Schoppelwolle, Zauberball - az aktuális kedvencem

A Zauberball fonalakat mióta megláttam, nagyon szeretem. És ahogy telik az idő - ellentétben más kapcsolatokkal - az a vonzalom csak fokozódik. Új és új színek, árnyalatok, fonási módok gondoskodnak arról, hogy minden egyes fonalboltos látogatásomkor találjak még egy olyan fajtát, amit korábban nem ismertem. Mondjuk nem minden alkalommal hagyom magam elcsábítani - ezt azért vegyük be a protokollba.
Egy régi sálprojektből maradt valamennyi narancs-lila-vörös fonalam és unalmamban elkezdtem ötszöget horgolni belőle különösebb cél nélkül. Mivel ezeket a színeket csak horgolni szeretem, viselni nem, lakberendezési tárgyban kezdtem el gondolkozni. Most szép lassan növesztem - azóta már új gombolyagot kellett kezdenem - s majd meglátjuk, mekkora lesz. 2 és feles tűvel, mert mazochista vagyok. Ez a relax-horgolásom. Ha semmi máshoz nincs agyam, vagy filmet nézek, csinálok hozzá egy-két kört.

Ez egy olyan hét, amikor két SBS-t mutatok, igaz, már kicsit régebben készült el. A Blaukraut bleibt Blaukraut nevű árnyalatot választottam egy kolléganőm kendőjéhez, ezek a kedvenc színei. Köszönetképp horgoltam, ő látja el ugyanis a gyerekeket nagy mennyiségben német nyelvű gyerekkönyvekkel.

Blokkolás közben jócskán nőtt a kész darab, ami a kendőnek jót tett, a lelki világomnak azonban rosszat. Elkezdtem ugyanis még decemberben a kórházban egy végeláthatatlan kardigánprojektet ebből a fonalból. A kész kardigán képén látszik, hogy nincs blokkolva, sőt, víz se érte. Ez azt jelenti, hogy ha a minta szerint horgolom, akkor csak addig lesz jó a méret, amíg először víz nem éri. Oké, hogy gyapjút nem mosunk gyakran, sőt, igazából csak párában szellőztetünk, de mindig történhetnek balesetek, ami miatt mégis mosni kell. A kardigán sorsa így egyértelmű: ami eddig elkészült belőle, azt bontani kell. Félek, hogy átszámolgatni az egész mintát nem tudnám, úgyhogy most fájdalmas búcsút veszek ettől a tervtől. Na de marad a kérdés: mit kezdek 50 deka, azaz rémsok Zauberball fonallal? Ötleteket hálásan fogadok "Balukraut bleibt Blaukraut" jelszó alatt.

Fonalimpia: pehelysúlyú birkózás (28.)

Egek Egér, Babuska és Fóki Do alvóállatai. Fóki önálló, de Babuska és Egek Egér nem mozdulnak egymás nélkül, össze vannak kötve, amint az látszik is. Eddig osztoztak Fókival egy takarón, mostantól viszont van nekik saját.

Három rózsaszín és egy benzinkék Catania-árnyalatot kombináltam - mind maradék volt. Szívem szerint nagyobbra is horgoltam volna, mégiscsak két állat, azaz egy állat és egy ember takarója, de a kék fonal már nem lett volna elég még három négyzethez.
A Fonalimpián ezzel az új darabbal és három befejeznivaló projekttel indultam - az első versenyszámot, a pehelysúlyú birkózást ezennel kipipáltam.

work in progress

És most nemcsak erre az asztali futóra gondolok, hanem úgy általában az életemre.Tudom, tudom, én választottam, mégis néha kívánnék magamnak egy napot vagy mondjuk kettőt, amikor semmi nem történik, semmi nem megy tönkre, senki nem esik le sehonnan és nem önt rá valamit  - lehetőleg forrót - magára, nem kell költöztető dobozok aljából csecsemőkori fényképet előbányászni és nem termelődik több szennyes egy nap, mint amennyit ki tudok mosni. Hogy emellett még lakberendezni is kellene, mely tevékenységhez sajnos az ikea személyes meglátogatása is hozzátartozik - hála a csigalassú netnek, amivel képtelenség online kiválasztani a cuccokat, na erre már gondolni sem akarok.

 Azért egy fix pont van, hogy ez a terítő majd egyszer a narancssárgára hangolt nappaliban lesz kontrasztszínfolt. Ahogy a következő két képen látszik, teljesen véletlenül sikerül megoldani, hogy látható átmenet nélkül a terítő egyik fele zöldeskék

 másik fele pedig narancsos hatású.

 Most már a szegély készül, de mert elég hangsúlyosra és szélesre tervezem, a befejezése még akár heteket is várathat magára.

