Őszapó - avagy amikor a jószerencse kopogtat az ablakon...../Long tail tit....aka when your good fortune is knocking on your window....

Pár éve már, hogy megszülettek a kisfiaim, és amíg itthon voltam velük,  megengedhettem azt a luxust hogy időm legyen olyan dolgokra, amelyekkel teremtek...a blog pihent - téli álmot aludt - de most újraéled, ahogy a bennem szunnyadó kreativitás és pozitív energia. Hat éve, hogy nem osztottam meg itt az ékszereimmel kapcsolatos történeteimet, az inspirációkat az egyes alkotások mögött. Az igazat megvallva hiányzott....hiányzott kiírni magamból mindazt, ami történik és ami hatással van az ékszereimre. De most itt vagyok és remélem örömmel fogadod kedves Olvasó az új posztokat./ It has been a couple of years since my little sons were born and had the luxury to have time for creating activities....the blog has rested - had its winter's dream - but revived so as the floating creativity and positive energy inside me.  

 

De vissza a témához.....bizonyára sokak életét gyökerestől felforgatta a pandémia - az enyém teljesen átalakult. Hogy pontosan milyen pofonokat osztott az élet minden területen - azt itt nem részletezem. Annyi borzalom történt, hogy csodálkozom mennyi erő van bennem - és szinte újjászületve itt vagyok és hálát adok minden pillanatért. Mind közül a legfájdalmasabb annak az embernek az elvesztése, aki tulajdonképen a szüleim helyett nevelt fel és a maga módján, de teljes szívével és önzetlenül szeretett. Én, aki számtalan alkalommal tartott tréninget vezetőknek is változáskezelésről, be kell hogy valljam, nagyon nehezen jutottam túl azon a változás görbén, amit ezen szeretett személy elvesztése okozott. A Nagypapám - Györgyi József, miatta és általa lettem ebben a földi életben olyan amilyen, és erre büszke vagyok. Az érzelmi elfogadás tartott sokáig (könnyek völgyének is nevezik ezt az állapotot - lásd még: Kuebler-Ross) 2014-től egészen mostanáig./ So back to the topic....surely many people's lives turned upside down due to the Pandemic - mine had fallen apart completely. The punches I have suffered from life recently are not subject to further discussion hereby. So many knock-outs have happened - that I am just standing here and looking back, asking how the hell I managed to get over and done with them without breaking down permanently. I wonder how strong these have made me and despite them I am more full with energy and positivity then ever, and I am grateful for every single moment in this life. The worst of all was losing my beloved Grandfather - József Györgyi, who on behalf of my parents had brought me up and in his special own way loved me unconditionally and truely like noone else. I must admit, I could hardly cope with the emotional acceptance of his death - even if I held many trainings even to managers on change management. This 'valley of tears' journey lasted quite long (2014-2021) (see Kuebler-Ross).

 

 

Két hónappal ezelőtt - miután az addigi életem teljesen összeomlott, ültem az íróasztalomnál és éppen valami imafélét mormoltam a Mindenség felé - hogy ugyan segítsen már megoldást találni a problémáimra és meglelni a teljes belső lelki nyugalmamat - amikor halk kopogást hallottam az ablaküvegen. Egy hatalmas fenyő magasodik az ablakom előtt, és folyamatosan érkeznek az ágaira megpihenni vágyó tollas kis barátaink. De ez alkalommal ez a kis pelyhes csoda egyenesen az ablakkeretre röppent és bekopogtatott a csőrével. Könnyes szemmel néztem fel - merthát életem legnagyobb problémáit akartam éppen megoldani - és ezek a könnyek az öröm és hála cseppjeivé szelídültek, ahogy ez a mennyei teremtmény bátran kopogtatott az ablakomon - újra meg újra.

2 month ago - when after my whole life collapsed, I was sitting in my room at my desk - and kind of murmuring a sort of prayer to the higher powers to find solutions and inner piece after all - I heard a knocking noise on my window. There is a huge tall pine tree in front of my window - and there are a lot of feathery fellow who are chosing the have a little rest on its branches time and time again. But this time this marvellous little wonder flight directly to my window pane and knocked in. I was nearly in tears before - how to solve the biggest issues of my life- but those tears transformed into tears of joy and grace to see that this heavenly creature is bravely knocking in again and again. 

