Tegnap ünnepeltem a névnapomat. Nem is írnám ki ide, de olyan meglepetés ért amit el kell hogy meséljek Nektek. Aki a meglepetést okozta sokunk kedves tűbarátnéja: Barbi . Éppen indulóban voltunk a férjemmel amikor feltűnt, hogy valami van a levélszekrényben. Egy nagy borítékot láttam. Kulcs nem volt nélam, visszamenni lusta voltam, így hát kirángattam. (Szerencsére semmi baja nem lett) Barbitól érkezett egy levél. Pontosabban egy üdvözlőlap és egy kép.
De micsoda kép!! Nem hiszem, hogy valaha is írtam volna vagy utaltam volna arra, hogy a nevem mellett megjelenő kép mit is ábrázol. Felhőkből kirajzolódó kék madarat. A boldogság kék madarát. Amikor képet kerestem sokat gondolkoztam mit választhatnék. Egy szép hímzést, virágot, valami kedves rajzot, Aztán a kék madár jutott az eszembe. A kék madárról először az, hogy gyermekkorom egyik legszebb karácsonyi meséje volt. Apuék is nagyon szerették. A filmet rettentően régen láttam, a pontos történetre sem emlékszem már teljesen, de a hangulatára igen.
Aztán úgy döntöttem, a boldogság kék madara lesz a kis kép a nevem mellett. Igaz, hogy ez csak egy kis képecske. Sokaknak talán jelentéktelen, de nekem fontos. Sok apró dologgal van így az ember. Másoknak nem jelent semmit az amiről mi tudjuk milyen sokat ér, mi van mögötte. Csoda hát, hogy még a könnyeim is kijöttek amikor kibontottam a borítékot? Azon gondolkoztam, hogy Barbi látta, értette mi is van a képen? Vagy véletlen? Véletlenekben nem hiszek . Nagyon nagy örömet okozott ezzel az ajándékkal. Úgy hiszem nem is tudja mekkorát.
A kép csodálatos. 
A vers mindenki számára érték.
A kék madaramra vigyázok.
A képet keretbe,
Barbi barátságát pedig a szívembe zárom.
Köszönet érte!