni,  mert valójában nem attól a kevés liszttől lesz hízlaló a főzelék, hanem attól, hogy sok zsiradék kell a rántáshoz.  A száraz rántást este ki is próbáltam, működik! 

Édesítőnek az canderelt és az ezerédest ajánlotta és  felvilágosított, hogy a keményítő semmivel sem kevesebb kalóriatartalmú mint a liszt valamint, hogy ha keményítővel habarunk, akkor  sosem  szabad kóstolni az ételt, mert ha a kóstolókanál visszakerül a levesbe, akkor az azon lévő pici nyál enzimei azonnal elkezdik bontani a keményítőt és attól hígul  fel a főzelék. 

Persze  még sok mindent mondott és  adott mintaétrendet és kalóriatáblázatot is, hogy  a mennyiségekkel hamar  tisztába jöjjek, de a leírtak  voltak nekem a legérdekesebbek.
Ja, a lényeg majdnem lemaradt, március hatodikán megyek kontrollra a naplómmal együtt, szóval muszáj jól csinálnom:) ! 

Most olvastam el

Krikszi ajánlására R. J. Wallertől a  Madison megye hídjait és egy kicsit bele is szakadt a szívem. Nagyon szép  könyv. A filmet már láttam régebben, de teljesen nyilvánvaló, hogy  akármilyen jó is, nem képes elmondani azt, amit a könyv. Talán most majd újra megnézem, de nem biztos, mert annyira jó volt a könyv.
Belül még most is szipogok. 

töretlenül, környezet, a tanítókról

töretlenül

Többen  is  töretlenül hiszünk  még a télben, szülőként meg főleg!
Mondom ezt arra alapozva, hogy miközben  ma reggel langymeleg esőben és hatalmas madárcsicsergés közepette ballagtam munkába, több gyereket is láttam hatalmas hótaposóban iskolába menni.
És igen, valóban nálunk is beszereztünk még időben hótaposókat mindenkinek* - egyedül Márkónak nem, mert neki 44-es kellene legalább és két hét alatt úgyis kinőné- szóval, nem érhet  minket váratlanul
az esetegesen  ránk szakadó hóförgeteg, ha egyszer mégis lesz tél.

*Szerencsére  Viónak már 38-as csizma kellett, így ha használat nélkül kinőné, akkor az enyém  lehet, bár nekem is van és nincs négy lábam, de akkor is, legalább majd egyszer valaki hordja majd ...

környezet

Nem  jön ez nekünk össze, mármint az új iskolában a kitűnőség, még a kicsinek sem.
Ennek  több oka is,  van de az egyik a környezetismeret tantárgy, ahol folyton dolgozatokat írnak, hétköznapi, ismert és jól tudott dolgokból, mégis csak csak "megfelelőre".  Heti egy környezet órájuk van csak a gyerekeknek és ezekre az ismeretekre szerintem ez elég is, de véleményem szerint nem ad megfelelő alapot arra, hogy a 7-8 évesek írásban is jól feleljenek, azaz pontosan azokat a válaszokat adják, amit elvárnak tőlük. Félévre 8 db jegyük lesz belőle! 
Pl. tegnap is írtak egy öt kérdéses röpit és a két lány Leila és a barátnője Viki is megint csak "hibáztak" egyes válaszokban, legalábbis az alapján amit meséltek.
Kérdés: Kinek adod át a helyet a buszon? -  a válaszuk, az idősebbeknek - én ezen már csak röhögni tudtam, mondtam is nekik, hogy nem az idősebbeknek, hanem az időseknek, árnyalatnyi a különbség, de a válasz nyilván nem lesz jó. Ők persze nem igazán értik, hogy miért.
Következő kérdés, milyen tömegközlekedési eszközöket ismersz, sorolj fel hármat? A válaszuk: busz, vonat,  repülő - ebből a második kettőt megint csak nem  fogják elfogadni, hiába valójában jó válaszok,        nyilván nem ezekre gondolt a tanítónéni.
A harmadik, amin nevettem:-  Anya, az is kérdés  volt, hogy milyen  tömegközlekedési eszköz nincs Szegeden, de  nekem először nem jutott eszembe a szó és inkább leírtam, hogy helikopter.
- Mi nem jutott eszedbe???
- Hát, hogy metró, de anya aztán igen, és kiradíroztam a helikoptert és kijavítottam ne aggódj!