Sokszor visszatért, naponta többször is - először azt gondoltam csak a tükörképe érdekli ennyire, amit az üvegen lát, de pár nap múlva már társával együtt repkedtek az ablakom körül.....egészen kezdtem megszokni. Én készítettem az ékszereket, vagy meditáltam, ő pedig napjában többször bekopogtatott, mintha jelezte volna, szia megjöttem, mit csinálsz?/ He returned time and time again- first I thought that it is the reflextion that he sees in the mirror that interest him that much, but then a couple days later he appeared with his companion. I started to get use to this kind company...I made my beadworks or listened to meditaitons, and he flew over to the window pane couple times a day - knocking in saying - hey I am back again.

 

Ez március végétől egészen Húsvétig tartott......rákerestem erre a magatartásra az interneten - de nem sok mindent találtam. Végül meglepő módon orosz nyomra - jelentésre bukkantam (merthát nem kevés orosz vér van bennem) - miszerint ha kisebb testű fehér madár kopogtat az ablakon, az hamarosan bekövetkező nagy szerencsét jelent. Érdekes, hogy a jelenleg lezajló paradigmaváltás csúcs időszakában történt velem meg mindez, amikor olyan szellemi-érzelmi fejlődési ugrásokat éltem meg, amik sokaknak okoztak volna komoly lelki problémákat a befogadóképesség szűkös volta miatt. Ahogy az a lelki tisztulás zajlott, úgy erősítette bennem a hitet ez a kis madár. Pusztán azzal, hogy minden nap rendszerint ugyanazokban az időpontokban bekopogtatott. Már a gyerekeknek is feltűnt és nevetve lesték óvatosan az ablakból, nevet is adtak neki./ These visits went on from the end of March till Easter ....I googled it searching for this specific specie's weird attitude - but barely found anything. Finally an surprisingly I come across a trace in Russian tradition (just saying there is significant Russian blood in me) - saying if a small white bird is knocking on your window it is a sign of great wealth and fortune coming. Interesting that this happened in the peak period if the paradigm shift that is currently taking place, when I have experienced leaps in spiritual and emotional development that would have caused serious mental problems for many due to a lack of capacity in percieving it all. As this sort of spiritual cleansing took place, so did my little bird strenghtened my faith - just by knocking at the same times eevery day. He already showed up to the kids and they laughed as they peeped out carefully not to frighten him, even giving him a name.

 

 

Aztán egyszer csak megtörtént a lelkemben egy nagyobb elengedés.......mintha a legnagyobb gát szakadt volna át bennem átadva helyét valami teljes lelki megtisztulásnak, mélységes békének és bizonyosságnak, hogy minden történés a fejlődésemet szolgálja - és lassan minden a helyére kerül....pontosan úgy, ahogyan az nekem a legjobb lesz. És láss csodát - a madár nem jött többé. Elvégezte feladatát. Naponta többször emlékeztetett, hogy dolgom van itt ezen a földön, és ki kell tartanom, bármilyen nehéznek is tűnik minden körülöttem./ Then all of a sudden there was a greater release in my soul.......as if the greatest barrier had broken inside me, giving way to some complete siritual purufucation, deep peace, and the certainty that everything would serve my development - and slowly but surely everything would fall into place.....exactly the way it will be best for me. And see a miracle - th bird did not come anymore. He did his job. He reminded me several times a day that I have things to do here on this earth and I have to persevere no matter how difficult everything around me seems. 

 

 

Azóta is érkeznek folyamatosan életembe a csodálatos történések, felismerések, segítők......én már rátaláltam az utamra....hidd el, neked is sikerül./ Since then, wonderful events, discoveries, helpers have been coming to my life all the time....I have already found my way...believe me, you will succeed.