Ez pedig már az első számú baktusom, a fényképen pedig a szép színátmeneteken kívül a perspektíva törvényszerűségeit is megcsodálhatjuk.

P.s.: azt hiszem, hosszú évek óta - vagy talán életemben - először egy olyan karácsonynak nézünk elébe, amikor egyetlen saját készítésű ajándék sem lesz a fa alatt. Még szoknom kell a gondolatot, hogy valószínű így is zavartalanul tovább fog folyni az élet.

2011 - Az erdők éve

 Ezekről a színekről nekem egy fenyőerdő jut eszembe - mondjuk november végén, amikor a tűlevelek sötétzöldje is színnek tűnik a lombhullató fák csupasz ágaihoz képest. Az, amikor reggel jó sokáig köd van még és minden szín tompa.

Egyszerű szegély, amely cikkcakkos hatása miatt még fiútakarók szegéséhez is elképzelhető. A láncszemközökbe: rp, félp, erhp, félp, rp. A sarokba pedig rp félp, erhp, 2 krhp, erhp, félp, rp. Ennyi az egész.

Ősz

Szabálytalan terítő lépésről lépésre

Ti is szoktatok bosszankodni az olyan mondatokon, hogy "horgolj ágytakarót maradék fonalakból"? Amikor egy ágytakaró alsó hangon egy kiló fonalat emészt föl, és csak a körbehorgolásához kell színenként egy-két gombolyag, akkor igencsak elszállt gondolatnak tartom, hogy valaki maradék-felhasználás céljából akarjon ágytakarót horgolni. Hacsak nem egy fonalnagyker maradékait akarja eltüntetni, természetesen.

Nekem most nagyjából 5-6 szín maradékai állnak a rendelkezésemre, a legkevesebb negyed gombolyag, a legtöbb másfél, szóval a lehetőségeim korlátozottak. De arra gondoltam, kijöhet egy kis futó a gyerekszoba egy alacsonyabb szekrényére. Hátha ez később visszatart attól, hogy oda halmozzam az összehajtogatásra váró ruhákat. (Éljen a lakberendezési realitás!) Meg amúgy is lakik ott egy királykisasszony, aki örülni fog a rózsaszín-lila dekorációnak.

A maradékok különböző mennyisége miatt szóba se jöhet egy szabályos terítő - falra másznék, ha a harmincadik négyzetnél derülne ki, hogy elfogyott az egyik kulcsfontosságú szín és már nem is gyártják. Szóval marad egy szabálytalan. Hogy készül?

1. Először találomra készítettem különféle nagyságú négyzeteket. (A felső képen látszik, hogy a minta sem egyforma.)
2. A két kisebbet egymáshoz horgoltam, aztán a két kisebbet az egy nagyobb oldalára.
3. Az így kapott téglalapot két körrel, két színnel körbehorgoltam.
4. Hozzámértem a befedendő szerkényhez, és kiderült, hogy még egy kicsit szélesebbnek kellene lennie - azzal együtt is, hogy a legvégén is lesz még pár kör. Ezért a két kis négyzet oldalán három sort horgoltam három különböző színnel. Az eredmény kb 18x26 centi.

Ez így egy blokk, hasonló ad hoc ötletektől vezérelve fogom a következőt is készíteni. Természetesen beszámolok majd - addig is velem tart valaki?

Szélminta horgolt terítőhöz, takaróhoz

A nyaralás nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztem - a leggyakrabban hordott ruhnák a vízlepergető túradzseki volt polárbéléssel, és néha még így is fáztunk. Így aztán abból a fantáziaképből, hogy "amíg a gyerekek a kertben rohangálnak, én békésen horgolgatok egy padon", nem sok valósult meg. Azért a két horgolásból és a két olvasásra elvitt könyvből egyet-egyet befejeztem. Azaz már csak a fonalvégek levagdosásának egy része és a formára szárítás maradt, de majd erre is rászánom magam egyszer.