 Hála istennek, legalább ezt:) - gondoltam magamban. -  na szóval ezek vannak és hát ezzel nem igen tudok mit kezdeni a nevetésen kívül, így lesz  Leila valószínűleg megfelelő környezetből, amit egyébként valójában nagyon is tud....

a tanítókról

Azt  gondolom, hogy a tanítók  dolga, hogy  szárnyakat adjanak a gyereknek, nem pedig, hogy leszegjék a már meglévő kis kezdeményeket.
Szárnyakat,  amiket majd a gyerek előbb csak próbálgathat, majd ha már ráérez a tudás örömére akkor komolyan használatba is vehet.  A szárnyak a sikerélménnyel, a tudásszomj megteremtésével, az érdeklődési  kör tágításával és az "én ezt már tudom"! örömével  növekednek és erősödnek, de amilyen könnyen növésnek indulnak, olyan  könnyen el is sorvaszthatók.
Négy tanító tanította eddig a gyerekeimet és a négyből  egy  volt csak képes szárnyakat adni, így az a gyerekem, aki olyan szerencsés  volt, hogy ő tanította, ma szárnyal. (Annak ellenére, hogy akkor volt, hogy azt  gondoltam, hogy a tanítónéni lehetne kicsit szigorúbb, mert  nem is ötös az az ötös, de neki volt igaza, megérte ötöst adni! ) Tanul magának, magáért és akar, nagyon akar! A többiek pedig csak próbálkoznak, de nekik nincs olyan bázisuk, nem hisznek annyira maguknak mint a szerencsés gyerekem.

Így az ő szárnyukat kénytelen  vagyok én  növesztgetni, szeretettel, akarattal, néha könnyekkel és nevetéssel.
Ez van.

bandázsolós

Úgy  hittem eddig  a fáslikban és a gumiharisnyákban mint  a ráolvasásban, aztaz  sehogy. Ennek ellenére amikor a barátnőm megemlítette, hogy  a Lidl-ben  lesz akciósan térdbandázs ( sensiplast pro comfort 1499- Ft ), ennél rosszabb már  úgy sem  lehet alapon vettem magamnak egyet, a fájósabb lábamra. Péntek este pedig már úgy  tornáztam, hogy  a bal térdemen volt a bandázs  és éreztem, hogy az jó nekem!
És láss csodát, másnap az addig fájós bal térdem a sok kitöréses  torna ellenére sem fájt, de a jobb, amin nem  volt bandázs, hát attól majd besz.rtam, annyira...  Gyorsan  felhívtam az apukámat, hogy ha  jön ki hozzánk, akkor vegyen még egyet az akciós térdbandázsból és így is lett.
Aznap este már két kötözött sonkával nyomtam a tornát és azóta is. És igen, a bandázs jó és használ,  így én is használni fogom és ajánlom minden térd fájósnak nagy szeretettel, valamint azt  gondolom, hogy  ha ez tényleg működik, akkor még az sem kizárt, hogy újra futni fogok! Hurrá, azaz bandázs banzáj!

belehabarodtam

A  pénteki  kutyamentés egy  rakást kutyakakit sem  ért, mert mire  hazaértem, a puli újra a szomszéd kapuban  üldögélt, de én valami miatt menthetetlenül belehabarodtam, így még  csak nem is bosszankodtam a dolgon.  Talán mert olyan védtelen volt, talán mert olyan csúnya,  vagy mert annyira szerelmes?
Nem tudom, de nekem nagyon bejött.
Másnap felhívott egy ismerős talált beagle ügyben, szerencsére meg tudtam neki mondani, hogy kié a kutya, és valami furcsa  megérzésből rákérdeztem, hogy nem kell-e nekik egy puli, ha már a talált beagle gazdás?
És igen, kellett nekik! A férje régóta szeretett volna egyet a birkáik mellé!
Mi behívtuk az utcáról Kócost lefotóztuk, elküldtem a képét nekik és ma el is vitték és én olyan boldog vagyok, mert Kócos, ahogy én neveztem, csuda jó fej, bújós, kedves, alázatos, szófogadó, parancsra ül és lábhoz jön, pórázon sétál, a gyerekeket szereti, a cicákat sem bántja  és úgy megérdemel egy jó családot!
Azt nem mondom, hogy szép, de ha majd szeretik az lesz!
Remélem nem lép meg és náluk marad...