 

 

Ez a meghatározó történet ihlette e két nyakláncot, melyekből meditációs csomagok is születtek - segítve Téged, hogy te is rátalálj saját utadra./ This defining story inspired these two necklaces, from which meditation kits were made - helping you find your own way too.

 

Siren - Playing with shibori/ Még mindig shibori - Szirén

Finally I got my long waited shibori silk ribbon from ETSY - long waited, because when I first saw this color combo - I immediately fell in love with it. Unfortunately it was sold before I could buy it and I had to wait nearly 2 month to have the exact same color to be relisted. Then another two weeks for the post to recieve and another two weeks until I had some spare time to create this bracelet. Teal and orange are anyhow my favorite palette with a touch of golden bronze - so when I saw this picture of the silk bundle - my mind whispered immediately - coral fossil and GSHA :D / Végre végre megérkezett a régóta áhított shibori szalagom, amit az ETSY-n rendeltem - régóta áhított, mert amikor először megláttam, azonnal beleszerettem ebbe a színkombinációba. Sajnos elkelt, mielőtt megvehettem volna és csaknem két hónapot kellett várnom, mire újrafestették ugyanezt a színt. Aztán újabb két hét, mire postán megérkezett, majd még ugyanennyi, mire időm is lett megalkotni ezt a karkötőt. A türkiz és a narancs egyébként is örök favorit egy leheletnyi bronzos arannyal, szóval amikor megláttam ezt a selyemtekercset, az agyamban két szó visszhangzott - korall fosszília és GSHA (ez utóbbi a Swarovski aranyfüstös rivolija - a Golden Shadow) 

The idea of using shibori in beadwork comes from Sherry Serafini, and she does great desings - as a real beady master. Yet I saw a few more beadwork with shibori ribbon, and the worst thing some beaders can do is to overembellish the design that is suffocating and covers the soft and shiny curves of the silk. Hard to find the right balance - but in this case less is more. In this play - the silk has the leading role....one should be careful in selecting the proper focal cabochons or crystals to complete the composition, not to overwhelm it./  Az ötlet, hogy a gyöngyhímzésben shiborit is lehet használni, Sherry Serafinitől származik, ő igazi mesterként bánik vele a dizájnjaiban. Viszont sajnos láttam néhány olyan shiboris gyöngyhímzést, ami kevésbé tetszett. A legnagyobb hiba, amit az ember elkövethet - az hogy annyira túldíszíti, hogy elnyomja a selyem lágy és fényes hullámait. Nehéz megtalálni ezt a kényes egyensúlyt, de ebben az esetben a kevesebb több. Ebben a darabban a shibori-é a főszerep, óvatosan kell megválasztani a központi elemeket, kabosonokat, kristályokat, hogy ne elnyomják, hanem kiegészítsék a tervet.

 

I would tell a lie if I say it was easy to work with shibori ribbon. It requires upper intermediate beady skills - it is a very delicate fabric, so slippy - thin and if you punch it once with your beading needle - it leaves a hole.....so you constantly have to watch each stitch, making sure every stitch is final. It was a great challenge - worth the money and the time waiting to arrive. I hope you like it too. / Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű dolgozni a shibori szalaggal. Erős középhaladó szintet követel, nagyon finom, kényes anyag, csúszós, lehelletvékony - és ha egyszer átszúrja a tű, megmarad az öltés helye - szóval folyamatos odafigyelést igényel, hogy minden öltés pontosan oda kerüljön ahol végleges. Mindenesetre nagy kihívás volt, megérte a pénzt és a hosszú várakozást, mire megérkezett. Remélem nektek is tetszik!

