WIPszerda: SBS pirosban

Van az a pillanat, amikor próbálom menteni egy SBS fotóját valami kifejezőbb néven, mint a napi dátum + sorszám. Legyen mondjuk a minta neve és a szín, zoldsbs, lilasbs, ilyesmi. A gond csak az, hogy általában azt a választ kapom vissza, hogy "Ilyen néven már található fájl. Írja felül a program?" Nem, ne írja felül, természetesen az a lilasbs nem ez a lilasbs. Számtalan SBS-t horgoltam már, szerintem egy szivárványt simán ki lehetne rakni belőle. Már vártam most is a hibaüzenetet, amikor beírtam, hogy pirossbs - de semmi. Ezek szerint ez az első piros? Nahát, épp itt volt már az ideje.

 Saját fonású gyapjú - és bár nem tűnt olyan vastagnak, azért meghorgolva elég télies lesz. Még nem tudom, mire elég ez a majdnem 10 deka fonal, de mert amúgy is szakaszonként más a színe, még lehet, hogy kiegészítem valami más bordós színnel. Odavagyok a tapintásáért, nagyon puha, egyáltalán nem szúrós vagy érdes. És akkor még mutatok egy közelképet, a többit meg majd akkor, ha majd elkészül.

A fonalaskosár titkai

Itt volt már az ideje, hogy átnézzem a fonalaskosaram - ami nevével ellentétben nem fonaltárolásra való, hanem félholt horgolások és kötések temetője. Itt van például ez a kékség. Malabrigo Lace, finom, színe tökéletes, mégis. A Citronhoz vettem, de be kellett látnom, hogy ehhez a vékonysághoz kötésben még nem nőttem föl, így kerestem hozzá horgolós projektet. Pont erre a fajtára van szükség az Ephesus Cowl-hoz (Kristin Omdahl mintája), tehát belevágtam. Az egy dolog, hogy ízületgyilkos ez a sok virágocska ilyen vékony fonalból. De valahogy nem tetszett az sem, ami lett belőle. Hideg időre túl semmiség, meleg időre túl gyapjús-télies. Súlyra pehelykönnyű, mégse nyári darab. Nem éreztem, hogy a technikai érdekességen kívül érdemes lenne tovább kínoznom magam ezzel a modellel. A lebontásnak ez a fonal is makacsul ellenáll, nagy kínszenvedéssel sikerült valamennyit még megmentenem a fonalból, de egy ponton túl nem ment. Most azon gondolkozom, hogy valami pólót fel lehetne-e dobni egy horgolt szegéllyel vagy valami más módon hasznosítható-e. A gombóc többi része pedig egyelőre keresi élete értelmét.

Ez a kezdődő SBS nem a fonalaskosár, hanem a bőrönd alján volt: Berlinben vettem a fonalat, amikor a magammal vitt projektet kivégeztem és amúgy is rossz napom volt. Akkor meg már inkább fonalat venni, mint csokit, nem igaz? Katia Darling - erről a fajtáról már sokat hallottam, de most láttam először és a színválaszték tényleg nagyon kedvemre való. Összetétele kb. fele-fele gyapjú és műszál. Ilyet még sosem használtam kendőhöz, úgyhogy kíváncsian várom, mennyire tolerálja a bőröm.

És hogy mi minden volt még a fonalaskosár alján? Legyen elég annyi, hogy rémes volt a szembesülés. Még gondolkozom a zombik sorsán. És ti mivel kötitek le magatokat mostanában?

Schoppelwolle, Zauberball - az aktuális kedvencem

A Zauberball fonalakat mióta megláttam, nagyon szeretem. És ahogy telik az idő - ellentétben más kapcsolatokkal - az a vonzalom csak fokozódik. Új és új színek, árnyalatok, fonási módok gondoskodnak arról, hogy minden egyes fonalboltos látogatásomkor találjak még egy olyan fajtát, amit korábban nem ismertem. Mondjuk nem minden alkalommal hagyom magam elcsábítani - ezt azért vegyük be a protokollba.
Egy régi sálprojektből maradt valamennyi narancs-lila-vörös fonalam és unalmamban elkezdtem ötszöget horgolni belőle különösebb cél nélkül. Mivel ezeket a színeket csak horgolni szeretem, viselni nem, lakberendezési tárgyban kezdtem el gondolkozni. Most szép lassan növesztem - azóta már új gombolyagot kellett kezdenem - s majd meglátjuk, mekkora lesz. 2 és feles tűvel, mert mazochista vagyok. Ez a relax-horgolásom. Ha semmi máshoz nincs agyam, vagy filmet nézek, csinálok hozzá egy-két kört.

