Mivel olyan buliba voltunk hivatalosak ahol egyszerre ünnepelt az egy éves kisfiú és a négy éves kislány, két ajándékkal kellett készülni. Az első összetevő naná, hogy egy cipő az egy éves fiúcskára ez elég könnyű, na de mit kapjon a kislány?
Történt, hogy a hét elején egy - még ilyet - egy családi cipő sorozatot készítettem. Minden anyagot felhasználtam a "színéből" s éppen fordítottam volna ki a pántját amikor a sose bekövetkezett megtörtént. Az anyag egyszer csak elszakadt. Elkerekedett a szemem, mert ilyen még nem fordult elő, de jobb hogy nálam történt meg, mint a leendő tulajdonosnál. Aztán csak kerekítettem és nyitottam nagyobbra és nagyobbra a szemem pénteken a boltba, hogy nem találom a kedvelt, "mindig szokott lenni" anyagot. Mentem a következőbe ahol drágább de hátha ... hát ott se volt. Ajjaj. (Szerencsére egy nagyon pici darab éppen annyi az a 5x 15 centi megbújt még a textiles kupacomba amit hazaérve feltúrtam). De a nagy keresésben találtam egy nagyon tavaszi pillangós anyagot. Innen már meg volt az irány miből lesz az ajándék, már csak a sapka vagy táska kérdés maradt. Mivel a kislány fejméretét nem tudtam, letámadni meg mégse akartam az oviban, hogy na mutasd a fejed - mit gondolt volna az anyukája, ha este meséli a lányka, hogy a néni elkezdett méricskélni - ezért maradt a táska. Jó egy éve kaptam felkérést táskára, de visszautasítottam, nem nekem való terep. Aztán Julcsitól kaptam a sapijaim simlijébe táskamerevítőt, sokat, de még ez se, sőt az se, hogy kéne egy táska már magamnak, vitt rá a varrására. Úgy látszik ez az alkalom kellett hozzá, az este 10 óra, hogy végül igen is táska, khm nem nagyzolok, maradjon inkább szatyorka, legyen az anyagból meg a táskamerevítőből. Íme hát az első lányka szatyrom. Nagyon tetszik az anyaga!
Lili pedig be is mutatja, hogy is állna neki.