WIPszerda: narancseper nyakláncok

Márciusban eltöltöttem vagy 25 órát vonaton, úgyhogy volt időm bőven utazáskompatibilis projektekre. Ilyen például a Narancseper nyaklánc: egyetlen tű és egyetlen gombolyag fonal elfoglaltságot ad néhány órára, nem foglal sok helyet és igazából nem lehet elrontani. Na jó, de, lehet - ha a tűméret és a fonalvastagság nem találtak szerencsésen egymásra. Ezen a körön is túl vagyunk, most már tudom, hogy a Catania ehhez a technikához hármas tűt szeret, nem pedig 3,5-est, mint ahogy máskor, a Drops Cotton Light pedig 3,5-est a szokásos négyes helyett.

A bordó Narancseper a múltkori blogjátékra készült Rudajaskolka részére. De mert nekem is igen megtetszett, elkezdtem egy okkersárgát magamnak is, meg egy kedves családtagnak egy lilát.

Vicces egyébként, hogy bármennyire ugyanúgy készül, azért soha nem lesz egyforma alakja kettő ilyen hiperbolikus horgolásnak, azaz minden darab meglepetés. Az meg a második meglepetés, hogy vajon mennyi időbe telik majd, amíg felvarrom a szerelékeket - tudjátok, ez az én gyenge pontom.

Szürke és fehér statement nyaklánc

Ahogy ígértem, mutatom a második nyakláncot, ami a PIF játékra készült.

A medál 100% freeform horgolás. Kipróbáltam, milyen mindössze három színnel, ugyanolyan minőségű (Catania) fonallal freeformot létrehozni. Korábban sokszor játszottam a fonaltextúrával, de ennyire kicsi darabnál nem érvényesült volna egy szőrösebb jellegű fonal. Meg valahogy egyből azok a hosszúszőrű fekete kardigánok jutottak eszembe róla, amikben a legjobb nő is úgy néz ki, mintha kutya volna – ezt a hatást pedig mindenképp kerülni akartam.

Végül használtam bogyókat, 3D horgolást, surface crochet és bullion stich technikákat. A nyaklánc része egyszerű fekete fémlánc, ennél többet ez az amúgy is feltűnő medál nem viselt volna el. Oldalról nézve látszik, hogy milyen izgalmas hatást ad pusztán néhány láncszem, amit a már meglévő horgolásra öltögettem spirál alakban.

Az ékszerkészítés egyébként olyan terület volt eddig, amivel szemeztem-kacérkodtam, de pont az apró babrálós részek miatt – egy öltés itt, két szerelék ott – nem nagyon mertem nekiugrani. Néhány franciacsat, néhány kitűző készült ugyan, de olyan nyaklánc, amelyben ötvöztem volna a horgolást és a gyöngyöket vagy egyéb ékszerkészítési technikákat, még eddig soha. Ez a PIF ajándék a legutóbb mutatott nyaklánccal együtt tehát sokszorosan kihívás volt és örülök, hogy sikerült leküzdenem néhány mumusomat. Most alig várom, hogy folytathassam, és azt hiszem, a következőnél a színekben is tobzódni fogok. 

Neonszínű tartó kihúzófilceknek

Vasárnap egy hirtelen rám szakadt üres délutánon hirtelen felindulásból elkezdtem szortírozni a fonalak között. Találtam néhány neonszínű maradék Cataniát - vagy hasonló pamutfonalat, amelyekről rögtön eszembe jutottak a vadiúj kihúzófilcek, amiről rögtön eszembe jutott egy félretett üres doboz, onnantól pedig nem volt megállás.

 A behorgolt konzervdobozból készült ceruzatartók nagyon tetszenek, de eddig minden próbálkozásom vérfürdőbe torkollt. Gőzöm nincs, hogy szedik ki mások az éles belső fémrészeket, nekem már a konzervdoboz elmosásakor vérezni szokott a kezem, pedig becsszó vigyázok. Viszont a kívül papír, belül alufóliával bevont levesporos doboz ebből a szempontból is tökéletes, nincsenek éles peremek, a mérete pedig arra predestinálja, hogy kihúzófilceket tároljanak benne.

