Negatív gondolatok

Ma reggel megnéztem az egyik kedvenc blogomat. A szerzője azt írta, hogy néha úgy érzi egyedül, magában motyog öncélúan. Hirtelen olyan rossz kedvem lett és minek titkoljam a csalódottság is eluralkodott rajtam. Aztán nekiláttam rendbe tenni a blogolással kapcsolatos gondolataimat. Gondoltam megosztom Veletek. Persze lehet, hogy én is csak magamban motyogok....

Őszinte leszek, nem néztem meg mióta írom ezt a böködős blogot. Lassan talán két éve is lehet. Soha nem rendeztem évfordulós játékot, nem szerveztem semmit. Kikerekedett szemmel néztem a csodákat amik mások kezei körül kerültek ki. Sokszor ámultam a szépségeken amiket a blogos ismerősök készítettek és sokszor nem is lehetett ezt szó nélkül hagyni:-) De...sokszor csak nézelődni volt időm és kommentet hagyni esetleg nem. Ez nem azt jelenti, hogy nem néztem csodálattal elismeréssel mások munkáit. Csak hát munka (felelős beosztás ) mellett és az otthoni második műszak mellett ami nekem 4 órától kezdődik nem jut mindenre idő. Sőt akinek ismeretlen lenne elárulom, szinte észre sem veszem és már este van. A három gyerek még ha nincs is jelen a hét minden napján ad elegendő intézni és aggódni valót, na és életem első embere a férjem is számít rám. Ami a blogolást illeti az utolsó sokszor a sorban.

A minap azon kaptam magamat, hogy ha véletlenül van időm és energiám, mert nem kedv kérdése, akkor jövök és magyarázkodom. Na de kinek is? Azt hiszem nem kellene. Nem keserűséggel mondom inkább csak a felismerés beszél belőlem. Fontosak a blogos barátságok, de nem veheti át az igazi BARÁTSÁG helyét. ( a legjobb barátnőm rendszeresen olvassa a blogomat de nem ír, hiszen úgy is beszélünk, ja és apám is)

Van egyébként egy két emberke akivel néha emailt is váltok, de nagy általánosságban arra jöttem rá, hogy ha csak a gondolataimat írom le keveseket érdekel. Ha nem tudok felmutatni profi képeket igazából hiába a sok munka az elkészült dolog mögött olyan mint egy rosszul sikerült kirakat. IGEN jól hallani ma keserű vagyok. Sok a gondom. Anyám beteg, a középső gyerekemmel küzdünk. Ez is az életem része. De egyébként boldog vagyok, mert ezeket a nagy problémákat leszámítva , vagy éppen ezekkel együtt, rend és békesség van bennem. Aztán, szinte lelkiismeret furdalásom volt attól, hogy míg sok sok szép dolog cserél gazdát nem kis renszerességgel addig én képtelen vagyok ilyesmire időt szakítani . A barátnőmnek viszont most horgoltam egy szép sálat, nem tudom értitek e mire gondolok.

Egy szó mint száz, arra jutottam, hogy a magam választotta blogvilág kihívásainak nem tudok eleget tenni. Aztán ettől kicsit rosszul is éreztem magam. Amolyan körön kívülinek és a jelek is ezt mutatják.

Ma reggel úgy ébredtem, hogy életemnek ezt az egyáltalán nem meghatározó részét is rendbe teszem. Magamban, magamnak, hogy ne kelljen aggódnom. Talán át is alakul a blogom. ( Ha ezen lehet még egyszerűsíteni) :-)

Szeretném ha SENKI nem értene félre. Vannak blogok ahová szinte minden nap bekukkantok pár percre, mert olyan csodálatos amit ott látok. Felüdít. És ezt sem fagyasztom be, talán minden marad a régiben épp csak arra jutottam, hogy le kell írnom: nem dől össze a világ -ez a blogos-ha a rosszul sikerült képeim vagy a gondolataim néha nem találnak "vevőre". De...talán éppen ezért arra is jutottam, hogy a gondolatokat meg kellene hagyni a hús -vér barátoknak a családnak. Amíg ugyan is leírom őket (a gondolatokat) vagy felerőlködöm a rosszul sikerült képeimet nem velük foglalkozom, pedig ők "válaszolnak".

Az Isten széke alatt blogomat nem folytatom. Majd ha ellenállhatatlan vágyat érzek akkor ide írok az építkezésünkről. Vagy oda? Rájöttem ez a mi házunk a mi életünk. Nem kell mindent és nem is lehet mindent megosztani másokkal.

