Hmm..hazajöttünk és itt a sütőtök szezon. Legalább ez, ha már -15fok vagy akár 20fok különbség is lett hirtelen. Szicília olyan...elmesélhetetlen. Hogy hol lehetne megragadni, aztán kerek történetet varázsolni belőle azt nem tudom, de egy biztos, először mondom egy városra/országra, hogy én bizony ide vissza szeretnék jönni, fittyet hányva annak az elméletemnek, hogy kétszer egy helyre utazni önmerénylet, annyi szép hely van még a világban. Igen, csak nem mindegy, hogy még otthon is érzed magad a közegben.
10 nap alatt amit lehetett magunkba szívtunk, vagy leginkább ettünk. Egy tetőteraszos grillezővel ellátott lakásban, a halpiac két utca távolságával maga volt a gasztroparadicsom. Voltunk mi trattoriában is, hiszen azt vétek kihagyni, mégse álltunk fel egy alkalommal se úgy, hogy nah ez igen, nem csak a gyomrunknak szólt, de a lelkünknek is. Egy esetet leszámítva, mikor a házi bor annyira fejbe csapott, hogy nehéz volt egy pillanatra megállapítani merre lesz az arra, de leginkább a haza. Az emberek nagyon közvetlenek és segítőkészek, megdöbbenésemre szó nincs arról, hogy minél több pénzt szedjenek ki a zsebedből. Sőt inkább sok a "kóstoló" és a felejthetetlenül jó olcsó alapanyagok.
Etna, Taormina, Isolabella, lávaköves tengerpartok, szeles 30fok, Siracusa, Catania...ami belefért 10 napba, a legjobb utcai ételek, a legfinomabb dolcék, a legehetetlenebb szardellás fánk és még sorolhatnám, persze a jót:) Rosszat nem ettünk egy félresikerült pizzán, és a furcsa fánkon kívül.
A múlt hét még fél álomvilágban telt el, pedig már másnap indult a munka. Bepakoltam az autóba és két nap előkészület után elindultak a kis tartok a Kistücsöknek Balatonra. Lekopogom az emberek szerették, bár a kapros fehércsokira unszolni kellett az embereket. Aki viszont bevállalta nem csalódott. Kaptam egy két jó tanácsot is, hogy a tartokba építsek bele plusz textúrákat. Ötlet már van, a héten kivitelezem, ha szabad kezet és időt kapok.:)
Most pedig biztos egy sütőtökös desszert illene ide, de a helyzet az, hogy desszertet itthon még mindig alig készítek (persze mutatom majd, meg a recepteket is megosztom). Az elmúlt hetekben inkább hoztam haza, kóstolni, és véleményeztetni. Úgy tűnik a desszertek hivatalosan is munkába álltak. Így az itthoni főzés még mindig mehet a maga, néha rögös útján.
Tavaly valahogy ilyenkor hagytam abba a másik blogom írását a nagy sütőtök szezonba. Onnan is szeretnék idecsempészni egy két receptet, mert még mindig nagy kedvencek, és még mindig a házi étlapon szereplőek.
Ez volt a tegnap esti vacsora, egyenlőre 1:1 az állás, hogy kell e rá póréhagyma csíra vagy sem:
Paprikás sütőtök krémleves pirított húsos szalonnával
2 kápia paprika
4kk édesanyám sósan eltett darált pritamin paprikája
bors
gyömbér
4dl zöldség alaplé
fél sütőtök (kb. 40dkg)
bacon
tejszín
(póréhagymacsíra)
A sütőtököt és a paprikákat megsütöttem. Majd a sütőtököt olívaolajon egy edényben átforgattam, felöntöttem az alaplével, ízesítettem, turmixoltam, és kevés tejszínnel beforraltam. A sült paprikák kockázva kerültek a levesbe. A szalonnából a zsírt kipirítottam, majd ezzel tálaltam.
Most így nézve elég egyszerűnek tűnik, nincs benne semmi csavar. Egyszerű meleg krémleves vacsorára, ami utána nagymamámtól kapott szilvásgombóccal zárult. A sütőtökkrémleves nálam még létezik:
szerecsendiós változatban (néha zsályával)
gyömbéres-négyfűszeres verzióban
rukkolával és parmezánnal
vagy épp paradicsomosan bazsalikommal.
Egy pár tipp, ha már tököt-tökkel eszünk. Tálalásban is lehet játszani, hogy tejjel elkevert tejszínt szifonba töltünk, akár parmezánnal ízesítve, vagy fűszerek infuziónálásával. Hát ennyi:)