A horgolt bevonat úgy készült, hogy horgoltam egy négyzetet. A kezdő láncszemkörbe 16 erh pálca, a második körben a sarkokra öt pálca, a többi szembe egy-egy. A következő körökben pedig mindig az öt sarokpálca közül a középsőbe öt pálca, a többibe pedig egy-egy. Amint a képen is látható, itt csak három körre volt szükség. Hogy a téglalap formához eljussunk, ezután a négyzet két szemközti oldalán kezdünk el csíkokat horgolni. Nálam egy csík kettő darab erhfp-ból állt 14 szem felett. Én szimmetrikusan rendeztem el a csíkokat, de természetesen ez nem kötelező. Amikor pedig elértem a szükséges hosszt, összehorgoltam a két oldalt. 

 A gyűrű egyik oldalát ezután - ami később a tartó aljának oldalára került, körbehorgoltam ráksorral. A ráksor kicsit összehúzza, szűkíti a horgolt kelmét, így amikor ráhúzza az ember a tartóra, akkor nem csúszik fel a horgolt rész.
A felső szegélyre egy sor rövidpálcát horgoltam.

 Így néz ki hátulról. Szinte sajnálom, hogy ezt a részt csak ritkán láthatom.

És szerintem igazán jól passzol a kihúzófilcekhez.
És ami a legjobb: olyan gyorsan elkészült, hogy utána még tovább folytattam a fonalrendezést, és így szőrös szívvel kiszelektáltam rengeteg értelmezhetetlen mennyiségű maradékot és horgoláspróbát, valamint az iskolai kézimunkaszertár részére is összeraktam egy takaros kis csomagot, így összesen több, mint 800 grammal kevesebbet nyom az itthoni készlet. A felszabadult helyre pedig az utóbbi időben összegyűlt, eddig csak a kanapén tornyosuló könyveket raktam el szépen rendszerezve. Azt hiszem, ennél többet nem is nagyon lehet kihozni egy napból, amikor egy hirtelen jött gyerekbetegség miatt kellett otthon maradnom.

Hello, tavasz!

Lassan itt van, még akkor is, ha nem a napsütésről, hanem a tavaszillatú esőről és a frontfejfájásokról lehet felismerni. Na meg arról, hogy véget ért a márciusi UFO-takarítás, amelynek keretében végre befejeztem ezt a terítőt. Vegyes 100% pamut fonalakból készült és azon kívül, hogy a két szélén ugyanolyan ritmusban mennek a csíkok, nincs benne semmi szabályosság. Amolyan "ha nincs agyam semmi másra, horgolok hozzá pár sort" projekt volt.

Waiting for Spring Girls' Hat

 Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy teszthorgolhattam Agneta sapkáját.
Az első nekifutáskor azonnal kiderült, hogy Magyaroszágon is vannak dialektusok, mi több, horgolási dialektusok, és hogy amit én rövidpálcának ismerek, azt Agneta kispálcának nevezi, viszont nála is van rövidpálca, mégpedig az általam egyráhajtásos félpálcának nevezett szem. Ennyit tesz, hogy valaki angol vagy német nyelvű minták alapján tanult-e horgolni és hogy Magyarország melyik táján él.
Viszont a fogalmi tisztázás után másodjára sikerült a megfelelő módon meghorgolnom ezt a remek mintát.

 Catania fonalat használtam hozzá és 3,5-ös tűt, és minden erőmet bevetve megpróbáltam nagyon lazán horgolni - és igen, sikerült 7 éves méretet elérnem, sőt, picit még laza is a fejtetőn.
Mivel van benne türkiz, nagy a boldogság, és Donak van egy újabb tavaszi sapkája. Az én kedvenc árnyalatom ebben egyébként az a barna, amiből a szegély van és a menta.