Barbival közös blogunkat az olaszt viszont folytatom. Sőt egyre inkább szeretném:-) Aki egy picike kedvet is érez az jöjjön. Kata és Magdaléna ténylegesen ott állnak a blog mögött mint segítség. Tanítanak, segítenek önzetlenül.

Utólag visszaolvasva nem túl pozitív a poszt kicsengése, de hát ez van. Mondom, gondjaim vannak. de történnek jó dolgok is és abból azért több van.

Szép napot Mindenkinek!

Hiánypótlás

Fénylépek terén rettentően sok a lemaradásom. Ennek persze elsősorban technikai háttere van. Azért előástam a mobilomból pár régi , karácsony környékén készült képet.

Kilátás az étkezőből...eltettem az emlékek közé...a szép emlékek lözé

A sütemények rejtekhelye

De jó is ha mindenki itthon van...akkor én is lazíthatok...

Az étkező karácsonyi hangulata. Egyszerű dekorácoó, de szeretem. Ezt biztosan magammal viszem az új házba is. Gyertyatartós lámpa borostyánnal.

Figyelek anya és naggyon jófiú vagyok:-).....csak kérek enni

Barbinak!

,Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.

Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.

Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek. Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:

- Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel. De íme, épp a legnehezebb időkben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?

Az Úr így felelt:

- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak. Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb időszakokat élted át, amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.

Lépteim a porban vezeti halvány fény,

az úton ketten vagyunk, Isten és én.

Millió csillag borít ránk éji takarót,

távolból harang kondul aprót, utolsót.

Súlyos lépteim a porban hagynak nyomot,

az idő, mint Ursa Maior, csak vánszorog

felettünk kerekein lassan gurulva,

maga előtt kócos fellegeket hajtva.

Így baktatunk az úton, Isten és én,

ő velem van és lelkemben a remény

lett hűséges társam és örök barátom,

tudom, meglelem még boldog világom.

Tervek

Na azért csak megmutatom mit rendeltem. Muchától két képet szánok a hálószobánkba. A képek címe: reggel és este.

Alfons Mucha egyébként férjem egyik nagy kedvence. Valóban csodásak a képei. Képei mellett ékszereiről híres még. Különleges, csodás és hordhatatlan ékszereiről. (Én csak ilyeneket láttam) Fantasztikus színeket, formákat használ. Ja és valószínüleg nagy csodálója volt a gyengébbik nemnek. Most őszintén a képein is látszik, hogy ismerte és csodálta a hölgyeket.

Mucha gobelin

Mint a Luca széke, úgy készült szegénykém. Nagyjából másfél éve kezdtem el. Két hete a férjem azt mondta, hogy az új ház nappalijában szeretné látni. Gondoltam rajtam ne múljon:-) Sőt elárulom már leadtam egy újabb Mucha gobelin rendelést is. Az egyik netes boltban szinte féláron lehet most megvenni őket.

Tádáááámm! Alfons Mucha Kankalin -ja készen, keretezés előtt.

A test , ruha ,haj színe megközelíti a valóságot, de a töltelék kékesszürke vagy acélkék az igazából zöldes tónus. Terveint szerint egy vékony de szép arany keretet kap majd. Méreteit tekintve 25x65 cm. Ölbetéve állványon lehetett megbírkózni vele. Az igazság az, hogy büszke vagyok rá:-) Furcsa, de azt hittem, hogy a gobelin könnyebb technika mint a keresztszemes. Az igaz, hogy a szememet nem veszi igénybe annyira, de a felfestett mintánál, még ha pontos is, azért nem egyszerű a kontúrokat kialakítani. Figyelni kell a színek átmenetére is. Nehéz árnyalni és nehéz felbontani :-D

Kényszerpihenő

Úgy tűnik, hogy előbb vagy utóbb de mindenkit elér a takonykór. Bocsánat a kifejezésért, de nehéz lenne másként neveznem. Egy nap alatt majdnem egy százas csomag zsepit elhasználtam de legalább aludtam az éjjel és a fejem sem akar leesni a helyéről. Na nem nyafogok, inkább összekapom magam és megmutatom miket készítettem az elmúlt .....húúúú de sok időben.

Na igen az az otthonom ahová kitehetem a hímzéseimet:-)

A lányomat pedig majd lassú és óvatos lépésekre fogom inteni.....ez a kép neki készül. Útravalónak sem lesz rossz.

A színek nem az igaziak, úgy értem hogy a képeken nem jönnek elő . A felső kép egy csokiszínű vászonra készült az alsó pedig ...hát nem tudom. Szép natúrszínű sűrű himzővászon . Mindkettőt két szálon át két szállal böködtem.