Hát ilyen:)

ebmese

Most nem " biglis".
Van velünk szemben egy kis  bolt és oda szegődött  a nyáron egy kis szemleszínű, hosszú lábú, kedves pofijú fiatal kan kutya.
A kutyussal nincs sok gond, épp csak annyi, hogy kiszaladgál az autók elé és  félő, hogy egyszer csak valaki nem  tud elég  gyorsan megállni és elüti valamint, hogy aki  fél a kutyáktól, az bizony  nem is megy abba a boltba, no meg a kukazsákok, amiket így csak hajnalban pont a kukásautó érkezése előtt lehet kitenni a kocsibejáróba őkelme miatt....
Egyébként félénk és  fürge kis jószág, nem bánt senkit. Egyszer már sikerült befognunk, de ügyesen kimászott a polgármesteri hivatal kenneléből és újra útra kélt. Szabad lélek, igazi kis csöves kutya, de most  már  társai is vannak,  ami már szerintem is ijesztő.
Enenk az az oka, hogy az egyik utcabeli németjuhász  tüzel, és a sok kérő, vagy hősszerelmes a járdát elállva nap számra  ácsorognak sóvárogva a háza előtt.
Ott van a kis zsemle, egy fekete kócos puli-pumi keverék és egy földszintes  vörös fehér, fröcskölt mintás tacsi mix, valamint  ma már egy gyönyörű németjuhász is.
A kis zsemle mint  tudjuk senkié, de hogy a helyes kis puli sem hiányzik senkinek és a másik kettő sem, azt már nehezen hiszem.
A puli valahogy különösen  közel  került hozzám, mert olyan kis kócos és szerencsétlen és látszik rajta, hogy nagyon szereti a gyerekeket. Többször elkísért minket a boltba is és már Leilus sem félt tőle ( pedig retteg a kóbor kutyáktól, amiót megharapta egy kapun kirohanó puli ) és a gyerekek naponta meg is etették. Az első etetés alkalmával a kutyus csak a táp felét ette meg és eltünt.
Vió mondta, hogy  biztos  szólt a barátjának a kis zsemlének, hogy jöjjön ő is enni, de én csak kinevettem, hogy áááá nem így van. Aztán egyszer csak szólt, hogy menjek nézzem meg! Az ablakon kilesve pedig azt láttam, hogy a puli ül az árokparton és mellette a kis barátja és eszik. Igaza volt Violának!
Ma a hivatalban  pedig rákérdeztem, hogy mi is  van nálunk az ebrendészettel, mert már  nem állapot,hogy  kutyafalka  kolbászol a főutcán. A jegyző  pedig  azt mondta, hogy  a Tappancs átveszi tőlünk, a begyűjtött kutyákat,  de nekünk kell  őket befogni.
Erre  én,  egy éltem egy halálom, gyorsan elindultam a puliért, mert már  nagyon tartottam attól, hogy elütik egy ködös este, hiszen  folyton az úttesten rohangált a szerelme háza előtt.
Így hazatekertem pórázért és tápért, behívtam a kiskutyát, megetettem, rátettem a nyakörvet és elindultunk a hivatal felé. Először nem is  volt gond jött szépen, de aztán amikor rájött, hogy a szerelmét el kell hagynia, megmakacsolta magát. Nagy nehezen rábeszéltem, hogy inkább jöjjön velem, addig hízelegtem neki, míg végre elindult. Meg is  tettünk vagy tíz métert amikor is megjelent a kóbor németjuhász. Ő a potenciális ellenfelet látta a kis  puliban és rögtön fölé magasodott és morogni kezdett. Én  rekedtre kiabáltam magam, mire otthagyott minket és mi újra elindulhattunk. Nem tettünk meg ismét csak pát métert és megint jött a nagy kutya. Ekkor már  nagyon mérges voltam rá, de hiába, nem tágított. A kicsi megadóan lefeküdt, de ez csak morgott rá.  Mit mondjak, az öt perces utat  húsz alatt tettük meg és folyvást  zavartam hazafelé a nagy kutyát, szakadt rólam a víz mire beértünk a hivatalba.
Itt a kicsit kennelbe tettem,  de a nagy kutya bejött a hivatal udvarába is. Szerencsére gyorsan kiderítettük, hogy kié lehet és a gazdiját áthívtuk a suliból, hogy vigye haza, a kis pulinak pedig az egyik közmunkás talált gazdát. így, talán neki is lesz otthona.
Hogy mi ebből a tanulság? Semmi, de mindenesetre sikerült  egy kis eseményt vinni a falu életébe,  ugyanis többen is fül- és szemtanúi  voltak a nagy kutyával  való tusakodásomnak, valamint, hogy egyszer  majd, talán mégis akarok magamnak egy pulit. Eddig féltem tőlük, de ez a kis kan egy tündér és úgy bízott bennem! Remélem  rászolgáltam és jó helye lesz az új gazdájánál.   

