A varrásról

Régen mutattam már saját munkákat, mint ahogy régen is készítettem csak úgy, kedvtelésből olyanokat, amiket szerettem volna. Az elmúlt hétvégén elkapott az alkotási láz, meg némi nosztalgia a "régi szép idők" után, így ollót, tűt, varrógépet ragadtam és órákon át föl sem néztem az asztalomtól, egyszerűen csak azért, mert ilyen kedvem volt. Biztos vagyok benne, hogy lesz folytatás, egyrészt mert jólesett újra varrni, másrészt meg rengeteg gyönyörű anyagom van, amiket bizony kár lenne veszni hagyni.

Ugyanakkor azt is eldöntöttem, hogy kizárólag olyanok fognak ezentúl kikerülni a kezeim közül, amit én jónak látok, olyan ütemben, ahogy kényelmesen meg tudom valósítani. Másik munka mellett csak így működik. Remélem megértitek! Mind fölkerül majd ide a Meska boltomba, az aktuális készletet ott mindig megnézhetitek, válogathattok belőle. A legújabbak tehát itt láthatóak:

 csörgők és pici batyusok tengerész stílusban

 apró batyusok tavaszi tarkaságban

pólyások, mert ti is szeretitek :)

Helló június!

Csodás nyári nappal köszöntött ma ránk június - így a naptári nyár - első napja! Nem is kezdődhetne jobban, igaz?

Elég eseménydús hónap áll mögöttem és előttem is. A műhelyben a sok csíkosság után most egészen új dolog készül, néptáncos szoknyákat varrok kislányoknak. Tartottam kicsit a feladattól, de megoldottam természetesen. Most a köténykék következnek hozzájuk.

A blogon a legnépszerűbbek a nyomtatható kártyák voltak ebben a hónapban (itt és itt). Köszönöm, hogy ilyen sokan letöltöttétek! Remélem tetszett a "célszemélyeknek" is!

Itthon elkészültek a magas ágyások, már nyújtózkodnak bennük a palánták, melegednek a magok. Igyekszem minden maradék időmet a kertben tölteni, ilyenkor már nem is vágyom a házban maradni. (Nem is haladnak bent a dolgaim...) Egyre több olyan új lakójával találkozom odakint, amik eddig még nem bukkantak fel nálunk. Tegnap épp egy szajkó szökdécselte végig a kertet hatalmas ugrásokkal...

És hogy mit hoz a június? Nagy változásokat! Bár nem kerestem, mégis egymásra találtunk egy olyan munkával, amit pont magaménak érzek. Egy régóta dédelgetett vágyamhoz segít közel kerülni. Fordul a kocka és ismét egy hobbiból válhat komoly új hivatás.

Ami azt is jelenti egyben, hogy a boGár krea élete is megváltozik. Kevesebb időm lesz rá mind a varrás, mind a blogolás területén. De nem zárom be teljesen sem a műhely ajtaját, sem a blogot.  

Szívesen fogadom a megrendeléseket, esetleg az elkészítés ideje lesz picit hosszabb. És rendszeresen írom a bejegyzéseket is, csak már nem naponta, inkább hetente egyszer-kétszer jelentkezem majd.

Nálatok hogy telt a május?
Vannak terveitek júniusra?
Vagy a (sulis) év végi hajtás úgyis mindent maga alá temet?

Műhely pillanatok - egy nap a boGár kreánál

Az itthon végzett munka sok előnnyel jár. Ugyanakkor azért van némi hátránya is.  Persze egyértelműen több benne a jó, különben nem csinálnám.
Múltkor elmeséltem hogy is indul nálunk a nap. Most a folytatása következik, jobban mondva az a rész, ami a munkámra vonatkozik.
Nyilván minden nap más egy kicsit, mert igazodnom kell a fiúk napirendjéhez, a megrendelések mennyiségéhez és a saját elvárásaimhoz.

Nagyjából fél nyolctól a munkáé a terep. A laptopon kezdek, így van egy kis időm belerázódni a napi a teendőkbe, közben meginni a kávémat. Először a leveleket nézem át, a blogot indítom, posztolok a közösségi oldalakon, hírlevelet szerkesztek. Ezekkel próbálok hamar, lehetőleg fél kilencre végezni.
Reggeli fénynél szeretek legjobban fényképezni, tehát ilyenkor készítem a termékfotókat is. Ha rögtön nekilátok a képek szerkesztéséhez, feltöltéséhez, természetesen tovább tart az egész. Sok kép esetén, akár az egész délelőttöm a számítógép előtt töltöm.