A mintáról egyébként még annyit, hogy üdítő kivétel: minden lépés pontosan van leírva, minden szemszám kijön úgy, ahogy az a mintában szerepel. És ami a legjobb: nagyon egyszerű technikailag, mégis annyira feldobja a két kagylós minta. Kezdőknek is nagyon egyszerű és biztos sikerélmény szerintem, nagyon ajánlom.

Jégkristály in progress

Törtfehér, zöldesfehér, bézs, menta, türkiz, halványbarna csíkok szabálytalan sorrendben. Ha már kint nincs értékelhető mennyiségű hó és jég, legalább az étkezőasztalon legyen egy kis tél-illúzió. Ez a terítő volt az ihletadó - ahogy látszik, pont egy év után lett spontán módon kedvem ennek az egyszerű mintának az ismétlésére. Csupán apró játék a színekkel, semmi gondolkodás, semmi technikai kihívás - pont ahogy egy téli estén tökéletes.

Freeform sál (43.)

A múltkori wrap végül sál méretű maradt, de most azt mondom, hogy kész. Freeform holmit mindig olyan nehezemre esik befejezni, mindig nyitva marad a fejemben, hogy hátha lehetne még cifrázni valahogy. Most az tartott vissza leginkább, hogy minél inkább haladt a projekt, annál inkább látszott, mennyire nem a Catania lenne a megfelelő fonal, vagy ha mégis, akkor nem hármas tűvel. Nagyon szoros és nem annyira hajlékony, mint azt egy sáltól elvárnám. Ezek a kritikus pontok, de azért nem ez a lényeg. A végeredmény tetszik, az meg külön nem tervezett öröm, hogy van egy hozzáillő sapka is készleten, így kész az (egyik) őszi együttes Do-nak.

Ez a két pálca, két lsz, két pálca idén a kedvencem, még a freeformba is beslisszol.

Picit olyan az egyik vége, mintha madárfej lenne.

Egyszerű, de szerintem nagyon jó szélminta. A lila sor csak rp-lsz váltakozása, a mintát az adja, hogy minden második pálcát mélyebbre öltöttem.

Van fordos és kagylós szegély is.

És hogy a fonalat ne kelljen elvágni, átvezettem egy 3D felületrajzzal.

 Majd azért az eredeti mintát is meghorgolom valamikor, de biztos, hogy vékonyabb fonalból, talán valami gyapjú-akril keverékből. De ahogy az itthoni fonal-és molyhelyzet áll, mielőtt új fonalak jönnek a lakásba, nagy tempóban kell fogyasztani a meglévőket.

barna-rózsaszín bogyós sapka (23.)

Még tavaly ősszel kezdtem el ezt a svájci sapkát horgolni, ajándéknak készült egy ovistársnak. Aztán nem lett kész a szülinapi bulira, s akkor már jött a költözés, a régi ovistárs is inkább az új iskolás barátaival találkozott, s nem volt motiváció a sapka befejezésére. Most, hogy már érezzük az ősz előszelét, kedvem lett befejezni - már nem a régi barátnőnek, hanem Do-nak.

Kétféle bogyó és barna, rózsaszín, pink csíkok teszik változatossá a mintát. Az egész elég spontán, fejből alakult. Egy darabig írtam a mintát, aztán rájöttem, hogy az én mintaleírásaimat úgysem érti senki más, így félbehagytam.

Először azt hittem, hogy az aljára jó lesz egy rugalmas passzé, amit keresztbe kell horgolni és utólag rávarrni, de valahogy mégsem éreztem elég rugalmasnak, így a hagyományos módon fejeztem be.

És így néz ki hordva - nem is olyan könnyű úgy igazítani a rövid frizuráján, hogy vagányan nézzen ki. De legalább kísérletezhetek új sapkafazonokkal az új hajához.
A fonal egyébként Catania, és 3,5-ös tűvel készült.