Ez egy olyan hét, amikor két SBS-t mutatok, igaz, már kicsit régebben készült el. A Blaukraut bleibt Blaukraut nevű árnyalatot választottam egy kolléganőm kendőjéhez, ezek a kedvenc színei. Köszönetképp horgoltam, ő látja el ugyanis a gyerekeket nagy mennyiségben német nyelvű gyerekkönyvekkel.

Blokkolás közben jócskán nőtt a kész darab, ami a kendőnek jót tett, a lelki világomnak azonban rosszat. Elkezdtem ugyanis még decemberben a kórházban egy végeláthatatlan kardigánprojektet ebből a fonalból. A kész kardigán képén látszik, hogy nincs blokkolva, sőt, víz se érte. Ez azt jelenti, hogy ha a minta szerint horgolom, akkor csak addig lesz jó a méret, amíg először víz nem éri. Oké, hogy gyapjút nem mosunk gyakran, sőt, igazából csak párában szellőztetünk, de mindig történhetnek balesetek, ami miatt mégis mosni kell. A kardigán sorsa így egyértelmű: ami eddig elkészült belőle, azt bontani kell. Félek, hogy átszámolgatni az egész mintát nem tudnám, úgyhogy most fájdalmas búcsút veszek ettől a tervtől. Na de marad a kérdés: mit kezdek 50 deka, azaz rémsok Zauberball fonallal? Ötleteket hálásan fogadok "Balukraut bleibt Blaukraut" jelszó alatt.

Hordható horgolás

Tegnap egy virtuális beszélgetésben Varga Gabi fogalmazta meg azt, amit én eddig mindig csak úgy kontúrok nélkül éreztem: vannak azok a holmik, amelyek jól mutatnak fényképen, azok, amelyeket szeretünk horgolni/kötni és azok, amelyeket aztán sokat hordunk. Sajnos a három erény nem mindig esik egybe. Így például egy időben szinte kizárólag lilás színű fonalaim voltak itthon, legtöbbje olyan árnyalatú volt, hogy ha hordanám, zombinak néznék ki benne. Akkoriban még úgy vásároltam fonalat, hogy csak azt néztem, tetszik-e a színe. És persze nem minden szín, ami tetszik, áll jól.
A helyzet azóta is változatlan, jobban szeretem horgolni az élénk színeket, mint a tompábbakat, miközben pontosan tudom, hogy épp a tompább árnyalatok állnak jól minden színben. Szerencsére x darab olyan holmi meghorgolása, amelyet aztán soha vagy alig hordtam és aztán elajándékoztam más színtípusú barátnőimnek, megtanítottak arra, hogy bölcsebben válasszak fonalat. Most már ritkán gyengülök el pusztán azért, mert látok egy fantasztikus élénk narancssárgát vagy kékeslilát. (Pedig!) A fonalakban igyekszem az elkészült ruhadarabot látni, ha már egyszer a készen kapható pulcsi árának többszörösét és minimum 30 munkaórát invesztálok egy nagyobb horgolós projektbe. 

 Így lett az is, hogy ebből a nem túl látványos, barnás-szürkés-sötétkékes-fekete fonalból készült bolerót tavaly nagyon sokat hordtam és most, hogy eszembe jutott, hogy létezik, biztos idén is sokat lesz rajtam.  Hozzáteszem, horgolni nem szerettem se a bolerót, se ezt a kendőt - ezek a színek valahogy nem termelnek bennem örömhormonokat. De a praktikum mindenek fölött. 

A boleró után még maradt majdnem egy teljes 10 dekás gombolyag fonal, s miután nagyjából nem volt már mit horgolnom (igen, nagyon jól haladok a fonalfalással!), ráfanyalodtam erre, szomorú színek ide vagy oda.
A mennyiség miatt adott volt, hogy egy kisebb kendő lehet belőle, és ismét az SBS mintáját választottam. SBS-t horgolni már egy ideje nagyon nem cool, vége van a divathullámnak. Mégis, akárhány kendőmintát végignézek, nem találok olyat, ami színátmenetes fonalból jobban tetszene. Ráadásul fejből is megy, tehát kiválóan alkalmas filmnézés közben, vonaton, hullafáradtan és egyéb hétköznapi szituációkban való terápiás horgolásra.