A szélminta szokásosan az ahogy esik, úgy puffan, lepjük meg magunkat elve alapján készült.
1. Az összehorgolt négyzeteket először körbehorgoltam egy sor kontrasztos színű nagyimintával. (három egyráhajtásos pálca az előző sor lukas részébe, majd egy láncszem. A sarkokon a nagyimintánál szokásos 1 pálcacsoport, három láncszem, egy pálcacsoport a sarokba.)
2. Ezután két sor rövidpálca következik más-más színnel. Amire érdemes figyelni: akkor nem hullámosodik a széle, ha a 3 pálca egy láncszemre, ami összesen négy szem, csak három rövidpálca kerül. Nem kell a szokásos módon fogyasztani, egyszerűn csak az egyik szemnél úgy tenni, mintha ott se lenne és nem kell beleszúrni.
3. A következő kör ismét más színnel: Két egyráhajtásos pálca és két láncszem, amivel átugrunk az alatta lévő sorban két pálcát. A sarkokban bűvészkedünk (hacsak nincs olyan szerencsénk, hogy pont a sarokszemre jön ki egy kétpálcás egység.), azaz igyekszünk úgy alakítani, hogy a sarkot körülölelje két pálcacsoport, és ha úgy látjuk szükségesnek, akkor kettő helyett három vagy négy láncszemet horgolunk a sarokhoz. Éljen a spontaneitás, a lényeg, hogy szépen kifeküdjön a terítő.
4. Ez az utolsó sor, úgyhogy jól gondoljuk meg, milyen színt választunk, ez eléggé meghatározó az összkép szempontjából. Sötétíteni vagy világosítani akarjuk az összhatást? Élénkíteni vagy semlegesíteni?
a minta pedig: Az előző sor két pálcája közé hat egyráhajtásos pálcát öltünk, ezzel alakítjuk a kagylómintát. Amikor ez kész, a következő két pálca közé horgolunk egy rövidpálcát. Ezzel azt a hatást érjük el, hogy az előző sor pálcái egyszer V alakban szétállnak (a kagylóknál), egyszer pedig egyenesen maradnak (a rövidpálcáknál). A sarkoknál két módon alakulhat a minta, lehet, hogy úgy jön ki, hogy a kagyló kerül a sarokra, de az is lehet, hogy a rövidpálca. Nekem lett három ilyen, egy olyan, és bár ez minden, csak nem szimmetrikus, az összhatás szempontjából nincs jelentősége.

Ha pontosításra van szükségetek valahol, csak szóljatok!

8x4

8x4 darab kör a négyzetben összehorgolva, most már csak a kedvenc részem jön, a szegélykészítés. Legközelebbi jelentkezésemkor előreláthatóan kész terítővel és kisimult, világoszöld idegekkel jövök. Azt is kiderítem, hogy valóban léteznek-e lila tehenek. Addig is minden jót, de főleg jó időt mindenkinek :)

Ki játszik?

Fehér alapon mindenféle vidám színek, egyszerű, de nagyszerű hagyományos granny minta narancsos-fehér szegéllyel. Ha akarom, játékbabák takarója, ha akarom pici asztalkára vagy komód tetejére terítő, méretei: 36x27 centi.
Egy apró köszönet azért, hogy érdeklődésetek minden személyes hullámvölgy ellenére majd 5 éve benntart a blogírók körében. Ebből az öt évből persze korántsem minden blog nyilvános, és voltak mindenféle újrakezdések meg törlések, meg minden, mi ezzel jár. De hogy még mindig tart és hogy mostanában újra nagy kedvem van blogolni, azt elsősorban nektek köszönhetem, akik időnként idekattintotok, hagytok egy-két kommentet, írtok mailt és küldötök képet a horgolmányaitokról, kérdeztek fonalboltokról és mintákról. Nagyon köszönöm!

A játékszabály pedig mindössze ennyi: aki szeretné megnyerni a többfunkciós granny terítőt-babatakarót, az hagyjon itt vagy a vonatkozó FB oldalon egy kommentet. Szerdán, márc. 31-én sorsolok, s ha gyorsan megkapom a nyertes postacímét, akkor április első hetében Magyarországról adom fel a pakkot, azaz villámgyorsan meg is érkezhet a szerencsés nyerteshez. Auf die Plätze, fertig, Feuer, los! (Bizony, odáig jutottunk, hogy már a gyerekek tanítanak engem németül. Ez az előbbi azt jelenti: elkészülni, vigyázz, kész, rajt!)

Half granny kendő tavaszra

Ezt a kendőt én nem akartam. A világosabb zöld (nem ennyire sárgás, mint a képen) és a barna fonalakat (Rowan, 100% gyapjú) egy másik projekthez vettem, amit úgy képzeltem el, hogy egy szabályos rész után freeform befejezése lesz. Hosszú hónapokig kerestem a hozzá illő színű fonalakat, s amikor végre megtaláltam, a fonalak önálló életet kezdtek élni.

 A kékből (fajtáját nem tudom, összetétele fele-fele gyapjú és akril) szintén egy freefrom sálat kezdtem el nagyjából tavaly ősszel. Úgy terveztem, hogy kipróbálom azt a fajtát, hogy csak a minta freeform, viszont az egész egyfajta fonalból készül. Nem volt éppen rossz, de jó sem, szóval félretettem, és ahogy telt az idő, úgy lettem egyre biztosabb, hogy olyat horgolni, ami nem az igazi, nem éri meg.