Happy New Year!!!/ Boldog Új Évet!!! (english version below)

Sziasztok :) Ezer éve...igaz? Hát nem volt semmi ez az utolsó két hónap :) Átköltöztünk a szépséges új házunkba (igen-igen - végül nem építkeztünk, hanem vettünk egyet - így a válság idején jobban megérte - sokkal jobban - szinte a felébe került annak, amit eredetileg terveztünk). Az utolsó pillanatokig kétségek közt vergődve vártuk a Bank (a Gonosz Bankja...) visszajelzését, először a hitelképességről, aztán az előzetes hitelbírálatról, aztán az értékbecslésről......de végre-végre sikerült :) November 1-től hivatalosan is itt lakunk. A házunkat a rokonok csak várkastélynak és rezidenciának csúfolják, hát mindig is lesznek irigy emberek.....száz szónak is egy a vége - most már elférünk és az igazat megvallva 10 év 43 nm-en nyomorgás után ránk fért, hogy legyen helyünk, főleg a fiúk miatt is - mert hát eccer lesznek ők is kamaszok.

Így a téli zord hidegben nem fotóztam sokat a házban és a ház körül, de ígérem, amint lesz valami érdekes történés, feltétlenül megosztom veletek. Addig is egy panorámakép a teraszról - igen, még mindig Miskolc Belváros :)

Szóval akik ismernek, tudják, hogy kemény időszak van mögöttem, mögöttünk. Július óta 2x dobozoltam be egyedül mindent - először 2 gyerekkel és nagy pocakkal, aztán egy pár hetes újszülöttel - mindezt tökegyedül, minden segítség nélkül. Aztán ahogy beköszöntött a tél - és még mindig dobozokból éltünk, öltözködtünk, beállított a férjem 93 éves nagyapja, hogy ideköltözik, és így is lett.....sejthetitek mennyi szabadidőm maradt bármire.....

A helyzet megoldódott az új évre és lám kezdtem magamra találni. Jutott időm hímezni, adventolni, karácsonyi előkészülni....stb. Bár gyerekfelügyelet híján kénytelen volt a Jézuska interneten bevásárolni szinte mindent.

Nos íme az első kincs - egy örök darab türkiz picassoval - korall fosszíliával - azurittal - régen nekiveselkedtem, de napok teltek el úgy, hogy hozzá sem jutottam. Azért elkészült - talán emlékeztek, megígértem magamnak, hogy nem hagyok torzókat:)

Aztán jött egy nyáron kitervelt és megkezdett zöldség:

Végül pedig egy lila karkötő sok sok bogyóval és Swarival....

Azóta is folyamatosan jár az a "mogyorónyi" (ahogy a férjem szokta mondani....hahaha) - és gondolatban tervezem az újabb darabokat - már csak idő kell hozzá - maxi-sok :)

Persze a leges legfontosabb, hogy egy ilyen kimerítő és megterhelő fél év után a lehető legtöbbet legyek együtt a fiúkkal (Misi, Marci, Máté és Gáborom) - mert az idő rohan és ezek azok a pillanatok, amik nem jönnek vissza soha :) Ezúton kívánok mindannyiótoknak fantasztikusan sikeres és boldog új évet :)

***********************************************

Hi there :) It's been a while ... right? Well, the last two months were the most difficult in my whole life :) We moved to a beautiful new house (yes, yes – finally we skipped builing a brand new one, but bought one - so the crisis worked for us i.e. – we spent almost half the cost of what was originally planned for building). We were struggling of doubt till the last moments expected the Bank’s (the Bank of Evil ...) feedback, preliminary estimations for our credibility, then the valuation ...... but finally-finally :) from 1 st November officially we do live here. Relatives just call it castle or residence – well yeah – there will always be envy people not knowing the exact circumstances and mortgage ....anyhow – after 10 years of living in a 43 sqm flat we soooooo deserve it and great to know that my sons will enjoy themselves and have enough room for everything.

There is not much to show in this foggy cold and harsh wintertime inside the house or around but I promise you, as there will be some interesting stories, be sure to share with you. In the meantime, here is the view from the terrace - yes, it is still Miskolc :)

So those who know me know that there is a tough time behind me, behind us. Since July, I put all our lives in boxes twice all by myself – first time with two children and my huge belly, and then with a newborn baby - all completely alone, without any help. Then, as winter has arrived - and we still lived in boxes, dressed from boxes, my husband’s 93 year old grandpa showed up and moved in for the winter. So he stayed..... guess how much free time I have left for anything else.....