májaskenyér

Az előbb volt nálam  egy  ügyfél és májaskenyér  szaga volt. Nem  a szokásos füst, fröccs, mosatlan ruha, mosdatlan test és hidegkocsma szaga, hanem brutális májaskenyér. 
Borzasztó volt, alig tudtam az orromon levegőt venni miközben beszélt.
Mi van, nekem már semmi sem jó?

Ne nézz vissza...

Sok olyan  énblogot  olvasok, aminek a szerzője képes arra, hogy a jelenben és a múltba is visszamenve alaposan és mélyen elemezze önmagát  és ezzel  felfedje és megoldja a jelenlegi  problémáit is. 

Egészen megrázó gyereksorsok  bontakoznak ki néha az írásaikból, az írók pedig ennek ellenére, vagy talán pont ezért, okos, szeretnivaló, sikeres és boldog emberek. Mivel személyesen nem ismerem őket,  csak az írásaikra hagyatkozva tudom úgy ítélni, hogy azok.

Sokáig irigylésreméltónak tartottam a képességüket, hogy képesek mélyen és okosan önboncolgatni és az időbe visszamenve válaszokat találni a ma miértjeire. Valahogy annyira egyértelműnek  tűnt ez a fajta gondolkozásmód, hogy egy időben határozottan kevesebbnek éreztem magam amiatt, hogy nekem nem megy. 

Miért?:

- Felületes vagyok, vagy csak feledékeny? 

- Lehet, hogy nekem sem  volt annyira jó a gyerekkorom, csak én nem vettem észre?  Vagy képtelen vagyok szembenézni vele, hogy mi volt ami nem volt jó és helyes és azért nem boncolgatom? 

-Lehet, hogy nincsenek is sebeim, vagy pont hogy vannak, csak túl fájdalmasak és azért nem nyitogatom fel őket? 

- Az baj ha nincsenek sebeim?

- És az, hogy igazából nem is rázott meg annyira a szüleim válása, vagy valójában igen, csak nem voltam képes eléggé kiakadni miatta? 

-Érzéketlen gyerek voltam, vagy már gyerekkoromban is visszafojtottam volna az érzéseimet? És ez baj?  Emiatt ordítok most?

- Lehet, hogy rámférne egy alapos múltidézés, hogy ma ne ilyen legyek? 

- Mert milyen is  vagyok? 

- Baj az egyáltalán, hogy nem  foglalkoztat az, hogy milyen is vagyok és miért lettem ilyen? 

- Ezek szerint én tényleg ennyire felületes és együgyű vagyok és ha igen az baj? 

Szóval egy ideig valóságos hibának éltem meg ezt, de ma már azt  gondolom, hogy nem az. 

Én így vagyok az az ember, aki. A múltammal és a mindennapjaimmal, amikben akad elég megoldandó feladat, tehát teljesen  felesleges a múlt gondjait is a nyakamba venni és "milettvolnahákkal" gyötörni magam. 

Úgy döntöttem nem nézek vissza egy évnél távolabbra, vagy még addig sem és csak a szépre emlékezem, felszínesen, kisstílűen, egyszerű lélekként, mert így jó nekem, jobb nekem mindenképp, mert hogy ami most  van, az semmiképp sem rossz, csak néha egy kicsit bonyolult.