Azért most ennyi fekete és szürke horgolás után (nem is mind került fel a blogba egyelőre) most már nagyon vágyom színekre, így tegnap elkezdtem a "Circle top"-ot a 2012-es Designer Knitting horgolós különszámából. Persze készleten lévő fonalakból, öt szín helyett négyből (Drops Safran kétféle sárga, fukszia és lila), tehát a színösszeállításban változtatnom kell, de még így is nagyon tarka lesz. Minden sora élvezet, s csak remélem, hogy ennek ellenére hordani is fogom.

Prága novemberben

éppolyan szürke, mint bármelyik más város az északi mérsékelt övben. Még a kilátás is a szállás ablakából

és az útközben horgolt kendő is.

Ha majd végre meggyógyulok úgy két hét után, biztos színesebben látom a világot.

Hopp, megint egy SBS!

Az augusztusi Barka-féle közös kötés az oka mindennek, azaz annak, hogy meghorgoltam x+egyedik SBS-em. Ott láttam ugyanis egy lágyan eső, selymes SBS-t, ami mint kiderült, Alize Bellából volt. Csipkekendő pamutfonalból - ha nem láttam és fogtam volna saját kezembe, nem hittem volna, hogy lehetséges.
Szerencsére volt még a múltkori babatakaróból kb. két gombolyag a színátmenetesből és valamennyi az egyszínűből is. Az egyszínűből lett az utolsó sor - nem mondom, hogy szegély, mert annyira nem nagy szám, alig tűnik fel, hogy eltér a kendőtesttől.

Ez a kendő egyszerűen tökéletes, egész biztos fogok még más színűt horgolni ilyen fonalból. És bár világosabb, mint az őszi táskám, de a Szandi-féle zakóm tökéletes közbülső láncszemet képez a sorban: visszafogott drapp kendő, visszafogott lila zakó, sötét barnáslila táska. Mintha stylist válogatta volna, pedig csak a véletlen.

Bogyós sapka (20.)

Ez a sapka az oka, hogy tegnap éjjel fél háromkor mentem aludni. A sapkának meg az az oka, hogy este, a fonalas kosarakban nézelődve molylepkéket is találtam, s akkor jobbnak láttam azonnal elkezdeni menteni minden menthetőt. Mivel nálunk furamód a molylepkék csak a gombolyagokat eszik, a kész ruhákat sosem, a mentés módja tehát a horgolás.
A sapka másik oka pedig Ági posztja, illetve az itt szereplő első sapka. Ha jól látom, ő is az ebben a bejegyzésben bemutatott Designer Knitting horgolós különszámában látható mintához hasonlót horgolt meg. Már az újságban nézegetve is tetszett, de Ági színválasztását látva már nem is volt kérdés, hogy valami ilyesmi bogyósat szeretnék én is őszre. A mintát nem teljesen követtem: fentről kezdtem horgolni, nem lentről, nem sávosan, csak a szem egyik felébe öltve, hanem hagyományosan és a passzét is lehagytam. A bogyómintát azért teljes egészében átvettem és azt is, hogy két szállal készül a sapi.

Amikor látszott, hogy nem lesz elég a kék fonal, akkor gondolkoztam, hogyan lehet a csíkozást finoman megoldani, s eszembe jutott az a módszer, amikor a kétszálas horgolásban először csak az egyik szál színét változtatom, aztán a másikét is. Így lett egy kék-barna és egy barna-zöld átmenet, elégedett vagyok a megoldással.

A kék fonal Lana Grossa Meilenweit, a barna és a zöld Barka Libikóka. (pesto és valamelyik sötétbarna) Egy takaróprojekt hozzávalói egyébként, de most beugrottak - eredetileg statisztálni, aztán bedolgozták magukat egy közepes szerepre. A fazon pedig alább látható, kicsit hosszabb, mint a fejem, ezért lecsüng, de nem a régi svájcisapka jellegű. A kék fonal egyébként egy SBS-ből maradt, szóval mondhatjuk, most lett kész egy sapka-sál együttes.

Könnyed, habos (9.)

Mint egy fagyikehely, olyan lett ez az új SBS. 

Az utolsó utáni SBS (8.)