Ha ezekkel végeztem, irány a műhely! Igyekszem óránként egy kis szünetet tartani, hiszen folyamatosan ülni - akár a varrógépnél, akár a laptop előtt - nem éppen egészséges. Ilyenkor elindítom a mosást, bevetem az ágyakat, végig szaladok porszívóval a lakáson. Mind tíz perc alatt megvan, pont ideális kikapcsolódás és közben az itthoni dolgaim is haladnak. Tiszta haszon! Ha nincs előző napról ebéd maradék - ami azért maximum másnaponként fordulhat elő -, akkor főznöm is kell. Ez is a délelőtti programok egyike, nagyon igyekszem fél óra alatt felrakni főni az ételt. 

Ebéd után ismét a műhelyben dolgozom, hogy mire hazaérnek az iskolából már csak a kézzel varrás, befejezés maradjon. Ezt ugyanis éppen kényelmesen tudom csinálni leckeírás, beszélgetés közben. Az aktuális rendeléseket is délután csomagolom és viszem postára.

Négy-öt után már próbálok teljesen a családra és a háztartásra, tavasztól őszig a kertre is koncentrálni. 

Este a mesélés után ismét a bloggal, ütemezéssel, tervezéssel, hírlevél szerkesztésével foglalkozom, ha nem vagyok túl fáradt (és nem aludtam el valamelyik gyerkőc ágyában). Szeretek mindegyikkel kicsit előre dolgozni, mert ha bármi közbejön, akkor is működnie kell a rendszernek a maga ütemében.

Ahogy mondtam, sok előnnyel jár az itthoni munka. Én osztom be az időmet - persze azért ezt befolyásolják a rendelések és a család ügyei -, azt a munkamozzanatot végzem, amihez épp kedvem van, mindig itt vagyok, ha a gyerekeknek szükségük van rám, közben az itthoni teendőket is el tudom végezni. És épp ugyanezek a hátrányai is. Mivel a munkát akármikor tudom folytatni, folyton ott lebeg a szemem előtt az elvégzendő feladat. Legtöbbször nem tudom megállni, hogy hétvégén vagy pihenés helyett is ezt csináljam.

De szerencsére szeretem, így nincs ezzel gond!

Piros, fehér, zöld

Tegnapelőtt egy nagy kupac nemzeti színű szöszt termeltem mellesleg. De a fő cél egy hatalmas adag kokárda virág kitűző készítése volt. Mivel valóban csak egy napom volt rá, feszített tempóval és egy kis segítséggel lettem kész vele. Még most is látszik az olló nyoma a hüvelykujjamon. 

Ma elvittük Budapestre, már kaphatóak a Várkert Bazár üzletében.

a szösz kupac

a segítség

a(z útra) kész kokárdáim 

Műhely pillanatok - tervezéstől megvalósításig

Érkezett hozzám egy rendelés pingvin figura varrására, amilyet eddig még nem készítettem. Így most meg tudom mutatni nektek, hogyan zajlik egy játék készítése tervezéstől az utolsó öltésig.

Először is képet kerestem hozzá egy valódi pingvinről, természetesen a Pinteresten.

 (Ugye mennyire édes?)

Aztán rajzolni kezdtem, hogy boGár kreás formát kerekítsek belőle. Mivel a pingvin egy viszonylag egyszerű figura, így egész hamar rátaláltam a megfelelő vonalakra.

Ezután elkészítettem a szabásmintáját. A méret adott volt - a végső magassága 17 cm lett - mivel a megrendelés része volt, hogy akkora legyen, mint a korábban vásárolt denevér bébi. Így annak a sablonjából kiindulva alakítottam ki a pingvin szabásmintáját. (Ehhez rendszerint újrahasznosítom a háztartásban fellelhető karton dobozokat - nem is kell jobb!)

Végül kiválasztottam hozzá a megfelelő anyagokat, szabtam, varrtam és meg is született az első pingvin babám. 

Hogy tetszik?
.

Műhely pillanatok - mi készül?

Ezúttal tényleg csak egy pillantásnyit mutatok a műhelyből. Készülök a tavaszi újdonságokkal, de teljes egészében csak akkor láthatjátok, ha már befejeztem legalább nagyobb részben.

Az persze egyértelmű, hogy madaras lesz, de ez eddig sem volt titok. Túl sokat foglalkoztam ezzel a témával mostanában... És az is látszik, hogy új technikát próbálgatok hozzá.

Mit gondoltok mit alkotok éppen? 

Műhely pillanatok - így készül a batyus figura

Múlt héten a pici batyus figurák készletét bővítettem. Közben készítettem nektek pár képet, hogy láthassátok ők hogyan születnek.

Bár a legelejéről csak szóban tudok beszámolni, de igazából az nem is olyan látványos. Miután összeválogattam a megfelelő anyagokat, kiszabom, összevarrom a figurákat. Némi ügyeskedés árán kifordítom az állatkákat. Az első képen már láthatóak is, még lapos állapotukban.