  

-És mindezt egy kicsit  hisztis, nagyon zilált  reggeli elindulás után, ugyanis Leila kinőtte a néptáncos cipőjét ( egyszerre kettőt is) és ami otthon akadt, az három számmal nagyobb a lábánál, de venni csak holnap tudok neki, így ma abban táncol, mert így akarta.  Hú mekkora probléma, mi? Mint egy hegy! :)-

Kire ütött ez a gyerek?

Nem kérdés, hogy Márkó nyüzsgése kié és az sem, hogy Vió rajzmániája és állatimádata is az enyém. Leila is sokban hasonlít rám, (a hisztizésben nem) és  talán Flóra is hasonlít, leginkább külsőleg a kicsikori önmagamra, de vannak dolgok amik előtt teljesen tanácstalanul állok.

 Ilyen például Leila papír imádata. Kicsikora óta játssza, hogy csomagol, pakol és megy. Telerakja könyvekkel és füzetekkel a táskáit, mert irodásat játszik. Felírótömbbel jegyzetel, leltároz, pakol és blokkokat gyűjt!  Csakis egyedül, csukott ajtó mögött játszik, hosszan elmélyülten, közben  beszélgetve.

Tegnap a kiselejtezett tavalyi számlákból gyűjtött be egy nagy adaggal, azokat szortírozta csillogó szemmel és hatalmas boldogságot okoztam neki, amikor kapott tőlem egy nagy lefűzőmappát is a kincseinek.

Hogy miért furcsa ez? Mert nekem világ életemben papír iszonyom volt, ha  valaki gyerekkoromban vagy akár huszonévesen azt mondta volna, hogy aktakukac leszek, kiröhögtem  volna és elküldtem volna a csudába! Nekem kellett a mozgás, az akció, az élet, nem a papírok! Khmm. ehhez képest végigkísérik az életem a különféle  nyomtatványok, de mindegy.

Volt egy visszatérő rémálmom is, hogy papírhegyek között vagyok egy irodában és ott kell egész nap   dolgoznom, pecsételnem, szortíroznom. Éreztem az orromban a porszagot és az ujjaimban még most is ott bizsereg az a gusztustalan vastagpapíros, "félfamentes rajzlap érzet" brrrr....

A  rendőrségen eltöltött tizenévből az egy hónapnyi iktatás volt egyedüli megrázó dolog, öregedő kolléganőkkel, iktatókönyvekkel és posta hegyekkel huszonévesen összezárva egy merő iszonyat!

Ehhez képest, az ÉN gyerekem ilyeneket játszik!? No jó, az apjáé is, de ő sem egy mániákus papírtologató. Szóval érthetetlen, hogy kire ütött ez a gyerek? Ha nem is tudom, hogy tényleg  kire,  annyi biztos, hogy az illető egy papírmániás hisztigép volt!

Boldog Leila

halad a dolog

Ő inkább rávilágít a dolgok lényegére - utál pakolni:)

színezni viszont szeret ( én ezt is utáltam, unalmas volt ... )

ügyesen csinálja és türelmesen

kipufogó + kocsis dolgok...

  Gyuszinak  kezd  elege lenni a Pegueotból és  tudom, hogy igaza van, mert hiába szép és hiába elég nagy nekünk, ha kezd megbízhatatlanná válni. 

A múlt héten valószínűleg az immobilizer miatt lett kakukk, most meg  a kipufogója lyukadt ki reggel hazafelé menet és ezek csak apróságok, mert tényleg baromi sokat költöttünk már rá. Mondjuk legutóbb épp a gázt tetettük bele, hogy olcsóbb legyen fenntartani.

Szóval attól tartok, hogy ha Gyuszi valóban besokall akkor lesz egy kisautónk, vagy két kisautónk, hogy el tudjon menni együtt is a család otthonról. 

Igen tudom, már hajtogattam itt is, hogy milyen jó lenne nekem egy saját kisautó,  hogy akkor én is  fuvarozhatnám a gyerekeket, meg nem lennénk összekötve Gyuszival, mert most ő hord el dolgozni és  jön is értem, de talán nem is  gondoltam komolyan a dolgot, legalábbis elég komolyan biztosan nem!

A fő baj, hogy én be vagyok tojva a vezetéstől és nem kicsit.