Ribizifotózásra készülve

 Már csak két hét és ismét kamera elé áll a család. Nem kis stressz ez, hiszen ki kell választani a ruhát (minél egyszerűbb, annál jobb, ezt már kitapasztaltuk), a kiegészítőket (iskolakezdési fotók is lesznek, szóval vannak stabil elemek, de egy kis horgolt sem hiányozhat) és még arra is figyelni kell, hogy mindezt el is vigyük magunkkal Pestre. Ajaj. De tudjuk, hogy megéri az izgalom, mert elég ritkán sikerül normális képeket készíteni magunkról házilag. Jót tesz a külső szem és főleg, hogy valaki még a kamera előtti feszültséget is segít oldani, hogy grimasz helyett némi mosoly is legyen a képeken.

A közös nevező idén a türkizkék, ez nagyjából mindenkinek jól áll a családban és majdnem mindenkinek van is ilyen felsője (kivéve nekem, mert jelenleg nincs egy rongyom, legalábbis ez a benyomásom), ehhez készült a csíkos sapka.

A fazon buggyos, de ez egyelőre nem látszik - sebaj, hagyunk egy kis feladatot Katának is, neki biztos jobban sikerül megörökíteni sapit és tulajdonosát. A horgolási adatok pedig: Catania-szerű pamutfonalak, 3-as tű és legyezőcsipke, meg másfél este felhasználásával készült.

Tavaszváró sál maradékokból

 Az egész úgy indult, hogy nemrég felbontottam életem első horgolt ruhadarabját, egy mai szemmel is komoly csipkepulcsit. Hordás közben annyira kinyúlt az eleve is nagyon bő pulcsi, hogy már zavart, viszont a lazacszínű Cataniáért kár lett volna. Ezen kívül volt még pár megkezdett gombolyag pasztellszínű pamut otthon a babasapkás korszakomból, ezeket komináltam. (Barackszín, fáradt rózsaszín ebből a sapkából, taupe ebből a kendőből) A minta nem bonyolult: egy kétráhajtásos pálca, két láncszem, s ezek váltakoznak. Számolni csak az első sorban kell, utána képtelenség elrontani. Amikor elég hosszú lett a sál, a két végét összehorgoltam, hogy a most divatos loop-fazon legyen.

Az inspirációt köszönöm a one flew over blog szerzőjének.

A dolgokat letakarják, ugye?

Új lakás, új probléma: a laminált padló mindent és mindenkit feltölt elektromossággal, ami és aki csak hozzáér. Így történik, hogy gyanútlanul a kilincs után nyúlva a sötétben látható tízcentis szikrák jönnek belőlem - ami egyébként egy négyéves pókemberkalóztopagent-mániás szemében irtó cool, de én szívesen lemondanék róla. A padló és a szekrények-polcok eddig ismeretlen mértékben vonzzák a port, így elkeztem a dolgokat letakarni pamutból készült takarókkal. A kanapét a hálószobában fel nem használt bordó sötétítővel takartam le (jót tett neki és a szobának is egyébként), a legkritikusabban porosodó középmagas szekrényre pedig ez a csíkos terítő készül épp. A hossza már megvan, most még a körbehorgolás néhány marathoni köre maradt hátra, remélem, hogy a jövő hétvégén már a kész képet mutathatom. Nagyrészt Catania egyébként - vagy valami más pamut maradék, a lazac pedig újrahasznos: az első horgolt pulcsimat bontottam fel, miután hordhatatlanra nyúlt. (Szép volt pedig, csipkés, meg minden.) Lazac, barack, málna és taupe színek - ez utóbbi mi is magyarul?

