Kedves Cseresznyéslány-olvasók!
Örülök, hogy néhányan még vagytok! :)
Tudom, ezt már sokszor megígértem, de most a technikai háttér is megfelelőbb ehhez, így igyekszem sokkal több bejegyzést hozni Nektek itt a blogon és a Facebook-on is.
A hétvégén rendezgettem az alkotásaimról készített képeket, és arra jöttem rá, hogy alig mutattam belőlük valamit! Azt hiszem ez tarthatatlan állapot, úgyhogy gyorsan hoztam is nektek egy posztot, és megpróbálom mielőbb pótolni hiányosságaimat, és megmutatni majdnem mindent az elmúlt évből. Remélem, kíváncsiak vagytok rá! :)
Január végén részt vettem egy scrapbook-os alkotótáborban, erről is szeretnék majd mesélni, de elsőként az egyik legfrissebb és egyben (aktuális) kedvenc alkotásomat mutatom be Nektek.
Októberben - ami egyébként a kedvenc hónapom - Balázzsal 4 napot töltöttünk a Bükkben. Szilvásváradon és a környékén, Lillafüreden, Miskolctapolcán, Szomolyán, Noszvajon jártunk, és ezekből a szívemnek kedves fotókból készítettem magunknak egy mini albumot. Hogy pontos legyek, Első nap, még az odafele úton Egerszalókon és Egerben is jártunk, de az olyan röpke látogatás volt, és valahogy annyira "más" , mint a többi nap, nekem nem igazán illett az összképbe, így az albumból kihagytam - de az élmény persze megmarad :)
A képeket már kb. novemberben előhívattam, de nem nagyon volt elképzelésem, hogy milyen legyen az album. Annyit tudtam csak, hogy sok képet szeretnék bele. Szeretem azt is, ha egy album nem nem olyan, mint a hímestojás, bátran lehet forgatni, nyugodt szívvel bárkinek a kezébe adhatom. Hiszen végülis épp ez a scrapbook-albumok célja, nem? Hogy néha-néha levegyük a polcról és átlapozzuk őket. Ehhez meg az sem árt, ha strapabírók.
Aztán valahogy elém került az egyik #hulmanedit poszt a NőiCsizma blogon, amin egy olyan albumot mutatott be, amit ezekkel a binder/karika-szerű valamikkel fűzött össze. Sajnos fogalmam sincs, mi a megnevezése, de így néz ki:
Épp nekem is volt itthon 2 db, szóval megjött a szikra. Bár bevallom, eléggé aggódtam, mert annak ellenére, hogy a "karikák" egy merev rúdra vannak "felfűzve", mégis el tudnak tekeredni egymáshoz képest, úgyhogy meggyűlt velük a bajom.
Először az album oldalait készítettem el, hogy tudjam, milyen vastagságra számítsak. Megmondom őszintén, hogy nagyot kockáztattam, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy azt a vastagságot elbírják majd a karikák, ugyanis nem túl nagy az átmérőjük, B tervem pedig nem igazán volt. De szerencsére a félelmeim nem igazolódtak be. Na de erről majd később! :)
Szóval, az oldalakkal kezdtem. Voltak 9×13-as álló képeim (ja, soha ne higgyétek el, hogy a 9×13 az tényleg 9×13, mert bizony kb. 9×12,5, amivel szembesülni nem volt mókás, de khm, ezekkel a bakikkal inkább nem leplezném le magam, mert ugye a külső szemlélő úgysem szúrja ki, amit én tudok. Tehát nem is mondtam semmit:)), valamint 7,5×10-es fekvő és álló képeim. A fekvőkből még le kellett nyisszantanom, hogy a szélesség megegyezzen a (majdnem) 9×13-asokkal, ugyanis azokat teliben használtam.
Ahogy látható, nem vittem túlzásba a díszítést, de úgy éreztem, nincs is rá szükség :)
Sajnos a lyukak kiszámolásánál is vétettem egy kis bakit, de tulajdonképpen ez semmiben nem okoz problémát, ugyanúgy lehet lapozni a teljes oldalakat és a kicsiket is.
Rajongok ezekért az aranyfóliás díszítőelemekért! Annyira egyszerűek és elegánsak! Ezek az erdei és hegyvidéki, tipikus túrázós elemek meg teljesen belopták magukat a szívembe.
Nem tudom, hogy ismeritek-e a filmet, de nekem valahogy ezek láttán mindig az "Into the Wild" c. film jut eszembe - a magyar címe azt hiszem Út a vadonba.
Bár hál' Istennek a mi kis kalandunk szebben végződött a filmbélinél. :)
Mindenesetre úgy érzem, nagyon klasszul tükrözik azt a hangulatot, amit szerettem volna visszaadni.
Ami miatt nálam még nagyon pirospontot érdemel a Creekside, az ez a csillagos égbolt papír!
Bár októberben annyira nem voltunk vagányak, hogy a szabad ég alatt sátrazzunk, vagy akár csak éjjel csillagokat nézzünk (nagyon hideg volt), viszont egyik nap ellátogattunk a miskolctapolcai barlangfürdőbe.
Aki már járt ott, annak nem mondok újdonságot azzal, hogy van egy úgynevezett csillagterem, aminek nagyon különös, elvarázsolt hangulata volt. Nos, ehhez tökéletesen passzolt ez a papír, meg a matricák. Annyit mondjuk csaltam, hogy a fotó nem abban a teremben készült, de mentségemre szóljon, hogy az annyira zeg-zugos helyen volt a fürdőben, hogy oda nem vittem fényképezőt, meg hát sötét is volt ott. De a táborban úgyis megtanultam Flórától az asszociáció jelentőségét a scrapbook-ban, senki nem mondhatja, hogy nem alkalmazom! :)
Mutatok még néhány ízelítő fotót az albumból:
Na itt kicsit látszik, hogy miért kaptam majdnem agyvérzést a karikáktól :)
Végül rátérnék a borítóra. Miután konstatáltam, hogy hurrá-hurrá, működni fog az eltervezett koncepció, vettem egy nagy levegőt, és nekiálltam elkészíteni a borítót.
Egy sima kraft alapkartont használtam, illetve 2 db-ot pontosabban. Ezeket vontam be szintén a papírkészlet darabjaival. Kicsit neccesen jöttek ki a 6×6"-os papírokból, de éppenhogy sikerült. Az "összekötő", azaz a gerinc szintén egy kraft karton, semmi csicsa. Igaz, az tulajdonképpen tényleg csak a gerincen látszik, és színben elég jól illeszkedik a többi papírhoz.
Miután összeállítottam, volt még némi izgalom a lyukasztást illetően, és persze a lefűzés során még néhányszor agyvérzés közeli állapotban voltam, és majdnem elhajítottam az egészet a francba. :D De lehiggadva eljutottam odáig, hogy már TÉNYLEG csak az album előlapját kell dekorálnom. Hurrááá!!Ez sem ment pikk-pakk, de a végeredménnyel nagyon elégedett vagyok.
Ez egy igazán szeretem-album lett, szerencsére Balázsnak is nagyon tetszik, és minden kétségem eloszlott, mert a macerás karika-projekt ellenére egész könnyen lapozható, és bírja a "gyűrődést" is.
Remélem, nektek is tetszik, és esetleg sikerült némi inspirációval szolgálnom. Ahogy fent is említettem, igyekszem minél hamarabb, minél több tartalmat megosztani Veletek, mert bőőőven van mit, sok-sok alkotás van még a tarsolyomban! ;)