Miután elkészült a natúr babatakaró - személyi adatai: majnem 4 gombóc drapp átmenetes Alize Bella és egyharmad gombóc drapp nemátmenetes Alize felhasználásával épp 20 deka, kb. 60 x 80 centi - eszembe jutott, mennyire nemkedves dolog egy kisbabának ajándékot adni, az ötéves nagytestvért pedig meglepetés nélkül hagyni. Így aztán visszafogtam magam, még nem adtam át a kis takarót (38 fokban talán nem is nagyon hiányzik neki), hanem tegnap a strandon gyorsan belekezdtem egy SBS-be. A fonalról tudok regélni órákat, hogy mennyire erdei gyümölcs, meg mennyire pont annyi narancssárga és lila van benne, amennyi kell, picit se több vagy kevesebb. Pandora boltjában vettem még régen, és már horgoltam belőle egy másik  granny kislánykendőt is, meg van egy félbemaradt Do-pulcsim is, amit időközben kinőtt, szóval majd át kell gondolni a sorsát. Na de a lényeg, hogy L. sem marad ajándék nélkül, valamint hogy újra bebizonyosodott a sohase mondd, hogy soha igazsága.

 Nem csoda, ha a modell kicsit pilledt, takaró nélkül is hőség van.

Ahogy látszik, a szélminta egyszerű lyuksor: két pálca, két légszem, a sarkoknál meg ahogy kijött.

És a tökéletes erdei gyümölcs életérzés - ezúttal tényleg színhű. Annyira sajnálom, hogy ez a szín nem passzol az arcomhoz és nem horgolhatom meg magamnak belőle a már rég kinézett Doris Chan ananászos kendőt.

Az utolsó SBS és a tanulságok

Hogyhogy nincs kék kendőm - tettem fel a kérdést úgy ősz táján, majd elmentem az egyik kedvenc fonalboltomba és 20 deka Lana Grossa Merino zoknifonallal tértem haza. Ahogy lenni szokott, a lelkes kezdés hosszas semmi követte, így majdnem az egész kendőt idén horgoltam meg. Azt hiszem, azért haladt annyira lassan, mert bár szeretem az SBS mintáját nézni, de horgolni már egyre unalmasabb. Legutóbb Zsukkán láttam egy másik remek kendőt, és megfogadtam, hogy ha egyáltalán kell még nekem kendő, akkor olyan lesz.

Na de addig is összefoglalom a 4 nagyon különböző SBS-sel szerzett tapasztalataim:
- Az elsőt saját festésű tolnai fonalból készítettem, ha jól emlékszem, 4-es tűvel. A színe miatt nagyon szeretem, de utólag sajnálom, hogy nem nagyobb tűvel álltam neki. Ha újra kezdeném, 6-ossal horgolnám, hogy szellősebb legyen. Így annyira kötött, hogy a blokkolással sem nőtt jelentősen a mérete.
- A második Zauberballból készült a vastagabb fajtából és 4,5-ös tűt használtam hozzá. A fonal-tű arány itt volt a legjobb. Kb. 15 dekából akkora kendő lett, hogy végül nem is blokkoltam, mert ha tovább nő, akkor már használhatatlan. Hogy hamarabb kellett volna gondolkodnom és már 10 deka után befejezni és blokkolni? Na igen, utólag könnyű okosnak lenni. Akárhogy is, ez a kedvenc SBS-em: a szín, a vastagság, a könnyűség, a hajlékonyság, egész egyszerűen minden optimális. A Zauberball egész egyszerűen a tökéletes fonal ehhez a mintához és az 1001 fonalnál most akciós. (Nem, nem fizetett hirdetés, csak saját szorgalomból ajánlom.)
- A harmadik kendőm egész más lett, chunky vastagságú fonalból 7-es tűvel, ha jól emlékszem. Ezt leginkább sálként hordtam, mert nem lett túl nagy. Gyorsan haladt, tehát ha mondjuk valaki villámajándékot szeretne készíteni, akkor ez egy lehetőség: látványos és mégis megvan egy hétvége vagy egy-két este alatt. Nyilván se nem könnyű, se nem kecses - de ezt nem is vártuk tőle.
- A negyedik, ez a mostani a Zauberball-tól egy leheletnyivel vastagabb, szintén 4,5-es tűvel horgoltam és ezt végre félig blokkoltam. A fonal Lana Grossa Merino. Blokkolás előtti állapotához képest duplájára nőtt a méret - nem viccelek. Annyira, hogy nem is igazi blokkolást csináltam, mert egyszerűen nem volt akkora helyem, hogy szépen kitűzögessem a széleket. Ez persze kár, mert extra olyan szélcsipkét találtam ki hozzá, ami jól mutatott volna, ha kijönnek a cakkok. Ez is kellemes viselet - már teszteltem párszor ezen a héten - és elég hajlékony is, de egy egész picit vastagabb, mint az ideális Zauberballos SBS. Mondjuk 5 alá lenne az iskolában.

És ilyen szép, amikor átsüt rajta a fény.