Lehet, hogy egyszer belejönnék, de addigra belehalnék az izgulásba, ha muszáj lenne csinálnám, de most annyira nem muszáj, hogy négy éve semmit nem vezettem, csak kutyát pórázon és biciklit.

Ilyenek  vagyunk mi emberek, van aki vezet és van aki nem. 

Van aki imád  vezetni és van aki annak is örül, ha eljut A-ból B-be ha már muszáj vezetnie.

Amikor Vióval lovagolni jártunk akkor nem volt kérdés, nyilván hajtott a vágy, de az már olyan régen volt!

Na mindegy ez van, remélem  nemsokára  már nevetek ezen a vezetéses parán, amennyiben valóban lesz egy kisautóm, amit muszáj lesz vezetnem. 

Addig is azért izgulok.

Ja, pirosat nem akarok semmiképp  és ezüstöt sem, mert azt alig ismerem meg, annyira sok van  belőlük az utakon :D

Lányok, milyen autóval jártok? Olcsó, kicsi, praktikus, nálunk valószínűleg a Suzuki lesz a befutó. Talán egy régi swift  nekem  vagy Vagon R és Gyuszinak egy Ignis, ami már volt és imádtuk.

Mondjuk azért egy automata váltóért még lelkesedni is tudnék, azzal akár rá is lehetne beszélni a dologra :) 

Tiszta lüke vagyok.

1. munkanap

A dátumot persze már  többször elrontottam, ügyfelek jönnek mennek, nem bánom.

Lefoglalóztam a nyaralást, kitöltöttem a családi adókedvezményes papírt és veszekedtem a SZÉP kártyás ügyintézővel az értetlensége miatt, de megoldottam azt is. Ennél  nagyobb bajom  sose legyen. 

Délután begyűjtöm az  infókat a gyerekektől szülői, ebédfizetés és tisztasági csomag ügyben, aztán szeretnék a lányokkal tanulni és este tornázni menni, és szeretnék még az idén is unalmas hétköznapokat jó sokat ...

Ma

délután  négy órakor még nem  kezdett el sötétedni, és én  úgy örültem neki! Kimentem  kutyázni és  utánam jöttek a lányok egy szál  hosszú ujjú pólóban. Január van, mégsem  küldtem vissza őket kabátért, inkább fociztunk. Flóra kifejezetten  ügyes és mind a két lábával  tudja  rúgni a labdát, Leilus meg rettentő  lendületes és nagyokat nevettünk, nagyon jó  volt és a levegő is olyan simogatóan enyhe!
Aztán amikor ráuntak, átmentek egy kicsit szomszédolni a pótnagyijukhoz, mi meg átrendeztük Márkó szobáját. Muszáj  volt, mert az ágya a radiátor mellé került az utóbbi rendezkedéskor  és nagyon utálta. Egyébként is nyűglődik, kevés neki a mozgás a szünet alatt, rosszul alszik ezért esténként már 10-12 km-t szobabiciklizett, hogy lefárassza magát, de nem volt elég.
Minden gyerekem zizeg, hiányzik nekik a suli és az edzés és,hogy rendesen elfáradjanak testben és fejben is egyaránt. Nem találják a helyüket, vagy röhögve birkóznak, nyúzzák egymást, vagy veszekednek. 
Nem kicsit mennek az agyamra, hanem már nagyon, de azért jó ez így :)

Csak mert idén még nem írtam semmit,

leírom, hogy először a mosógép adta be a kulcsot, azután meg az autó nem indult haza a Tesco parkolójából. Az autó azóta magától elindult miután átvontatták a szervizbe - nyilván megijedt, hogy  valami  fájdalmas  fog  történni vele - , és a mosógép szűrőjéből is kiszedett Gyuszi  egy  zoknit,  de az mégsem megy, így rá  egy komolyabb szétbontás vár. 
Szóval eddig ezt  hozta nekünk az új év, meg napsütést és nem főzést, mert ma maradékot ettünk. Még élvezzük a szünetet és remélem, hogy nem lesz gond a kocsival, mert akkor nagyon  problémás lesz a suliba járás és nekem a munkahelyre való eljutás is ...
Jó pihit nektek is, remélem nem mentetek még dolgozni!