Aztán valahogy egymás mellé került ez a három fonal, magukhoz vonzottak egy 3,5-es horgolótűt és engem, maguk elé képzelték a tavaszi barna bársonyzakómat, és elkezdtek half granny minta alapján kendőformát ölteni. Egy idő után azért engedtek beleszólni is a folyamatba, akkor kapcsoltam be a sötétebb zöld fonalat - ami igazából LEGO-zöld. Szerintem használt a kendőnek ez a negyedik szín.

Hát így történt meg ez az eset. Hogy lesz-e hozzá sapka, azt még nem döntöttem el - talán engedné a maradék fonalak mennyisége, de nem tudom, hogy akarok-e csíkos sapkát. Kötve talán még elmenne, horgolva kicsit túl soknak érezném, viszont még sosem kötöttem sapkát. Most légy okos.

Mi lett belőlük

Valamikor, még a blog előtti időkben elkezdtem horgolni egy nyári felsőt. Ez még abban az időben volt, amikor bár a szülés alaposan megváltoztatta az adottságaimat, azért erősen hittem benne, hogy mindez csak átmeneti, és hamarosan pont úgy fogok kinézni, mint azelőtt. Felpróbálás után évekre jegeltem a darabot, hiszen világos volt, hogy ez a fazon kizárólag 48 kilós énemen lenne hordható. Mostanra pedig eljutottam addig a pontig, hogy felbontottam az egészet, majd újraalakítottam. Lett belőle egy kis spirálmintás későtavaszi sapka 1 éveseknek és egy granny mintájú közepes méretű vállkendő. Egy elhúzódó projekt kipipálva.



A másik mostanában készült darab sem annak indult, ami végül lett belőle. Egy boleroféleséget akartam készíteni, aztán időközben egyszerre lépett fel a fonalhiány és annak konstatálása, hogy elméletben jó volt ez a színpárosítás, de nem tudnám túl jól kihasználni. Úgyhogy - mert sok mozgásterem nem volt a rózsaszín és a vajszínű fonalak rohamos fogyása miatt - meghagytam úgy téglalapnak, ahogy volt, és körbehorgoltam egy másik rózsaszínnel és egy szürkével. Azt hiszem, a másik rózsaszín csík teszi szerethetővé. Anélkül nagyon szimpla lenne. Pont az ilyen apróságok kitalálását szeretem legjobban a horgolásban. Második elhúzódó projekt is kipipálva, hurrá!

Lazacfonal, Baba szappan és nosztalgia kendő

Vannak hetek, amelyek mintha elmaradnának - a múlt heti esőzések nem épp serkentőleg hatottak a hangulatomra és munkakedvemre. A korábban elkezdett horgolásokra ránézni sem volt kedvem egészen tegnapig. Akkor viszont sikerült befejeznem egy kisebb és egy nagyobb falatot.

A Baba szappan csomagolása ihlette ezt a kis sapkát - ő a kisebb falat. Bővebben a Meskán.


A nagyobb pedig egy nagyimintás kendő, ami még nagyobb akart lenni, de egyszerűen nem jutok el már hetek óta abba a fonalboltba, ahol ez a rafinált barnásrózsaszín árnyalat kapható.


Halogathattam volna tovább a befejezését, de úgy voltam vele, hogy amilyen idő van és amennyire fáj a torkom, sürgős szükségem van egy laza pamutkendőre. Így pont akkora, hogy háromszögletű nyaksálnak vagy gyerek vállkendőnek megfelel. Egyébként deklarált cél is, hogy ezt a kendőt mindketten hordhassuk: Doresz a franciás kabátkájához, én meg egy tompa szürkéslila blézeremhez, meg otthon bármihez torokfájós napokon.

Végül pedig a lazac- vagy korallszínű festett fonalamról is mutatok egy képet.

Az összehasonlítás kedvéért ráfényképeztem az épp aznap rajtam lévő piros-fehér pöttyös felsőmet is, azon lehet látni, hogy mennyiben tér el a normálpirostól. Ahogy az már lenni szokott, a gombolyagon belül többféle árnyalatra festődött, vannak egész halványak és nagyon élénkek is. Ha megtanulok valaha kendőt kötni, akkor annak ez a fonal lesz az oka.

harsogó színek

Eldöntöttem, hogy méltó jövőt építek egy tucat gyönyörű, színes maradék pamutfonalnak. Ha már sapkák nem lehettek szegények - mert ennél szebb sorsot aligha képzelhet magának egy gombolyag Catania - legalább lépjenek elő párnahuzattá.



Erre természetesen még várni kell, de türelem és nappali fény rózsát terem. Igen, nappali fény, valahogy lámpafénynél képtelen vagyok a színeket normálisan összepárosítani, így ezzel a projekttel csak hétvégén tudok haladni.