Megvarrom hozzájuk a flízzel bélelt - ettől finom puha - tartókat, ami vagy egyszemélyes vagy három jó barátnak biztosít összecsukható ágyikót (lásd az utolsó képen).

Csipesz segítségével tömöm formára a figurákat, mivel igen kicsik. Gondosan összevarrom rejtett öltésekkel a nyílást az oldalukon. Ilyenkor már nagyon jól néznek ki, örömmel nézegetem őket.

Végül kihímezgetem a pofijukat és már mehet is mindegyikük a saját helyére.

(Mikor leírom egy-egy munkám menetét, olyan egyszerűnek tűnik. Pedig nem megy ám ennyire gyorsan! Habár már rutinom van készítésükben, azért aprólékos munka, sok odafigyelést igényel.)

Az aktuális készlet itt elérhető.

Vannak érthetetlen dolgok

Például ez most pont az. Fel nem foghatom, hogy eddig miért nem jutott eszembe, hogy a batyus kis picurokat bébi formában is elkészítsem?

Volt már cica, maci, nyuszi mindenféle színben, mintával a legkülönfélébb tartókban, de valamiért nem született baba forma. Pedig annyira kézenfekvő, hiszen az ágyikójuk olyan pólyaszerű.

Na, mindegy! Lényeg, hogy most elkészítettem az első párost belőlük. Meglátjuk, nektek mennyire tetszik!

Azért gyanítom lesz még folytatás...

(A batyus állatkákat is töltögetem a héten a boltba, sokat elkezdtem már, hamarosan befejezem őket.)

Mindössze 10 centisek, nagyon aprók.

Figyelitek a kis cuki kunkori tincsecskéket?

Nos? Én vagyok csak nagyon elfogult? ;)

************************************************

A hírlevélre feliratkozóknak már a múlt héten bemutattam őket, így az első darabok még a boltba kerülés előtt elfogytak. Gyorsan pótoltam őket. :)
 Ha nem szeretnél lemaradni semmiről, hogy elsőként értesülhess az újdonságokról, hogy kizárólagos kedvezményekben részesülhess (ezen a héten 10%-os kuponnal), iratkozz fel hírlevelemre!

.

Műhely pillanatok - így készül a cica párna

Nem is tudom, meséltem-e már hogyan született az első párna figurám? Amikor második alkalommal jártam a Család Barát stúdiójában, éppen az alvás, kisgyerekek elaltatása volt a napi téma és azt kérték tőlem, hogy hozzak valamit, ami kapcsolódik ehhez. Bár tulajdonképpen a többi játékom is remek alvós barát lehet, én mégis elkezdtem gondolkodni, milyen újdonságot vihetnék? 

Ekkor jutott eszembe gyerekkorom kedvenc kispárnája. Dédnagyanyámtól örököltem egy általa készített darabot, összesen két huzat volt hozzá. Imádtam, mert nagyon puha volt és ölelni való. Mégpedig a formája miatt: olyan volt, mintha két kispárnát toldottak volna össze rövidebbik oldaluknál, tehát hosszúkás, vékony.

 Ebből indultam ki az párna figuráimnál. Megőriztem a hosszanti alakját, lekicsinyítve akkorára, hogy babusgatható játékként is használható legyen.

 Most megmutatom, hogyan is készítem.

 Kiválasztom az anyagokat a test részeihez - ezt nagyon szeretem - és kiszabom. Kivágom az arcát gyapjúfilcből és kézzel kihímezgetem.

Összevarrom a fej és a test darabjait, majd rákerül az arc és az egyéb rátétek.

Következnek a fülek és az eleje-hátulja összevarrása.

Kifordítás után már egészen felismerhető formája van. Ezt követően kitömöm puha párnává és összeöltögetem a maradék rést.

Máris itt szundikál a kész cica párna.

Társaival együtt elérhető a boltban.

.

Műhely pillanatok - így készül a csörgő

A karácsonyt követő időszakra többnyire megfogyatkozik a készleten lévő figuráim mennyisége és ilyenkor a megrendelések mellett jut időm a hiányzók pótlására. Most a csörgők kerültek sorra. Kedvenc anyagaim közül válogattam hozzájuk.
A fejükben lévő műanyag csörgő - kép bal alsó sarkában - igen strapabíró, kalapács kéne az összetöréséhez - remélhetőleg ilyesmit nem kap egy csecsemő sem a kezébe! Mivel tökéletesen zárt, így mosás során nem megy bele a víz, ennek köszönhetően ugyanolyan szép hangja marad, mint új korában.