 
Továbbra is lassan, de biztosan halad a Barka Libikókából készülő takaró. Régebben úgy gondoltam, hogy Kristóf ágytakarója lesz, de ez azóta módosult. Rájöttem, hogy egy gyereknek, aki mindenféle takarót ledob magáról és az ágyról, talán mégis inkább valami mással kellene kedveskednem. De minő szerencse, a nappali színvilágába - amely egyébként mintegy mágikusan, magától alakult narancsdominánsból zölddominánssá - pont beleillik, így ha hamarabb leszek kész, mint ahogy a fotel feladja a szolgálatát, akkor majd azt takarjuk le. Ha nem, akkor majd valami mást. A dolgokat végül is le kell takarni, ugye?

Itt látszik, hogy azért egyre nő a csíkok száma. Ez egyébként azért is fontos, mert időközben versenytakaró is lett a darab: egy közelebbről meg nem nevezendő blogbarátnőm - megnevezhetném, de még nem posztolta a hírt, ezért nem lenne fair - babatakarót horgol ezzel a mintával. Na, ki, ki, ki kezdi, ki lesz az első?

(A posztban található két filmutalást megtalálók virtuális kézszorításban és tiszteletbeli blogolvasó címben részesülnek)

Zászlóláz

Decemberben egész sokat léptünk előre lakberendezés terén, aztán valahogy leállt a dolog. A gyerekszoba még a jobb hangulatú terek közé tartozik, de ez leginkább a galériaágynak köszönhető, nem a falaknak vagy a textíliáknak. Például a falvédő és a függönyök felrakását (beszegését) tologatom magam előtt, meg egyelőre a képek kiválasztásában sem jutottam előre. Hogy mégse legyen teljesen üres a fal - meg mert Nils Holgerssonnééknál annyira tetszett  - horgoltam két zászlógirlandot. Egyet barna-zöld-háromkék, egyet pedig pink-világostürkiz-sötéttürkiz színkombinációban. A fiús girland már a falon (Do rettentő lelkes volt, hogy én is tudok szöget verni a falba, pedig lány vagyok), a lányos még helyét keresi a hamarosan felrakandó falvédőhöz képest. De azt hiszem, a zászlóláz menthetetlenül elkapott, ha ránézek egy falra, máris zászlót képzelek rá, szóval folyt. köv., attól tartok.

Ősz

On my desk

 Hihetetlen, mennyire addiktív a ruhahorgolás. Amennyire régen megnyugtatott a sapkahorgolás, mostanában annyira felpörget a különböző ruhadarabok készítése. Korábban az egyformaság és a monotonitás hozta meg a flowt, most meg az izgalom, hogy képes vagyok-e valamire, amit korábban még nem próbáltam.

Szürke és pink Catania fonalakból készül ez a horgolt top Do-nak - a fonal mennyiségétől függően tunika vagy haspóló, ez majd kiderül. Szentpyr adta az ihletet és némi eligzítást a hogyannal kapcsolatban is, amit ezúton is nagyon köszönök!

Az alsó csipkés részhez egyszerű mintt választottam, ez egyben ujjgyakorlat egy hasonló mintájú kendőhöz, amit azon nyomban el is kezdek, amint... Na de ez még meglepetés. Amint konkrét lesz, jelentkezem, ígérem.

All shawl light

A haszontalan semmiségek számát ismét növeltem eggyel: Do számára horgoltam egy All Shalwl-t a kedvenc szivárványos fonalából (Online), a szegély pedig a másik kedvenc türkiz (Catania) fonal lett. 

Ezen a képen jól látszik, hogy mennyire színpompás, és alig van két egyforma színkombinációjú szem. Meg az is, hogy a szegélyből nem horgoltam meg minden sort - bár a fonal mennyisége engedte volna. Valahogy úgy éreztem, hogy egy kislány sálhoz nem illik ennél vastagabb, hangsúlyosabb szegély.

Mivel vasárnapig már valószínű nem írok, kívánok minden mamának pihentető, kényeztetős anyák napját!