The situation has been resolved with the new year and as you see I began to find myself again. Had time to embroider, had lovely advent and had plenty of time even to prepare for Christmas .... etc.. Although the lack of proper babysitter was forced little Jesus to choose online shopping for almost everything.

Well here is the first treasure - an eternal piece of turquoise Picasso beads - coral fossil - azurite- recently dragged, but days passed without even had the time to touch it. It is finished finally- maybe you remember, I promised myself that I would not leave thorsos :)

Then came here is a very green necklace which were in my mind since the summer:

Finally, a purple bracelet with lots of berries .... and Swarovski rivolis.

I have been continuously planning with my brain - and I keep designing the newer pieces –I only need time - extremely lot of time to realize everything I want :)

Of course, the most important thing after  such a strenuous and demanding half year to spend as much time with the boys (Mike, Marty, Matt and Gábor) as possible – Time flies incredibly quick and these are the moments that do not ever come back :) I wish extremely successful, and Very Happy New Year to all of you :)

Északi Fény / Northern Lights

És itt a következő sujtás nyakék....kicsit lassabban készült el, mert hétköznap lévén a kisfiaimra kellett több energia, de azért nem tartott sokáig:) A kedvenc Labradoritommal, pávakék igazgyöngyökkel és silver shade rivolikkal :) Kicsit bonyolítottam a mintán lévén, hogy még mindig tanulom a technikát :)
Az igazat megvallva még mindig nagyon tetszik :)

And here is the next soutache neckpiece :) Took slightly more time to finish as I had to look after my lovely boys more often, but still did not take long. I used my favourite shades, stones - labradorite, peacock freshwater pearls and silver shade Swarovski rivolis. Pattern become a bit more complex - still learning the technique :) Honestly i am still enthusiastic :)

Tavirózsák / Waterlilies (english version below)

A sujtás technikájával több, mint egy éve találkoztam az EBW-ben. Páran próbálgatták a szárnyaikat, és két zseniális gyöngyös lánynak nagyon jól sikerültek a művei. Az egyikük Anneta Valious, a másik pedig Miriam Shimon.....Az igazat megvallva, maga a technika valamiért idegen maradt a számomra még hosszú ideig. Azt hiszem a textilékszerekkel nem vagyok megbékélve - hiányzik belőlük egyfajta törékeny elegancia és csillogás, ami nekem fontos mind az ékszerek készítésénél, mind a viselendő ékszerek kiválasztásánál. Eltelt egy bő év és nálunk is egyre többen kaptak rá a sujtásra. 

Persze ezért sem siettem el kipróbálni. Nagyon kevesen csinálják igazán precízen és pontosan, pedig a szálfeszességen és az egyenletesen egymás mellett kanyarodó selyemzsinórokon áll vagy bukik minden. Elsőre rettentő bonyolultnak tűnt. Nem a technika (lévén a gyöngyhímzésnél is egyszerűbb az egész), hanem inkább a kacskaringók tekeredésének irányítása - a harmonikus dizájn. Czibulyás Eszter barátnémtól kérdezgettem óvatosan, hogy hogy is kell ezt. Aztán kaptam egy névnapi próbálj ki csomagot hozzávalókkal. :) Fogdostam a zsinórokat, tekergettem az ujjaim körül és rákerestem a neten is, hogy más művészek miket hoznak ki a sujtásból szerte a nagyvilágban. Eszter közben irányítgatott, küldött linkeket, hiszen ő maga is fantasztikus mestere a dolognak :) Köszönöm Eszter - minden a te hibád!!!! :) 

Eszter csomagján felbuzdulva nyakamba vettem Miskolcot és találtam is zsinórokat mind a 4 rövidáru boltban 60-80 Ft/méter áron. Igaz az arany és az ezüst kicsivel drágább, de azt hiszem 115 Ft-ot még elvisel a pénztárcám :) 

Itthon aztán jó 3 hete elővettem őket és nézegettem, de mégsem fogtam hozzá.