 Nap közben összevarrtam, kifordítgattam őket és az esti film alatt megkapták a harmadik dimenziójukat. Másnap délelőtt bevarrtam a lyukat az alsó részükön és kihímeztem a pofijukat.

Közben a nap is rájuk ragyogott az ablak üvegén át. Én is pont így mosolyogtam, mint a brekik.

Végül mindannyian elkészültek, már fel is töltöttem őket a bolt "bébi részlegére" - a csörgős polcra.

.

Színterápia

Pihenésképpen gyapjúval játszom, méghozzá mesés színekben. Hogy mi lesz belőlük, talán sejthető, de azért még nem árulom el. Szeretem, ha az új dolgok szép lassan bontakoznak ki a saját tempójukban, minden kényszer nélkül. Megvárom hát a megfelelő pillanatot, hogy a lehető legkiforrottabb formában kerülhessenek elétek.

De addig is mutatom kedvenc színeimet.

A MŰHELY!

Muszáj volt csupa nagy betűvel és még felkiáltó jellel is. Mert annyira örülök neki, meg annak is, hogy végre olyan állapotba került, hogy nektek is megmutathatom. Nagyjából már sikerült is belaknom, van zene (a régi kazettás mini hifiből, így előszedtem a kazettáimat és nosztalgiázom :)), van tea, párolog az illóolaj és ami ezeknél sokkal fontosabb a műhely szempontjából: mindennek van helye és kézre is esik. És ráadásként még szép is. Legalábbis az én ízlésemnek tökéletesen megfelel.

(Ahogy már mondtam korábban, szüleimnél egy használaton kívüli szobát vettem birtokba, így felszabadult az otthonunk a rengeteg kelléktől és attól a ténytől, hogy anya bármelyik pillanatban képes leülni dolgozni. Most már csak a laptop maradt erre a célra.)

De jöjjenek a képek! A szobába lépve ez a látvány fogad:

Balra rögtön a kincses szekrény, akarom mondani itt tartom a textileket. A kedvenceim természetesen kitüntetett helyen, szem előtt folyamatosan.

Mellette sok-sok fiókban a rövidáru (egyelőre felcímkéztem, amíg megtanulom mi hol van). Itt kaptak helyet a cérnák, hímzőfonalak, szalagok, ékszer alkatrészek, egyéb kiegészítők, természetesen az iroda is és sok fiókban a már kiszabott, jobb sorukra váró anyagok. (Egyik nagy feladatom ezeket kiüríteni, illetve szebben hangzik, hogy mindent készre varrni.) 

Tetején a postázó kosár és a leggyakrabban használt apróságok.

A szép nagy asztalomat (két méter hosszú) igyekszem minden nap végén üresen otthagyni, hogy a következő reggel tiszta lappal indulhasson. Még akkor is, ha folytatom a munkát, nagyjából elpakolok. Szerencsére van még néhány üres dobozom, ami segít ebben.

Az asztal másik oldalán egy másik nagy szekrény a csomagoláshoz, postázáshoz szükséges dolgokat, további alapanyagokat rejti.

Mellette a falra erősítettük a régi cipős szekrényünk egy darabját a fiúk kifestő könyveinek, ceruzáinak. Így ha az oviból, iskolából megérkeznek el tudják foglalni magukat amíg én dolgozom (ha mamáék még nincsenek otthon). Egyelőre ők is nagyon élvezik ezt az új helyet, helyzetet.

Természetesen lett tapéta az egyik falra (elé kerül még egy régi Singer nagyanyámék padlásáról, de az még előbb némi szeretgetésre vár). Szerettem volna kicsit melegebb színeket, de mivel azonnal kellett dönteni és vásárolni - nem volt időm két hetet várni rá - így maradt ez a főként halvány krém színű (majdnem fehér alapú), világoskék, szürke és ezüst mintájú változat. A kis megalkuvás ellenére mondhatom, nagyon megszerettem. Finom, visszafogott és feldobja a szobát. És milyen jól fog esni a nyári forróságban ez a látvány! (Most pedig kárpótol a hó hiányáért.)

Az üresen maradt sarok egy kényelmes karosszékért vagy fotelért kiállt. Én legalábbis így hallom minden nap. (A kényelmes fotel pedig kényelmes székekért. Egész véletlenül színben ugyan passzolnak a szobához a már mindenhonnan kiselejtezett régi székek, de azért előbb-utóbb innen is menniük kell.)

Az elkészült figurák pedig egyenesen a vásáros dobozokba kerülnek. Ezeket rejti a nagy ruhásszekrény az ajtó mögött.

Képek még:

 

 (itt már az új tavaszi díszek első darabjai is felbukkanak)

(sajnos a fényviszonyok ilyen képeket engedtek csak, de már nem akartam tovább várni a fotózással)