Aztán tegnap reggel rámtört az alkothatnék és bár a fiaim nyüzsögtek-zsizsegtek szépen komótosan nekiláttam. 

Bár a hozzávalókat gondosan összefésültem és a kompozíció először papíron kanyarodott - azért menet közben is rengeteget alakult a dolog. Ilyen amikor a terv találkozik a fizikai valósággal. Hol elvesz belőle, hol hozzátesz újabb lehetőségeket.

Rájöttem, hogy a kezdeti idegenkedésemet a textilékszerekkel kapcsolatban kitűnően halványítja a kristályok szikrázó csillogása és eleganciája, a minőségi drágakövek és igényes kellékek arzenálja. Potom 4 óra alatt készült el a mű tokkal vonóval és természetesen nagy műgonddal. :)

Az igazi meglepetés akkor ért, amikor felpróbáltam :) Annyira mesés és elegáns :) Szerintem nem ez lesz az utolsó :)

***********************************************

I met the soutache technique in EBW over a year ago. Some fellow beaders tried their wings and two artists reached a brilliant success in their works. Anneta Valious and Miriam Shimon :)

Actually, the technique was somewhat strange for me for a long time. I think I'm not a great fan of textile jewelry - for me they lack a kind of fragile elegance and glamor, which is important for me in jewelry making and chosing jewelry to wear for myself. More than a year went by and so many people hooked on Soutache in Hungary as well.

Of course, this also explains why I was not in a hurry to try it out. Very few people do it really precisely and accurately, and the tension of the thread as they make those slippy silk cords so perfectly curving together is the main key to the success. At first glance seemed extremely complicated. It is not the technique (being lot more simple than bead embroidery), but directing the curves towards a harmonic design. I asked my friend Eszter Czibulyás about tips and tricks. Then one day I got a little "Try me Out" carepack with soutache supplies. I was sitting at my desk, touching the silk cords, twisted around my fingers and searched on the net, what other artists bring out of soutache around the world. Eszter was very supportive and helpful, sent several links, for she is a master of this amazing technique :) Thank you Eszter -  it's all your fault!! :) Encouraged by Eszter's package I took a trip around Miskolc - and in 4 small shops I found nice braided cords for about HUF 60-80 / m (USD 0,30). It is true that gold and silver is slightly more expensive, but I think HUF 115 (USD 0,50) was still tolerable for my wallet :) At home I gathered all that I was thinking of making something out of  - but it has been nearly 3 weeks ago, and nothing happened. 

Then yesterday morning the feeling/ the need/ the inspiration came finally and even my boys were cheeky and loud I slowly started something. Although the ingredients were combed carefully together and the composition was first turned out on paper - reality changes often a lot of things. When the plan meets physical reality. Where to skip, where to gain new opportunities. I realized that my initial dislike towards textile jewelry was fading perfectly by the sparkle of the glamorous crystals, the elegance of quality gemstones and high quality accessories arsenal. The project took 4 hours in total to realize - yes Ladies and Gents - This is not a Rocket Science!!!!
The real surprise came when I tried the necklace on :) It's so elegant and fabulous :) I do not think this will be the last creation of mine with soutache :)

Napfény íze - Sunshine

Ígértem egy karkötőt :) Mivel szárnyal a fantáziám megint, hamar el is készült :)
Napfény íze...remélem elűzi a borús napokat és mindenkit jobb kedvre derít :)

Happy New Year

It has been a while since I last blogged. Let's say 2011 was an interesting but least happy year in my life. After all I am back and believe that 2012 will be lot more fun and creativity.
The great thing was last year to join a voluntary event helping Miskolc Animal Shelter with professional photos of posh girls adopting those kind friendly dogs. I will blog about this later I promise. Also I will list and share my latest pieces one by one.

The first good thing in this year was to create these pieces for Natasha for her wedding. I hope she will love to wear them on her big day as much as I loved making them. The cuff pattern was inspired by Ann Benson and the collar was designed to match that marvelous bracelet.

Natasha contacted me and we made a co-op process to finally become a real design. Let me know how you like it :)